Szent István
bizonyára nem vette volna jónéven, ha egy kazár a magyarok ellen acsarkodik
idegenek előtt, miközben a magyar kenyeret zabálja két pofára. Most, Szent István
halála után 976 évvel, egy a magyarokat idegen országokban aljasul lehordó és megtagadó
kazár leszármazott, Szent István nevét viselő díjat kap Szent István napján, a Magyar
Állam alapításának a napján, augusztus 20-án. Az ember azt hihetné, hogy
Gyurcsány a miniszterelnök, és Aczél (Appel) György a kultúráért felelős
miniszter. Sőt azt hihetnénk, hogy a rendszerváltás voltaképpen áthelyezte a
magyar parlamentet a „Dahhány uccába”… Az értelmes magyar embereknek most lett
elegük abból, amit immár 70 éve a mindenkori kormány tesz. Folyamatos az
önostorozás, a nemzet lejáratása, a bűntudat elültetése, szemrehányás eltűrése
a zsidók részéről és aljas az vádaskodás szintén tőlük.
Kertész
nem magyar! Ezt maga Emeric Gärtner (Kertész Imre) mondta a Die Weltnek és a
Die Zeitnek, de nyilatkozott hasonló hangvételben a Le Figaronak és más
külföldi lapoknak is. Lássunk csak két megnyilatkozását:
„Kertész Imre: Nem vagyok magyar!
Berlin - „Ne minősítsen engem
magyarnak" - mondta a német lap, a Die Welt riporterének a 80.
születésnapja alkalmából interjút adó Kertész Imre Nobel-díjas író.
Szerinte ő az európai kultúra terméke, és hiába
született és élt Budapesten, gyökértelennek tartja magát. A Sorstalanság írója
nyolc éve lakik a német fővárosban, és inkább tartja magát berlininek, mint
budapestinek, ugyanis szerinte Budapest balkanizálódott. Az MTI által idézett
cikkben az író azt állította, Budapesten romlott a helyzet, a szélsőjobboldal
és az antiszemiták uralkodnak, és a magyarok régi káros szenvedélye, a
„hazugság" jellemzőbb, mint valaha.”
„Kertész: Das hat sich Ihnen als Tourist so dargestellt. Das war aber
nur Fassade. Ich bin gerade wieder zehn Tage dagewesen. Die Lage hat sich in
den vergangenen zehn Jahren kontinuierlich verschlechtert. Rechtsextreme und
Antisemiten haben das Sagen. Die alten Laster der Ungarn, ihre Verlogenheit und
ihr Hang zum Verdrängen, gedeihen wie eh und je. Ungarn im Krieg, Ungarn und
der Faschismus, Ungarn und der Sozialismus: Nichts wird aufgearbeitet, alles
wird zugeschminkt mit Schönfärberei.”
A Die Zeitnek pedig egy interjúban ezt válaszolta:
Die Zeit: Nemrég visszatért Budapestre. Hogy
érzi magát a hazájában?
Kertész: Rosszul.
Parkinsonom van, különben soha nem jöttem volna vissza.
„Die ZEIT: Sie sind seit Kurzem nach Budapest zurückgekehrt. Wie
geht es Ihnen in Ihrer Heimat?
Kertész: Schlecht, ich habe Parkinson, sonst wäre ich nie
zurückgekommen.”
Nos,
az állam pedig kitünteti azt magyar gyalázót, amelyik hazudott a magyarságról,
sértegetett és megalázta a magyarok millióit. Aljasság ez, hiszen ha valaki nem
tartja magát magyarnak, az önmagában nem bűn. El is mondhatja, mert senkit nem
kötelezhet senki arra, hogy nemzeti hovatartozását megtagadja. Kertész
megnyilatkozásában sem az a baj, hogy kikérte magának a „lemagyarozást”, hanem
az, hogy indokai az egész magyar nemzetet sértik. Kertész ugyanis gyűlölködőn
hazudott, miközben a magyarok régi káros szenvedélyeként a hazugságot említi a
nyugati lap újságírójának, és ez több mint gyalázat.
Ma
már nem hiszek abban, hogy van tisztességes, a magyarokat, a magyarságot
megbecsülő zsidó. Hiszek viszont abban, hogy a zsidóság minden tagja, egytől-egyig
gyűlöli a magyarságot, a magyar történelmet és a magyar identitást, a
keresztény Magyarországot. Abban is hiszek, mert ezt bizonyítja az elmúlt 25 esztendő
is, hogy a mai zsidóság nem azonos a holocaust áldozatává lett igazi magyar zsidósággal.
