Lelki abortuszok
– avagy támadás a család ellen…
A legfontosabb volna a társadalomban a családok
védelme, amely persze összefügg a gazdasági lehetőségekkel, a támogatásokkal, a
munkalehetőség biztosításával. Az erkölcsi irány is lefelé mutat ma
Magyarországon, mert felnőtt, sőt hajló korú az a generáció, amely már nem
kapott erkölcsi nevelést, amely ugyan konfirmált, bérmálkozott, de a liberális eszmerendszer
megfertőzte… Mindez valós probléma, ám a minap egy szerzetessel beszélgetve
komoly és sokkal több erőt és energiát igénybe vevő társadalmi jelenségre hívta
fel figyelmemet. A lelki abortuszra, amellyel ma a gyermekeket, a családokat
támadja a Sátán. Teszi ezt ott, ahol a legjobb és a legerősebbnek tűnő
keresztényi elkötelezettségben nevelik a gyermekeket, ahol nem éri őket trauma,
és családi békét, szeretetet tapasztalnak maguk körül.
Az atya két konkrét példát hozott fel: Kelenföldi
család, három gyermekkel, példás szülői gondoskodással…. majd az apa elveszti a
munkahelyét, nehezedik a megélhetés, csak az anya dolgozik. El kell adni a XI.
kerületi lakást, és egy Buda-környéki településre költöznek, de itt is
folytatódik a dráma. A gyerekek lelkét a szülők – főleg az édesapa goromba
viselkedése – tönkre tette, az asszony lélekszakadva keresi a megoldást, ami
nehéz, mert három gyermekkel albérletet is nehéz találni a szintén rossz
törvényi értelmezések miatt. Az apa apró-cseprő titkolt bevételeiből inni
kezd, majd eldurvul és terrorban tartja a családját. A lelkiatya igyekszik
segíteni, a családok védelmét hirdető kerületi politikai vezetés azonban nem
mozdul, hanem mindenféle beadványokat emleget a szerzetesnek… aki hamarosan,
régen viselt súlyos és gyógyíthatatlan betegségébe belehal. A család egyedül,
támasz nélkül marad, az asszony öngyilkos lesz, a gyermekek állami gondozásba
kerülnek. Mert: a hivatal és a bíróság sem a távoltartást nem adta meg a
gyermekek és a dolgozó édesanya nyugalmának érdekében, sem támogatást,
segítséget nem nyújtott más a leli atya kérésére sem, noha csak annyit kért a
kerületi vezetéstől, hogy egy önkormányzati szükséglakást adjanak e
veszélyeztetett családnak. Mert a választások előtt nagyon könnyű a
rendezvényeken hazudozni és ígérgetni… majd amikor a zsíros hivatal megvan, még
könnyebb elfelejteni az átvert és cserbenhagyott választópolgárokat…
Mi a tanúsága ennek a rövid történetnek? A
gazdasági válság és a lélektelen hivatalok a társadalom alapját, a családot
semmisítik meg. Mert egy olyan országban ahol a kormánynak az az álláspontja,
hogy mindenki annyit ér, amennyi vagyona van, ott nem ér el az állami, kerületi
vezetőkhöz a segélykiáltás… az egyszerű emberek gyötrelme és nyomora.
Magyarország ma a szankciók és a büntetések, az ostoba pénzbeszedő törvények, a
koldusok országa. Ugyanis a szép szavak mögött lelki üresség, kapzsiság,
úrhatnámság és ostobaság bújuk meg… Ez pedig végzetes lehet a jövőre nézve.
Mert ma Magyarországon a választási ígéretek ellenére senki nem képviseli a
szegényedő és talajtalanná vált többségi társadalmat. A miniszterelnök hiába
mond jó és építő gondolatokat, azok nem valósulhatnak meg, mert buta, öntelt
pártemberek kerülnek döntési helyzetbe és az effélékben sem alázat sem az
objektív megítéléshez szükséges képesség nincs. Csak a könyökük sebes…. A
fájdalmas csak az, hogy mindehhez a társadalomromboláshoz igénybe veszik az
egyházi hivatalokat, a papság szolgálatát, s ha kell, még szentségekhez is
járulnak a hitelesség érdekében… Kereszténynek nevezve magukat taszítanak
iszonyatos helyzetbe keresztényeket…. embereket… gyermekeket. Mert a
kapitalizmus, a kapitalista társadalom ez! Hiába viszik el Marx egyetemi
aulában lévő szobrát a fő helyről, attól sajnos egy dolog határozza meg a világ
sorát. Az elosztás. Mert van kizsákmányoló és kizsákmányolt…. – legyint
az atya, s folytatja egy érdekes témakörrel.
