“Magyarország az államalapítás
1009. évfordulóján és 20 évvel a rendszerváltás után nem csak egy
nemzetközi gazdasági válság kellős közepén küzd a kilábalásért, de
egyben lelki válságban is van. (…) a lelki válságban mindennél nagyobb
szükség van a biztonságra, és a biztonsághoz a közösségformáló erőre, az
identitásra, a hovatartozás erős érzetére. – ezt mondta Ön a minap,
kedves Bajnai. És ezt nagyon bölcsen mondta, ugyanis minden szó igaz és a
helyén van e kijelentésében. 1919. óta ez az első igaz és elfogadható
mondat egy MSZP-s (kommunista, identitás nélküli) politikus szájából.
De… kijelentése alapján azonban arra következtetek, hogy Ön belépett a
Gárdába, a Jobbikba, a magyarok Szövetségébe, vagy a Fideszbe. Ugyanis
az Ön által elmondottakat az összes nemzetben gondolkodó magyar ember
hasonlóképpen látja.
A lelki válságot Önök, azaz a mai, magát
elitnek nevező dilettáns, nemzetellenes csürhe okozta 1919-től
napjainkig. No, nem mondom, hogy előtte nem voltak hazaárulók, spiclik,
csapnivalóan rossz politikusok, de a 20. század az Önök
értékrombolásából, a társadalom következetes erkölcsi züllesztéséből
állt, s ami ma nincsen – s amit Ön felsorolt –, az az Önök műve. Nem
lehet rá büszke sem Ön, sem a kommunista-liberális söpredék. (Bocsásson
meg a söpredék kifejezésért, de az Önök múltjáért és jelenéért felelős
politikai alakzatot nem lehet másként nevezni.)
Biztonság Önökkel…
Ön mondta: „mindennél nagyobb szükség van a biztonságra…”
A nemzet biztonságát, közbiztonságát,
önbecsülését, történelmét Önök oly módon rombolták le, mint Sztálin és
Hitler Európa és saját népeik biztonságát. (Bár Hitlerre nem volt
jellemző ez az elején, mert ő néhány röpke év alatt gazdasági
fellendülést, és kiszámítható életet teremtett Németországban. Csak
később, amikor őrült terveit igyekezett megvalósítani – mint most
Lendvai és Draskovics – vált nemzete a bizonytalanság áldozatává.) Önök a
133 napos biztonságot diktatúrával kezdték felszámolni. Öltek,
raboltak, államosítottak, börtönöket és a Lenin által kitalált
koncentrációs táborokat használták a biztonság megsemmisítésére egy
olyan államban, ahol addig mindenki biztonságban élhetett. Igaz, az
egész ország biztonságát a rossz hazai politika következményeképpen
harmadára zsugorodott ország lakói más okból voltak kénytelenek
elszenvedni. És Önök akkor, 1919-ben ezt a drámai helyzetet használták
ki aljasul és a nemzet ellen. E 133 nap gyilkosságsorozatát azóta sem
torolta meg senki, pedig elévülhetetlen bűncselekményeket voltak
szívesek Önök elkövetni. Megúszták tehát az első nagy támadást, amelyet a
haza és a nemzet ellen vittek végbe Lenin közvetlen utasítására. Az
önök által emlegetett „fehérterror” mindössze ezreléknyit tudott csak
megtorolni abból, amit meg kellett volna torolni Önökön, hogy az Önöket
(az akkori elődöket) követők dédunokái is rettegjenek attól, hogy még
egyszer eszükbe jusson Moszkva és a moszkovita szemlélet, eszme. Majd
következett egy nagyjából békés 25 év, amelynek a vége ismét a rossz
politika okán, és a világ ostoba magyargyűlölete miatt ismét az Önök
uralmát hozta el Magyarországra. Ez volt a végső bizonytalanság érája.
