A
rendszerváltásnak nevezett időszakban sokan voltunk, akik valóban azt hittük…
azt, hogy egy emberséges, a kommunista allűröktől mentes igazi,
gyűlölködésmentes világot fogunk élni. Azt gondoltuk, hogy aki Magyarországon
él, az boldog és kiegyensúlyozott lesz, mert az értelem, a keresztényi
szeretet, a hit lesz a meghatározó. Nem tudtuk, hogy egy előre megírt
forgatókönyv marionett-figurái vagyunk. Aztán megtudtuk… mert jött egy magát
liberálisnak nevező sátáni kör, amely feltette e beteges, a minden békét
felszámoló, és ostoba kérdést, és vádaskodni is kezdett… A kérdés úgy szólt,
hogy „Ki a magyar?”, a vád pedig az azóta is vissza-visszatérő aljasság
(legutóbb Gyurcsány Ferenctől): a keresztény kurzus, a keresztény vallások
gyalázása…
Egy
korszakot, és évtizedeket mérgezett meg ez a liberális és kommunista aljasság.
S miközben ezek, mint pártok csatároztak a nemzettel, megkezdődött egy másik
harc az ész perifériáján. Előkerültek a zsidó sérelmek, s vagdalózások,
amelyekre a nemzetiek is elővették a maguk kis muníciójukat, s lett ebből olyan
gyűlölködés és félelem, amilyet más „rendszervátott” bohócországban nem
lehetett tapasztalni. Igen, bohócországokról beszélek, hiszen Bush és Gorbacsov
újraosztották a lapokat, és megegyeztek a fejünk fölött, hogy nekünk mit szabad
és mit nem szabad… Tehát, jött a következő háborúság, amely máig tart.
Fasisztává devalválódott a magyar nemzet, minden értékével és kincsével
egyetemben, és a Mazsihisz vált Magyarország teljhatalmú urává, amelynek
munkásőr igazgatója úgy ugráltatta – s talán ma is teszi – a kormányokat, mint
a nikkelbolhát.
Magyarországon
a politikai erkölcs, a nemzetért való önzetlen diplomáciai és politikai munka
egy koszos kupleráj színvonalára esett vissza, s bátran mondhatom, hogy voltak
időszakok, amikor szemmel látható volt, hogy Kádárék ezerszer jobban védték a
magyar nemzeti értékeket, mint a szocialista, mindent eladni akaró
vörös-libeárlis kormányok. Magyarán, a rendszerváltás után, évekig láttuk és
tapasztaltuk, hogy bizony a kádári éra emberségesebb, biztonságosabb és
magyarabb volt. Ugyanis a „rendszerváltás” utáni kapitalizmust a kommunista
kapzsiság és aljasság jellemezte, már Antall idejében is. Emellett hibázott a
rendszerváltás abban is, hogy Antall és Boross urak elfelejtették leváltani a
rendőri, titkosszolgálati és igazságszolgáltatásban résztvevő vezetőket, s
minden maradt a régiben…
A
két évtized alatt az ember öregedett, és bölcsült is talán. Ma már csak
csodálkozni sincs erőnk a mai kor kommunista és liberális módszereken, nem
döbbentünk meg a népszavazások visszásságain, a választási csalásokon, s azon,
hogy igazságszolgáltatásunk jobbára nincs, s hogy az úgynevezett jogot a
talárosok úgy forgatják, ahogy nekik tetszik. Így lehetnek – igaz, ma hála
Istennek ellenzékben – bűnöző pártvezérek, így eshet meg, hogy nyilvánvaló
bűnöket nem lehet megtorolni, s az elkövetők a jellemes magyar polgároknál
ezerszer jobb körülmények között vannak. A panamákat is Antallék indították be,
amikor hagyták, hogy a volt hatalom politikai befolyása alapján gazdasági
hatalmasokká nőjenek. Tették ezt úgy, hogy privatizáltak, ami latinból fordítva
a jogtalan haszonszerzést jelenti… bár ők ezt nem így értelmezték. A
kommunisták által elrablott földeket és ingatlanokat nem visszaadták, hanem
üzletelni kezdtek velük, ami a magyar Btk. szerint sikkasztásnak minősülne… ha
lenne magyar jog. Hiszen az állam sajátjaként rendelkezik máig azzal, ami nem
képezte soha a tulajdonát. Igaz, más kormányok lopták el…
Épp
eleget mondtam már a múltról, amelynek, mint újságíró tanúja voltam. Szólnom
kell azonban a máról. Szólnom kell azokról, akik ma a hatalomért mérhetetlen
aljasságokat követnek el, hazudoznak, és saját szavaikat cáfolják egyik napról
a másikra. Az ellenzéki összefogásról beszélek. Azokról a gazemberekről, akik a
legarcátlanabbul ma ismét a koncra akarnak lecsapni, mint a dögkeselyűk… A
zsidó Werber, mint jól fizetett tanácsadó állítólag remekül bogozza a szálakat,
s olyan etikátlanságról tesz tanúbizonyságot, amelyet csak magyarországi
politikusokkal lehet megcsinálni, mert másutt már felkoncolták volna azokat a
gerinchiányos aljadék politikusokat, akiknek előző pártja milliárdos adósság
mellett felszámolta magát, s a nép majd fizet helyettük. Olyan szenny alakok,
akik lövettek a békés megemlékezőkre (2006.), másutt a pártházig nem jutnának
el – csak Magyarországon. Olyan gazemberek, akik nemzetiségeket és vallási
közösségeket köpködtek és köpködnek, miközben kommunistákkal paktálnak, és
erkölcsi vonatkozásban is említhetetlenek, másutt a fennálló törvények szerint
már nem is működhetnének. És sorolhatnám.
