Nem tudom
ki az összeférhetetlenebb: Vonáék vagy a zsidó miniszter, Szilvan Salom? Mert az
emberi primitívség iszonyú mérteket ölt napjainkban. Vona Gábor és a
pap-família anticionista tüntetése mérhetetlen károkat okozott Magyarországnak
a nemzetközi politikai életben, viszont Szilvan Salom hülye megjegyzései és
követelései is párjukat ritkítják, a Zsidó Világkongresszus által kiadott
közleménnyel együtt. Engem nem megrémít vagy bosszant a Zsidó Világkongresszus
vezérének stílustalansága, hanem inkább mosolyra fakaszt ez a féktelen kötekedhetnék.
Olyan ez, mint amikor szeretettel vagyunk egy gyerek iránt, de a gyerek
nehezményezi, ha nem adunk neki több cukorkát. Kaptál már eleget – mondjuk ilyenkor.
Elrontod a gyomrodat!
Orbán Viktor
beszédét nem tartotta elégségesnek e kongresszus elnöke, noha a miniszterelnök
meglehetősen élesen elhatárolódott az antiszemitizmustól, és világosan
kifejtette, hogy mit tart e beteges szellemiségről, amelyet e kérdést illetően szellemi
és lelki fogyatékos társulat, a Jobbik is gyakorol. A Zsidó Világkongresszus vezetői
bizonyára olyan emberektől kaptak útmutatást, akiket még Acél György elvtárs nevezett
ki zsidó vezetőnek, s egykor büszkén viselték a szürke vattakabátot. Istenben
pedig soha nem hittek…
Érdekes
lehet ma Orbán Viktornak lenni, amikor is a zsidók elégtelennek tartják azt,
amit Magyarország – azaz a vendéglátó ország – miniszterelnöke vendégek köszöntésére
elmond, a Jobbik Szálasi tekintetű vezetése pedig egyenesen azt veti Orbán
Viktor szemére, hogy „besétált a Dohány utcába”. Magyarul: Vona szerint a
zsidóknak kedvezve nyilatkozik és teszi a dolgát. Ami persze marhaság, és csak a
zavart szellemiségű Jobbikosok állítják, miközben a magyarságukra büszkeségük
okán történő melldöngetésüktől hangos az ország. Ezek éppen olyan zavart
személyiségűek, mint a hazai zsidó képviselők, akik hazájukban azzal fogadják a
másutt élő zsidó hittestvéreiket, hogy mennyire rossz ez a Magyarország… Úgy
gondolom, hogy ez nem politikai ügy, s ezért nem szabad megharagudni sem… mert
ez orvosi eset. Mind a Jobbik, mind a Zsidó Világkongresszus vezetőinek és
Feldmajernak az oldaláról. Betegek, frusztráltak, üldözési mániájuk van és ez
már kórossá vált. Mindkét fél egyetlen dolgot nem ért meg: Magyarországon nem
lehet azért lelőni gyerekeket, mert az antiszemiták vagy, mert palesztinok, és
azért sem lehet egy zsidó embert megrugdosni - akár szóban is -, mert zsidó. Azaz,
Magyarországon nem lehet csak úgy gyilkolászni, mert valakiknek valami nem
tetszik.
Ha a Zsidó
Világkongresszusnak jó egy olyan alelnök, akit múltja – nem zsidósága! – miatt
utál az ország, legyen nekik mondva. Nem nekünk választják. Ha ennyi eszük van
az ő dolguk. Ha pedig egy pártnak az a mániája, hogy mind az ezer tagjával
kimegy az utcára zsidózni, akkor … és itt álljunk meg! Akkor viszont pofán kell
vágni őket. Ugyanis – és ezt kellene megérteni végre –, ha a zsidó kongresszus
liberális és de facto zsidó vallásához nem kötődő tagjai Európa miatt aggódnak,
és mindenkit leantiszemitáznak, ez senkit nem zavar. Mondjanak, amit akarnak,
senki nem foglalkozik velük… megszoktuk a kellemetlenkedéseiket itthon és
külföldön egyaránt. Ám, ha egy ezerfőnyi kis pártocska Magyarországon zsidózik,
akkor nem azt mondják, hogy ezek az elmebeteg, magukat nemzetmentőnek gondoló felforgatók
zsidóznak… Nem! A nyugati sajtóban már Orbán Magyarországa zsidózik. Ez pedig sértő
mindenkire nézve, aki nem követi „a mindig mosolygós és jó kedvű, egyáltalán
nem antiszemita és cigánygyűlölő gyűlöletkeltő” Vona Gábort! Aki a nyugati sajtóban
megjelenő, és Magyarországot ez által lejárató álhírt generálja, azt kellene
rendreutasítani, azt kellene megfegyelmezni. Azaz, a Jobbikot! No, és persze
azt a félkegyelmű vagy parancsot végrehajtó talárost is, aki ennek a
pap-família által meghirdetett, és Magyarországot ismét lejárató tüntetésnek és
nyilvános zsidózásnak zöld utat engedett.