Halál, kitelepítések, egyház-felszámolás, kollaboránsok kitenyésztése
etc… következett. A nemzet és a társadalom biztonsága léte az önök
kezében összpontosult, s emberek százezreit tette tönkre, pusztította
el. Az áldozatok a társadalom minden rétegéből kerültek ki. Papok,
püspökök, civilek, tudósok, tanárok, munkások… mindenki, aki Önökkel nem
értett egyet. Meghaltak, mert a bíróság – mint néhány esetben ma is –
koncepciós eljárásokban, szakmányban hozta a trágyaszagú, aljas
ítéleteket. (Ezekért sem kért még bocsánatot senki, azon kívül, hogy a
Kisfogház udvarán a volt főbíró egy félmondattal elintézte a dolgot.) A
fenti időszak is népellenes, emberiség ellenes bűncselekmények sorozata
volt, amiért szintén nem vontak felelősségre senkit, noha ugyanezen
bűnökért még ma is elítélnek a világon kilencvenen felüli egykori
tiszteket… igaz, nem kommunista söpredék tisztjeit, csak a német
hadseregéit, akik talán részt sem vettek a vérengzésekben. S mert vannak
magasabb rendűnek vélt nemzetek nálunk, mi meg sem próbáljuk a mi
igazságunkat kideríteni, a bűnösöket bíróság elé állítani. Akik pedig
odakerülnek, azokat garantáltan felmentik vagy idehaza, vagy a
nemzetközi „kiemelt nemzetiségű” bíróságok. Tehát jogbiztonság sincsen
Magyarországon. A választások biztonsága is kérdéses az Önök
rendszerváltás utáni újratermelődése óta. Csak elnézem a vidéki
választókerületekben azt a magatartást, amit elképesztő és ismeretlen a
Lajta folyón túl. A kommunista szavazatszámláló csak beír a listára egy
X-et és máris érvénytelen a leadott szavazat, ha az ellenzéki
képviselőre vagy pártra adta le az állampolgár… Ám, ez csak a politikai
vetület. Az állampolgár maga sincsen biztonságban, mert Önök más és más
mércével mérik a jogokat és a kötelezettségeket. Biztonság-e az, ha
gyermekeinket nem tudjuk nyugodt lélekkel iskolába engedni, mert egyes
népcsoporthoz köthető elemek, a legkisebbtől a felnőttig életveszélyesen
megfenyegetve rabolják ki fiainkat, lányainkat… Önök pedig nem a
bűnösöket, hanem a sértetteket vádolják… fasisztának, rasszistának és ki
tudja még mifélének bélyegezve meg a békét és nyugalmat kívánó
társadalmat. Sőt! Önök a világsajtót is telehazudják saját ostoba és
hazaáruló – logikátlan – vádjaikkal. Bajnai! Önök felszámolták a
biztonságot Magyarországon, mint ahogyan minden értéket, a rendet, a
törvényeket, a rendőrséget, és az igazságügyet… az igazságszolgáltatást.
Tehát igaza van, amikor a biztonságot hiányolja, s tartja annak hiányát
a lelki válság okának.
Közösségformáló erő…
Ismét vissza kell pillantanunk a múltba,
az Önök elődeinek bűneire, amelyeket Önök ma is Hiller többszöri
megnyilvánulása alapján állíthatom: – sajátjuknak éreznek. Ságvári Endre
rendőrgyilkos terrorista eszméjét megőrizendőnek nevezte az Ön oktatási
minisztere. Bravó! Tudja Ön, hogy ki volt valójában ez a gazember?
Tudja! Hogyne tudná. Az önök szellemi elődje, aki akkora spicli volt,
hogy saját kommunista elvtársait is besúgta a Horthy-rendőrség kerületi
kapitányságát… A közösségformáló erőt az Önök akkor verték széjjel,
amikor az egyházi személyeket meggyilkolták éppen úgy, mint a nyilasok
és Hitler, valamint a „nagy Sztálin”. Mert mi is formálja a közösséget?
Az erkölcs, a hit, az iránymutatás. Önök mit is tettek? Balatonöszöd…
Mondjam még? A közösség, amely vezeti ezt az országot ma az ön és elődje
irányításával, olyan közösség, amely hazudott, évekig nem csinált
semmit – és ma is csak rosszat tesz! – csalással nyerte meg a
választásokat, félrevezette az országot és az ellenkezőjét teszi annak,
amit ígért a kampányban. Ez a közösség lop is, hiszen állami pénzeket
osztogatnak és lopnak el, végkielégítésként az országos mélyszegénység
mellett csak önmaguknak adnak. Állami vagyont vesztegetnek el alacsony
áron, bár az ár mellett Önök nyilván megkapják saját jussukat is a
vásárlótól, amit azután – mint Kóka mondta – külföldi bankokban
helyeznek el. Közösségformáló erő? Igen! Önök ezt a példát mutatják az
országnak, a fiatalságnak, a lakosságnak. Mit vár Ön tehát? Milyen
legyen a lelki beállítottsága annak, aki látja – és mindenki látja -,
hogy egy rablóbanda áll az ország élén, amely gyermekeink szájától is
elveszik a falatot, miközben Önök úgy élnek – többek között a liba
bizniszből eredő vagyonukból, amely miatt emberek választották a halált!