Mert ez a zsidóság gyűlöli a magyart, az akkori zsidóság nem gyűlölte. Magyar
akart lenni és volt is. Büszke volt magyarságára, amit megtagadni soha nem volt
képes.
De
mi is történt akkor? Miért változott meg ennyire ez az érzés, ez a remek
kapcsolat magyar és magyar zsidó között? Az ok egyszerű. A mai zsidó elkezdett
kereskedni ősei vérével, s igyekezett ezzel az ártatlan vérrel beszennyezni –
összevérezni – a magyar kezeket. Mert úgy több kárpótlást kaphatott, ha bűnöst
kreált. Élvezte és élvezi, ha egy-egy vénember megfognak és ágyastul
mindenestül a bíró pulpitusa elé citálhatnak, ha van bizonyíték a bűnösségre,
ha úgy kell csinálni bizonyítékot… nekik, a bosszúállás és más szenvedésének
élvezete mindent megér.
Kertész
arról beszél, hogy Magyarországon antiszemitizmus van, hogy fasiszták
uralkodnak… de itthon kezelteti nyavalyáját. Idemenekül, de gyűlöli az itt lakókat.
Fasizmusról beszél, miközben övéi Palesztinában több mint egyezer gyermek
életét kioltották. Szándékosan és előre kitervelten. Fasizmusról beszél,
miközben aljas politikai nyomásra zsidók százait rendelte ki a Mazsihisz a
német megszállás áldozatai előtt tisztelgő emlékműhöz, mert ők a német
megszállás emlékművét látták az alkotásba. Ezt akarták látni… Nekik nem áldozat
a magyar, nekik nem áldozat, aki őseikért halt hősi halált, mert mentette az
üldözötteket… vagy, mert nem értett egyet az embertelenséggel. Igen, nekik
mindegy. Ha magyar, akkor pusztuljon, mert Kertész szerint hazudik, mert Kertész
szerint fasiszta, mert Karsai László szerint nacionalista, mert Zoltai szerint antiszemita,
mert Áder szerint bűnös…
Ebből
azonban elegem van… elegünk van. Kertész gyaláz és kitüntetik. Mert zsidó, mert
kötelező kitüntetni, mert Parkinsonos, mert egész egyszerűen aljas, és
gyűlölködő. Nem leszek ettől filoszemita, s Kertészt sem fogom jobban szeretni,
mint eddig. Azonban az a kormány, amely kitünteti ezt a berlini hontalant, az többé
nem kapja meg a szavazatomat. Mert én nem a szüleim és a gyermekeim
megalátatására szavaztam 2014 áprilisában, hanem a rendre, az egyenjogúságra, a
békére, az ország újjáépítésére. Ehelyett épülő stadionokat látok, éhező
gyermekeket látok, visszaéléseket látok, cinikus és erkölcstelen kormányzati
vezetőket látok, és ostoba kultúrpolitikát látok, amely gyűlölködést és
ellenségeskedést generál. Mert hülye vagy felelőtlen, balga vagy szándékosan
hangulatkeltő az, aki nem látta előre, hogy ennek a magyar gyűlölő hontalan
zsidónak a kitüntetése egyben a magyar nemzet arcátlan megmocskolása is. Ilyen
emberekre pedig soha nem voksoltam, és ezután sem fogok. Én ugyanis családommal
együtt sem a cigány, sem a zsidó holocaustban bűnös nem vagyok, sem őseim, sem
én soha nem bántottunk származása miatt cigányt vagy zsidót. Ellenben
szenvedtek és meghaltak őseim a zsidó ÁVH-sok, a zsidó politikusok és
munkahelyi elöljárók élvezettel cselekedett kegyetlenkedései miatt…
Véleményemet
pedig, Isten adta talentumommal, az írással, valamint a következő voksolásoktól
való távolmaradásommal tudom és fogom kifejezni. Mert 57 évesen sem
megalázkodni nem fogok a zsidó parancsosztók előtt, sem általuk és kormányon
lévő csicskásaik által magamból hülyét csináltatni nincs hangulatom. Kertésznek
meg teleaggathatják a hátsófelét is - annak nyelvészeti fényesítése után -
köztársasági nagykeresztektől a Szent István Renden keresztül a Széchenyi
Láncig… mindennel. Ám, az én beleegyezésem nélkül…
Stoffán
György
Európai Idő