A zsidó
kongresszus vezetői épp olyan ostobák és éppen úgy pszichiátriai kezelésre szorulnak,
mint a magát a gyűlölködésben kiélő Szálasi tekintetű képviselő úr. Ha mindkét egymást
bíráló társaság gondolkodna, akkor valamire rá kellene jönniük. A zsidóknak nem
azt kellene követelniük, amit miniszterük követel Orbán Viktortól: „jobban
megbüntetni az antiszemita megnyilatkozásokat és az iskolában elkezdeni az
antiszemitizmus elleni harcot”. Ez ostobaság! Nem külön antiszemitizmus elleni
harcot kell az iskolában folytatni, hanem Krisztus szeretetre felszólító parancsait.
A keresztény embernek nem csak a zsidót, a négert, a pápuát vagy a cigányt nem
szabad gyűlölnie, hanem általában az embertársait, sőt, még az ellenségeit sem!
Azt is jó lenne végre egyszer és mindenkorra tisztázni, hogy a Jobbik – hála Istennek
– nem keresztmetszete Magyarországnak, csupán egy párt, amelynek vezérei
szeretik a pénzt, és a juttatásokért természetesen azt a szellemiséget
hirdetik, amellyel szavazatokat tudnak szerezni és ennek köszönhetően a
Parlamentben tudnak maradni. Ugyanis, azt még nem kezdeményezték ezek az urak
és hölgyek, hogy a képviselők ne kaphassanak tiszteletdíjat…. Ez, a politikában,
a politikusok között így természetes.
Viszont
ezzel szemben a Jobbiknak be kéne látnia végre, hogy Izrael politikájával nem e
pártnak kellene foglalkoznia. Csúnya dolog a bombázás, a gyilkolás, a háború
maga, de Izrael elég messze van ahhoz, hogy ezzel a háborúval az arab világ és
a zsidók foglalkozzanak. A magyarságot nem köti le egy távoli állam akár
igazságos, akár igazságtalan háborúja. Azt is meg kellene tanulnia a Jobbiknak,
hogy híveit ne vezesse félre hazudozással, s a hozzá közel álló honlapon pedig ne
a szociktól és a liberálisoktól megszokott kettős mércés hazugságokat, vádakat
és rágalmakat hirdesse, trágár és legalja-proli stílusban. Lehet ésszel és
kellő intelligenciával is újságot írni. Sőt igaz dolgokat is papírra lehet
vetni. Először talán - ennyi év után - nehezen fog menni… azonban tagadhatatlan,
hogy volt vészkorszak, lőttek a Dunába embereket, vagdostak a falhoz
csecsemőket, tépték az idős, beteg rabbi szakállát, jókat röhögve közben és
hasba is rúgtak várandós édesanyákat a pályaudvaron, mert nem akart felszállni
a vagonba… és volt ezernyi más szenvedés abban az időben. Nem kell tehát a
számháború, a primitív tagadás, a halottgyalázás.
Tény, hogy
eleink közül nagyon sokan az üldözötteket védték, saját életüket is kockára
téve, ám sokan abban a gyűlöletben éltek, amelyet ma hirdet a primitív emberek
között a Jobbik. És ez nem vezet sehová, de nem is megengedhető.
A
magyarságnak egyetlen dolgot végre meg kell tanulnia: - ahhoz, hogy az ő
szenvedéseit megértsék és felfogják más nemzetek, meg kell érteniük a mások
szenvedését. Ahhoz, hogy minden úgy történjék a magyarsággal, ahogyan azt
szeretnénk, először nekünk kell megadnunk másoknak, amit ők szeretnének. Ahhoz,
hogy minket szeressenek, először nekünk kell szeretnünk. Mert a kereszténység
nem a zsidók gyűlöletét jelenti, hanem a szeretetüket… még akkor is, ha olykor
a nagykőrösi rabbi vagy a pufajkás színházi rendező igaztalanul vádolja
nemzetünket. Azzal viszont neki kell elszámolnia a Teremtő előtt.
Ha
háborgunk és gyűlölködünk, akkor sem lesz jobb. Inkább szeressünk, és
mosolyogjunk… mert a kongresszusi vezetők immár nevetségesek. A Jobbik és a pap-família
pedig szánalmas, mert mindennek ellent mond, ami magyar és keresztény.
Nagykőrösön
- amikor a református iskolában megverték a kitűnő tanuló, de vallását titkoló
zsidó fiút saját osztálytársai -, mondta Arany János, hogy: „Nem tanítok olyanokat,
akik valakit a vallása miatt megvernek”. Nos, ezen az Arany János-i mondaton mind
Feldmájernak, mind Vonának el kellene gondolkodnia… Sőt! Dicséretes lenne, ha
valaki lefordítaná a Szilvan Salom számára is, hátha nem beszélne tovább ostobaságokat.
S végezetül még egy gondolat: ez a Kongresszus akkor lesz teljes értékű, ha nem
egy volt munkásőrt, hanem egy rabbit jelölnének alelnöküknek. Mert ez sem
igazán magánügyük… hiszen addig bizonyosan nem a vallásos zsidókat képviselik,
ahogy a Jobbik is inkább nemzeti szocialistának látszik, és mint ilyen, láthatóan
istentelen is.
Stoffán
György