– mint Marci Hevesen! Az Önök pártja nem kevés ügyészségi és bírósági
eljárásra adott okot, s számosan vannak letartóztatásban gazdasági
bűncselekmények miatt. Közösségformálás? Lelki béke? Ugyan Bajnai! Önök
leépítették a lelki békét, s olyan közösségeket formálnak ma
Magyarországon az oktatáspolitikájukkal, az Önökről szóló hírekkel, az
Önök által hozott ostoba és nemzetrontó törvényekkel, amelyek nem építik
a közösséget, a társadalmat, hanem gyűlöletre sarkalják azt. Ez az Önök
műve, s ez az önök mentalitása. Erkölcstelen csőcseléket nevelni egy
nemzetből, amelyet azután lehet majd diktatórikus eszközökkel jó útra
terelni. Mint ezt ma látjuk a szintén nem az igazmondásáról híres
Draskovics működése során. Önök Bajnai a választók felhatalmazása
nélkül, egy 15 %-on álló bűnsegéd párttagsággal és vezetéssel igyekeznek
még t9bbet rontani és a lelki válságot mélyíteni. És ez Bajnai, BŰN!
Identitás, hovatartozás érzése…
Nos, ez a legdrámaibb. Önök azt a magyar
állampolgárt, aki a nemzetéhez tartozónak érzi magát, tehát van
identitása, de az nem egyezik az Önökével, ab ovo (csak Önnek fordítom
latinból: – „a tojástól”… tehát, a dolgok kezdetétől, – alapvetően stb…)
ellenségnek tartják, és mint ellenséggel bánnak a politikai hadsereggé
tett rendőrség segítségével. A magyar Önöknek, mint már említettem volt
fennebb, fasiszta, szélsőséges, rasszista stb. Pedig a magyar nemzet
csak Önöktől, az 1919 óta nemzetrontó söpredéktől akar megszabadulni, és
nem akar bántani bűnteleneket, ártatlanokat. Ám, világosan látja, hogy
Önök mit és mennyit ártottak a nemzetnek. Az Ön pártjában politizáló
ostoba Kovács László 23 millió román vendégmunkással ijesztgette a
magyar társadalmat, amikor a kettős állampolgárságról kellett szavazni.
Az Ön elődje szétverte a Határon Túli Magyarok Hivatalát, és nem
támogatta az identitást megőrző németországi magyar iskola fenntartását.
Miről beszél Ön tehát, amikor identitásról és hovatartozás érzésről
szónokol? Lelki béke? Önökkel Bajnai? Önökkel, akik a nemzetért
semmit(!) sem voltak képesek tenni sem diplomáciailag, sem anyagilag,
sem a nemzet megmaradása tekintetében. Sőt! Ostoba és hazug elődje –
barátja – felajánlotta, hogy akinek itt nem tetszik, az elmehet. És
sokan el is mentek. Azóta hova tartoznak, maguk sem tudják, de a
gyermekeik már nem biztos, hogy magyarul fognak beszélni… Önök miatt
Bajnai.
Ön igazat mondott, amikor a fenti
mondatokat közzétette. Ám, a lelki válság, ami szorosan összefügg azzal a
válsággal, amelyet Önök idéztek elő, csak akkor gyógyul be, ha Önök
végleg leköszönnek, és megkapják az Önöket illető fizetséget azért, amit
az elmúlt majd hét esztendőben ezzel az országgal tettek. A magyar nép
nem akar Önökhöz tartozni, Önökkel egy hajóban evezni, és Önökkel egy
levegőt szívni. Mert Önök 1919 óta hazudnak, félrevezetnek, hazát
árulnak, állami vagyont saját zsebre kótyavetyélnek minden felhatalmazás
nélkül. Ugyanis a magyar nemzet 1919 óta egyfolytában ellentétesen
gondolkodik, mint Önök. A magyar nemzetnek – ha ma Önök miatt csak
pislákolva is -, de hite van, erkölcse van, kitartása van,
szabadságvágya lankadatlan, és mint a történelemben mindig, el is éri
azt, amire vágyik! A lelki béke az. Nem Önökkel, hisz Önök békétlenséget
és erkölcstelenséget hirdetnek, hazaárulók módjára lejáratják a
társadalmat mindenütt, ahol tehetik, mert Önöknek ez az üzlet, s Önök
nem tudnak nemzetben gondolkodni, mert Önöknek a pénz az istenük. És a
saját érdekükben a pénzért magyar állampolgárok százezreit teszik ki a
kilátástalanság szörnyű érzésének.