A Sátán a társadalomban
-
Tudja, a másik nagyon rémisztő jelenség a
családokon belüli bűnelkövetés a gyermekek ellen. Erre is van példám. Kézdivásárhelyi
tanítónő Magyarországra kerül. Férjhez megy. A férj ismert, jónevő ember.
Ám 23 év után itt is megjelennek a megélhetési gondok. Hiába van két gyermek,
az asszony semmivel sem törődve, a gyermekek lelkét, a békés családot is
feláldozva új kapcsolatba menekül. A férj hiába küzd, az asszony egy olyan
segédmunkást választ, akinek pénze ugyan ideig-óráig még van, de saját két
gyermekét elhanyagolta, azokkal nem törődik. Csak a szex és a pénz érdekli az
asszonyt, kivetkőzve addigi, gyermekeiért mindent vállaló lelkiségéből.
Férjének két dologgal indokolta távozását. Az egyik a pénz, a másik az általa
addig soha nem tapasztalt férfiasság… Mindkét indok sátáni! Nem Isten céljait
szolgálja, amelyek okán épp őt rendelte édesanyának a két értékes és kiváló
képességű gyermek mellé, hanem egy buja vágy és a sok pénz keríti hatalmába.
Így cukorbeteg kisgyermekét is aljasul ráveszi az apja és a nagyobbik testvére
elleni hazudozásra, hiszen hetekig viszi magával a titkos találkákra kisfiát,
aki nem mer szólni, és akinek talán tetszik az a rengeteg ígéret és ajándék,
amivel elkápráztatják. Azzal állítja maga mellé a kisgyermeket, hogy csak ő
tudja a cukorbetegséget kezelni… Ha apjával marad kórházba kerül. A perverz új
barát elvált felesége döbbenten látja, hogy egykori barátnője volt férjéhez
viszi saját gyermekét, s figyelmezteti a kis áldozat apját, hogy vigyázzon,
mert a gyermek veszélyben potenciális szexuális és erkölcsi veszélynek van
kitéve… ezt igazolja az a néhány DVD-re másolt fotó, amely pornósokat megszégyenítő
pózban ábrázolja az édesanyát és az ő elcsábító ördögi teremtényt. Ám nincs
törvény, nincs semmi, ami megvédené a cukorbeteg gyereket ettől az erkölcsi
fertőtől, amelybe saját édesanyja erőltette. a dráma szereplői: az otthonából
egy bizonytalan albérletbe került, hazudozásra kényszerített és megvásárolt
kisgyermek, akit elszakítottak imádott bátyjától. Egy nő, aki gondolkodás
nélkül odadobta a Sátán első kérésére s családját, megtaposva két gyermeke
lelkét, s aki úgy lopta ki magát a biztonságot nyújtó otthonból, hogy nagyobbik
fia és férje otthon sem volt. És egy férfi, aki egy elvakult és aljassá tett
szex-cselédet kreált magának. Mert ezt tanácsolta a fél-cigány barátnő, aki
maga is kérdéses múlttal és börtönviselt élettársakkal büszkélkedhet csupán. S,
hogy miben igazolódik a Sátán jelenléte ebben a történetben? Nos, abban, hogy a
hűtlen és családját elhagyó, azt megsemmisítő nő éppen akkor érkezik meg a volt
otthonba, amikor épp ott tartózkodik a férj barátja a pálos szerzetes, akinél
az asszony katolizált. Amikor meglátta a papot, köszönés után úgy ment ki a
házból, mintha rémet látott volna… Az még hozzá tartozik a történethez,
hogy a nőt, az édesanyát a saját édesanyja temetésére, a saját családjával
(férj és gyermekek) az akkor még külön élő perverz segédmunkás nem
engedte el - féltékenységből. (A perverzitás itt nem kiteregetendő, de fontos
tényező, ugyanis ebből még komoly bűnügy is kerekedhet – mondja az atya.)
Mi
a tanúsága ennek az esetnek?