Azonban
egyet nem értek. Megjelentek politikai óriásplakátok, amelyeken Orbán és más
politikusok képe van. A feliratok a legkülönbözőbb aljasságokat tartalmazzák.
Azokat, amelyek Bajnai Libaszakértő Gordon, Szarházy, Hülyeferkó és Pumukli
elcsukló hangját idézik. A Orbánt szidják és rágalmazzák ordenáré proli módjára
abból a pénzből készített plakátokon, amelyeket a magyar dolgozó emberek
adójából kapnak… s mert abból kapják, nincs joguk efféle nemtelenségeket
elkövetni, sem a kampányban, sem azon kívül. Hiszen azokat is alázzák és veszik
semmibe, akik Orbánra szavaztak és ezt a kormányt tartják, de dolgoznak,
adóznak és nemeztük, hazájuk ügyét nem a kommunista-liberális gyalázkodással,
hanem ésszel, szeretettel és munkával szolgálják.
Felsorakozott
már a Mazsihiszes „vallási” csapat, a vén ávós özvegyek, és egykori proli
párttagok, a mozogni már-már képtelen munkásőrök, és a sok csökött, aki még
mindig a 3,60-as kenyeret és a 3,80-as korsó sört várják a hazudozó és
vagyonukat növelni akaró kedvenceiktől. Mert ez az ócska politikai
niemand-gyülevész, amely ma mindenre hivatkozik, amely a nyugdíjakat és GYED-et
akarja elvenni, amely gyalázza a katolikus egyházat és óriásplakátokon rágalmaz
mindenkit, aki a Fidesznek kétharmadot adott stb… semmi másért, csak a pénzért,
az uniós támogatások lenyúlásáért verekszik. Mit nekik haza és állampolgár, mit
nekik tisztesség és becsület, összefogás egy ország érdekében.
Tehát,
egy dolgot nem értek: ha nagy nyilvánosság előtt egy újságíró leírja valakiről
az igazságot, de az illető feljelenti és pofátlanul – ügyvédjével együtt
félrevezetve a hatóságot – letagadja a leírtakat, akkor az újságírót a
törvényektől független magyar igazságszolgáltatás elmarasztalja. Ha egy
nemzetrészt, egy politikust óriásplakátokon gyaláznak és rágalmaznak, miért nem
tesz feljelentést egy-egy ügyész hivatalból? Miért nem reagál egy-egy bíró?
Miért nem fordul a bírósághoz a politikus?
Hogyan
süllyedhetett le ilyen mélyre az a politikai összefogás, amely országot akarna
vezeti?
Igen.
A rendszerváltás óta ebben az országban nem változott semmi. A politika éppen
olyan szánalmas, mint azok, akik csinálják. Bizonyára polemizálgatok még e témában,
de el kell mondanom e sorok végén, hogy engem súlyosan sért a
kommunista-liberális-libás primitívség. Ugyanis én ennek az országnak az
ideszületett polgára vagyok, akinek a szülei és nagyszülei és ki tudja
visszamenőleg a család hány generációja de facto építette ezt az országot.
Miért vagyok köteles egy romboló, értéket semmibe vevő és eltaposó ócska
söpredéktől eltűrni a gyalázkodást? Miért kell a Lenin-fiúk és a körmös Bayerek
utódaitól elviselnem, hogy a jobboldaliságot, a kereszténységemet, mint bűnt
olvassák a fejemre a saját hazámban? Miért vagyok köteles ebben az országban
eltűrni, hogy szüleimet, és mindazokat, akik úgy viselkedtek mint a szüleim -
akik életük kockáztatásával mentették az üldözötteket 17-18 évesen -, ma egy
ócska kis nyugdíjas munkásőr és annak minősíthetetlen magyargyűlölő csürhéje
lefasisztázza? S miért kell tűrnöm, hogy az itt (a Kárpát-medencében) élő nemzetek szenvedései közül - diszkriminálva milliókat - csak egy nemzet tragédiájára emlékezünk?
Mindezek után várom annak a Mikó bírónak a bocsánatkérését, aki
„román ellenességért” a Mazsihisz és Horváth Balázs feljelentése alapján bírói
figyelmeztetésben részesített, mert megjelentettem egy Vásárhelyről hozott
plakátot a marosvásárhelyi pogrom után azzal a szöveggel, hogy a románok akkor
és ott románul viselkedtek. Mert hadd legyen nekem is elvárásom… emberi és
európai. Gyűlölet és elfogultság nélkül, magyar állampolgárként. Egy
állítólagos „jogállamban”, ami az ÉN HAZÁM (is… talán… még… valameddig…)!
Stoffán
György