Igazat mondott Ön Bajnai, s ha már
kimondta, kérjen bocsánatot a nemzettől és fejezze be a politikai
pályafutását, s hagyja abba azt a kényszerképzelgést, amelynek hatása
alatt Ön azt gondolja, hogy jobban ért egy országhoz, a nemzethez, a
gazdasághoz, mint a libákhoz… ez utóbbiakhoz – Ön mondta – sajnos nem
értett. Ön semmihez sem ért, és ennek köszönhetően saját maga, és az
Önt megválasztó törpepárt hazug tagsága és vezetése fölött mondott
tetemrehívó beszédet, a levelem elején ismertetett gondolatait is
beleszőve. Jól tette Bajnai, mert e sorok, nem csak bennem keltettek
efféle gondolatokat. Ezrek jöttek rá, hogy Ön igazat beszél, s hogy az
Ön igazát csak a mai kommunistának már nem mondható, de azon elveket
magáénak tartó milliárdos söpredék eltűnik a magyar közéletből. Higgye
el Bajnai, az ország nem marad árván Önök nélkül. Van, lesz aki
nemzetben gondolkodva, s a velünk élő nemzetiségeket és vallási
közösségeket is megbecsülve, nekik továbbra is otthont biztosítva
vezetni fogja ezt az országot. És nem felejtkezik meg a jelenlegi
határokon túl élő nemzettestről sem, és nem is hazudozik róluk, mint
Önök. Épp most olvasom, hogy az Ön miniszterelnöki regnálása idején és
okán a Magyar Köztársaság elnökét a tót Ficó kitiltotta a Magyar
Felvidékről, azaz, a 16 éves tót államból. Nos, ez is az Önök
diplomáciai és nemzetrontó munkásságának tudható. Ez a megaláztatás
egyedül a mai két kormánypárt munkásságának eredménye. És ez a
megaláztatás nem engem vagy más magyar állampolgárokat ért, hanem
Önöket, akik a magyarságot igyekeztek lejáratni, de önmaguk sírásói
lettek. Mindazonáltal, ha Önt én komolyan venném, vagy partnerként
kezelném, most bocsánatkérést követelnék felmenőim és a magam nevében
Öntől az elmúlt években Önök által elkövetett sértésekért, vádakért… de
nem teszem. Ön arra sem méltó – még e szép és őszinte szavai után sem -,
hogy ilyen kéréssel, követeléssel álljak Ön elé. Rangon aluli volna ez.
Ugyanis én nem vagyok lelki válságban, mint Ön és kormánya, akik a
számonkéréstől rettegnek. Az ugyanis lelki válság. Én sváb származású
magyarként büszke vagyok és lélekben emelkedett, mert nem tartozom és
soha nem tartoztam Önök közé, sem eszmeileg sem másképpen. Nekem,
Magyarország a Heimatland, a magyar nemzet pedig az én nemzetem, és
tudom, mert érzem az ahhoz való ragaszkodást, szeretetet… – tartozzék is
egy magyar bármelyik nemzeti szervezethez, csoportosuláshoz, valláshoz.
És én szabad is vagyok Bajnai. Mert a szabadság érzése számomra nem egy
Önök által gyűlölt magyar jelképrendszerben van, hanem a lelkemben,
amely tele van Isten-hittel, keresztényi szeretettel és nemzetem – a
magyar nemzet – melletti elkötelezettséggel. Senki és semmi iránt nem
érzek gyűlöletet, és még Önöket sem gyűlölöm, de annál jobban szánom.
Mert nem a magyarság leledzik lelki válságban, hanem Önök Bajnai… mert
önök tudják, hogy bűnösök, és érzik is e bűnök súlyát. És ez az a
válság, amiről Ön beszélt. S amire én a fentiekben válaszoltam.
Mély szánalommal és imádsággal Önökért:
Budapest, 2009. augusztus 21.
Stoffán György író, újságíró
Nemzeti InternetFigyelő