Igen, nagy a
víz. És ez gáz. Hiszen Európának „másra sem volt most szüksége”, mint
árvízre. Hiszen olyan jól élünk, hogy azt sem tudjuk hová szórjuk a pénzünket.
Most az árvízi védekezésre szórtuk… mit szórtuk? Lapátoltuk, és zsákoslag
dobáltuk gátakra, tankoltuk beled helikopterek üzemanyag tartályaiba, teába,
zsíros kenyérbe, és mindenbe, aminek köze volt – van – az érvízhez. És mert
volt mit belelapátolni ebbe a katasztrófába, úgy érzem, hogy ez a gazdasági
válság csupán egy uniós hisztéria, amelyet mielőbb érdemes volna befejezni…
A másik tanulsága
e hatalmas víznek az, hogy igenis, kell a katasztrófa Európának, és különösen
Magyarországnak. Mert mikor is nem
hallottunk ostoba és aljaskodó politikai szólamokat? A hó által okozott drámai
napokban. Akkor is csend volt, s mint most, annak a drámának az elején is
megjelent néhány gerinchiányos politikus, hogy lefotóztassa magát, akkor is
voltak mai szóval élve „fikázó” szólamok az ellenzéki pártok részéről, akkor is
hepciáskodott Gyurcsány, Mesterházy és a többi hatalomba vágyó seggfej, de egyszer
csak akkor is, mint most, kuss lett, és szépen tette a dolgát minden ki.
Mindenki, aki kicsit is adott magára. Így van ez most is. Némelyik ellenzéki
párt vezére megmutatja magát lapáttal, homokzsákkal a kezében, Gyurcsány
ugrándozott egy picit feltűnési viszketegségében a Margit-szigeten a
homokzsákokon, majd elmondta, hogy bizony az árvízért is ő a felelős, de amikor
látta, hogy a világon senki sem foglalkozik a hülyeségével, eltűnt a
balfenéken. Vannak pártok, amelyek kifejezetten a tagság bővítésére, toborzásra
használják az árvíz tényét… de legalább zsákolnak.
A harmadik
tanulság ezekben a napokban az, hogy a magyarnak kell a dráma, a szorongattatott
helyzet, s megpróbáltatás. Ez valamiféle genetikai mazochizmus, hiszen ha nincs
árvíz vagy hó, akkor a Duna partjára csupán tüntetni, hőbörögni mennek az emberek,
különböző ostoba pártok zászlói alatt. Amikor munkálkodhatna mindenki a
természettől békén hagyatva, akkor megy a gyűlölködés, meg az anyázás, az
elégedetlenség, és a pártoskodásból eredő politikai anarchia. Most azonban víz
van, és ezzel béke is van.
A negyedik tanulság
abban áll, hogy megláttuk kik nem dolgoztak… Igen. Azok nem dolgoztak és nem
vették ki a részüket még az emberek szóbeli munkára hívásával sem, akik támadnak,
amikor nincs vészhelyzet, s ha van, annak az elején megpróbálkoznak gúnyolódva
és ostobán ártani. Ez egy szűk, de befolyásos réteg, amely segédkezet nyújt az Al Jazeera TV-nek, ha az magyarellenes hazugságokkal kívánja traktálni a
nézőit, s megmondja az uniós parlamenti képviselőinek, mit kell összehazudozniuk
saját hazájukról egy-egy felszólalásuk alkalmával Brüsszelben. Igen, a szemét
fennmaradt a víz tetején, s ezért jól kivehető…
Végül
az ötödik tanulság e hatalmas vizet illetően… Trianon ide vagy oda, Magyarország ismét
eggyé vált azáltal, hogy az árvíz hallatára Erdély és Kárpátalja megmozdult.
Székelyek és kárpátaljaiak is lapátolták a homokot, védték a gátakat, s teljes
szívvel és lélekkel magukénak érezték a tőlük elcsatolt csonkaországot. Ez a
legnagyobb, és legerősebb kapocs. Ettől lesz eggyé olykor-olykor – s talán
egyszer végleg — a Kárpátok gyűrűje, s ettől erősödik a hit, s ettől válnak
egyre szebbé és egyre bizakodóbbá a napjaink. Mert valami kicsírázott, előbújt a földből,
mint a murok vagy a fuszulyka. Egy picike zöld a feketeföldből, amelyet biza
ápolni kell, ki kell gazolni, és öntözni is muszáj, hogy megerősödjék… mert
tavasz csak ritkán van, s jobb, ha a mostani vetés megered.
Ápoljuk hát és gondozzuk ezt az idei vetést, ha levonul az ár, és
békében kiigazíthatjuk mindazt, amit lerombolt. És gazoljunk is időben, és
öntözzünk is, amikor megrepedezik a föld a szárazságtól, és kergessük el az élősködőket
a kertből… Mert ki kell zöldülnie ennek a Kárpát-medencei kertnek. Úgy tűnik
eljött a legjobb idő… amikor nem veri el a jég, s nem oltja ki a szárazság…
Voltaképpen áldást és hálát kell mondanunk Istennek, hogy újra és rövid idő
elteltével ismét megpróbált minket. És azt hiszem, jelesre vizsgáztunk!
Stoffán György - Európai Idő