Amíg az Ószövetséget vallók a „szemet szemért,
fogat fogért” embertelenségét vallják, és eszerint is cselekednek ma Izraelben,
addig a keresztény ember Jézus tanítását követi. A szeretet, a megbocsájtás, az
alázat, a másik ember megbecsülésének a tanítását. Az iszlám sem az emberiességet
hirdeti, hiszen nap, mint nap látjuk a neten és más forrásokon keresztül azokat
a kegyetlennél kegyetlenebb gyilkosságokat, kivégzéseket, folyóba lövéseket, a keresztény
falvak kiirtását… ezeket egy normális világban még filmen sem néznénk meg. A
világ azonban nem normális. Ahol nem a keresztényi szellem uralkodik, ott nincs
szeretet, ott nem ismeretes az önzetlenség… A keresztényi szellemiséget ma már
csak nyomokban találjuk meg a világban annak ellenére is, hogy Róma mai püspöke fölöttébb kedvelt közszereplő.
Mi is történt voltaképpen? Mitől lett a Földgolyó
állandó háborús övezetté? Mi vezette az emberiséget a gyilkos indulatokig,
amelyek mára mindennapossá, csaknem megszokottá váltak? Hogyan süllyedhetett az
iszlám és a zsidó állam a gyermekgyilkosság-sorozat szintjére? Ezernyi kérdés vetődik
fel. Pedig a képlet nem komplikált, nem megfejthetetlen.
A válaszok egyikéről már beszéltünk… a keresztény kultúra
és hit kiirtása az emberi lelkekből. A pénzzé váltott Istenkép, amely immár nem
parancsokkal terheli a világot, hanem mindent enged, és mindent követel. Sátáni
világ, amelyben a sátán sokat ígér, keveset ad, de mindent visz…
A liberális szabadosság, a teljesen ostoba életfelfogások,
a nemiség túlburjánzása, a féktelen élet, amely voltaképpen a tömeges
öngyilkosság egyik válfaja. Mert a világban sokan vannak. A világot meg kellett
tizedelni és ez a tizedelés a most száz éve kitört – megrendezett – I.
világégés óta tart. El kellett adni a fegyvereket, ölni kellett és a keresztény
szellemet felváltani egyfajta elégedetlenséggel és Istent gúnyoló, Istent
felelősségre vonó háború-és honvesztéssel. A legnagyobb keresztény tömb,
amelyben a nemzetek és az anyanemzet egyaránt keresztény volt, megsemmisült a
trianoni kóser mészárszék henteseinek kése alatt. S mint a nagynak gúnyolt
francia ámokfutás után Franciaország, úgy vált semmivé a keresztény európaiság
eszméje és útja a hentesek munkálkodása nyomán. Sem szeretet, sem áldás, sem
alázat nem volt többé a nemzetekben, egyedül a megcsonkított Kárpát-medencei
magyarság vallotta továbbra is, hogy országa nem vész el egy balgák által
hozott döntéssel, s Máriában bízva továbbra is állt a vártán, s csak annyit
engedett élete árán is, amennyit a szükség követelt.
A második világégést követően más sokkal nehezebb
lett a nemzet és Európa, mert hazátlan senkiháziak meneteltek Magyarországra a
szovjet csapatokkal, hogy átvegyék Magyarország irányítását és megsemmisítsék
Magyarország múltját és jövőjét. Nos, ez a megsemmisítés, nagyrészt sikerült is…
szellemi, lelki, hitbéli, tudati csonkolás folyt és folyik máig az iskolákban,
a munkahelyeken, a Parlamentben, a politikai pártokon belül és Brüsszel uniós
parlamentjében. A sátánista szellem átterjedt egész Európára és a Közel-Keletre.
Embertelenséget tapasztalunk Nyugat-Európában, ahol
a liberális szellem rombolja az Öreg Földrész tartópillérének számító keresztény
kultúrát, ahol az Unió parlamentjében szót sem szólnak a palesztin gyermekek tömeges
kiirtása miatt, de hangoztatják, hogy Izraelnek, mint társult tagnak joga van az
önvédelemhez. Milyen elképzelhetetlen cirkusz volna abból, ha Magyarország nem létező
hadereje berontana Erdélybe és ott román gyermeke százait irtaná ki? Vagy tenné
ezt Szlovákiában arra hivatkozva, hogy megalázzák a magyarokat…. etc. Dühöng a
liberális kettős mérce, mert ha zsidó öl nem zsidó gyermekeket, az az USA és az
Unió megítélése szerint önvédelem, ha a keresztény beszél Tusnádon a nemzeti
önvédelemről és a liberalizmus rettenetes voltáról, az casus bellinek számít. Akkor
Brüsszelig fut a sok magyarországi beteges elme, s hazája ellen támad a gerinc
nélküli féregkezdemények hada – Izrael védelmében.