A
Sátán aktív jelenléte a társadalomban. A katolikus családot támadja, ott az
értékes, értelmes és addig lélekben is sértetlen gyermeket teszi áldozattá akár
saját édesanyjuk vágyai miatt és által. Felfoghatatlan az a gonoszság és
lélektelenség, a láthatatlan sátáni arc, amely ezt a nőt jellemzi. Hiszen ő
boldognak mondja magát miközben a perverz segédmunkás két gyermeke, a volt
felesége, saját két gyermeke és férje szenvedi a szexuális és érzelmi
ámokfutást, amellyel egészen bizonyosan saját magának ártott a legtöbbet, és
amelynek hamarosan áldozata lesz. Mit ért el a Székelyudvarhelyen végzett
tanítónő 46 éves korára? Azt hogy egy magyarországi segédmunkás egész családja
csak „erdélyi kurvának” nevezi, míg eddig egy egész művelt, és értéket
hordozó család szeretett tagja volt. Azt érte el, hogy néhány alantas figurán
kívül senki nem kíváncsi rá, hogy vendégségbe nem nagyon mehet, s hogy hat
embert érzelmileg és lelkileg tönkre tett, amelynek a terhét a saját lelkében
viszi, s mert ott viszi, egyszer csak ez a teher végzetes lesz a számára. Beteggé
teszi és megöli.
Mert
nem boldogság az, amit mások szenvedésén vásárolunk a Sátántól. Ugyanis a Sátán
az elején sokat ígért, később semmit sem ad, de mindent visz. A keresztény
társadalomnak és az egyháznak tehát nem az a feladata, hogy ünnepségeken
mutogassa magát a hazug politikusok oldalán, várva néhány fillért, hanem az,
hogy megkeresse a lelkeket, vigaszt és hitet adjon, felismertesse Isten
nagyszerű terveit, amelyeket a gyermekekben ültetett el, és amelynek
megvalósítására a szülőt hívta segítségül. Példát mutatva kellene élniük a
papoknak, a keresztény embereknek, odafigyelve egymásra és a tévelygőkre. Mert
a Sátán nagyhatalom, aki ellen csak közösségben és csak Isten, és a szenteket
segítségül hívva lehet és kell is védekezni. Az imádság ereje hatalmas erő,
hiszen Jézus is ezt ígérte, hagyta örökül. A mai társadalomban a gyermekekkel
való lelki, szellemi és testi visszaélés a Sátán legnagyobb fegyvere. Ám ezt a
fegyvert is le lehet győzni annak használójával együtt. Mert hivatalosan
hadakozni egy ilyen bűn ellen nem lehet, nincs rá mód, nincs rá földi törvény.
Az asszony halálra ítélte saját magát, gyermeki előtt megsemmisült az az
édesanyakép, amely háborítatlanul élt benne, s jó szót, áhított éjszakai
perceket csak a perverz, de pénzes segédmunkásától kap. A férje pedig hogy
elmondta nekem: - reméli, hogy egyszer ez csak rossz álom lesz mindnyájuk
számára – mondja az atya. Tehát, ő máig megbocsájtó és ez nagy segítség
lehet…
A
gazdasági válság és a nemtörődöm, családellenes politika, a csapnivaló ostoba
törvények mindkét felhozott esetben súlyosan hozzájárultak ezekhez a gyermekek
számára kifejezetten drámai eseményekhez. Drámaiak, hiszen csak ebben a két
esetben hét gyermek lett áldozat, hét gyermek szenvedte el a lelki abortuszt,
és hét gyermek viszi tovább a lelki sérülést egy életen keresztül, gyengítve a
társadalom erkölcsi alapjait, s talán hitüket is, hiszen a hit gyengítésében a
Sátán kiváló teljesítményt nyújt minden efféle történetben. Mert a második
példa-esetben összesen két ember, egy férfi és egy nő érzik, hogy boldogok –
egy röpke időre… Néhány évre talán. Mindenki más vagy megveti őket, vagy
szenvedi a cselekedeteiket. Még azok is, akik „barátként” a gyermekek érdekei
ellenében támogatták őket. Megoldást ne várjon tőle… – mondja az atya. Mert a
megoldás kettős. A törvényi, ami járhatatlan, és az ima, amely hegyeket mozdít
el. Egy édesanya ügyében Máriához kell imádkozni... hogy az ő temetésére azért
legyen aki majd elmenjen… Ha neki többet ért az amit tett…
Mint
pap, naponta könyörgöm a híveimnek, hogy amikor csak eszükbe jut, amikor van
egy percnyi idejük, amelyben Istenhez tudnak fordulni, tegyék meg. Mert a Sátán
pallosa minden gyermek fölött ott van. A saját édesanyjuk kezében is. Akár mint
az abortusz a magzati korban, akár nagyobbacskaként a lelki és szellemi
abortusz. Ez a két eset nem egyedi, nem ritka. és egyre több sérült
fájdalmakkal teli fiatalt ér. Mert az anyák bűne életre szóló sérülést okoz,
hacsak nem próbálja meg jóvátenni.
Stoffán
György