Isten nélkül, keresztény szellemiség-és kultúra nélkül,
nemzetállamok nélkül nincs érték, nincs erkölcsi norma, nincsenek erkölcsi
határok, nincs szeretet, csak önzés, kapzsiság és gyűlölet létezik. Az önzés, a
kapzsiság és a gyűlölet mutatkozik meg ma világszerte. Repülők tűnnek el, zuhannak
vagy lövetnek le, emberek százai pusztulnak bele a lázítók aljas munkálkodásába,
keresztényeket irtanak ki ugyanazoknak a bíztatására és fegyvereikkel, s
vírusokkal támadják a valóságot tagadva az emberiséget… Gáziaizálkódik a világ,
lángol a gyűlölködés egy ismeretlen, de létező hatalom véres lábnyomában, amely
láb mindet eltapos, felrúg és megsemmisít. Lassan-lassan önmagát is, hiszen
nincs olyan gyógyszer, amely a gyógyíthatatlan vírusbetegségtől csupán annak
terjesztőjét védené meg.
Háború, pusztulás, kín és szenvedés vár a világra,
ha hagyja tovább a zsidó állam ámokfutását, ha behódol és keresztényként is a gyilkost
isteníti. Nem antiszemitizmus immár, ha Izrael államot bírálja a világ, mert a
holocaust áldozatainak emlékét és tisztességét őrzi meg és védi minden ember,
aki a mai, Hitlert is megszégyenítő zsidó gyilkosságsorozatot szóvá teszi. A
zsidóságot védi meg mindenki, aki nem a zsidókat, hanem a zsidó állam gyilkos
vezetőit hibáztatja és ennek nyilvánosan hangot ad. Mert ne az ártatlan európai
vagy amerikai zsidó szenvedje meg Izrael állam vezetőinek vérszomját,
gyűlölködő bosszúállását, hanem az szenvedjen miatta, aki elkövette. A bedrogozott
– a gyilkosságok
előtt hisztérikus táncot járó – katonák, a palesztinok
közötti várontást perverz állatként, röhögve, fotelből élvezők… és mindenki,
aki nem szólt és nem csapott az asztaléra, mert az elkövetők zsidók… Nem, nem
zsidók! Aljas, embertelen férgek, akik Isten ellen, Isten parancsai ellen, a
Kőtáblákra vésett tíz pont ellen súlyosan vétve, Mózest és a többi prófétát
sárba taposva, hitetlenül gyermekeket ölnek, hogy a megtámadott nép jövőjét
semmisítsék meg.
Gázaizálják ezek az elvek, ezek a cselekedetek a világot.
Lélekben mindenkiből vagy gyilkos lesz lassan, vagy áldozat, vagy a gyilkos
ellen gyűlölködik vagy az áldozat ellen, a gyilkosnak adva igazat… Mert a
szeretetlenség oda-vissza negatívan hat. Gyűlöletet, bosszút, gyilkos hajlamot
generál, s nem lesz vége mindaddig, amíg a maradék imádkozót meg nem hallja az
Úr. Mert az ember nem képes újra normálissá lenni, ha a lelkét megmételyezi a
bűn, az ösztön, az esküszegés, az erkölcsi rend elleni lázadás. Ha ezekkel
fertőzzük a világot, gyermeki lelkek halnak meg, gyermekeket ölnek halomra, s a
hit szemétdombra kerül… ez a világvége. A szeretet vége, az emberiesség vére.
Vissza kell fordulni a gázaizálódás tragikumából az
Istenhez való igazodás, az iránta való bizalom és szeretet útjára. Meg kell
végre érteni a keresztény hit parancsait, amely parancsok minden egyházi
jópofáskodás ellenére állandóak és nem lazíthatók. Vissza kell térni Isten
országához, mert Isten nélkül valóságosan is elgázaizálódunk és Európa folyói
véresen hömpölyögnek majd megfestve az óceánok vizét.
Minden gyilkosság bűm a Kőtáblák ismerete óta, és
minden gyilkos bűnös. Még az önvédelmi joggal együtt is. Mert gyermeket bántani,
ölni heródesi magatartás… ma is. Nem évül el… és büntetés jár érte. Istentől,
nem az emberektől. Mert aki Istennel és az Ő parancsaival szembe száll, az
önmagát ítéli halálra…
Stoffán György