Manapság már csaknem minden nap köszönetet kell
mondanom egy-egy fél-vagy egészen idióta, saját maga és pártja ellen áskálódó
kommunistának. Hazainak és külföldinek egyaránt. Most például, ha nyílt levelet
írnék, akkor Victor Pontának, az ő külügyérének, Szanyi kapitánynak és
Hülyeferinek mondanék köszönetet.
Bukarest ideiglenes, és Ceauseşcuhoz
hasonlítani akaró (csak nehogy úgy is végezze) kormányfője és annak külügyminisztere
a székely zászló miatt meglehetősen nagy botrányt generált mintegy remek
elterelő hadműveletként. Az ok az ország gyurcsányi eladósítása, kiárusítása,
elkótyavetyélése. Ugyanis ő az az ostoba bohóc, aki Romániát megsemmisíteni hivatott
az EU jelölésének megfelelően. A Hülyeferi és Vona kevercseként politizáló
Ponta azonban a magyarságnak igen hasznos. Már-már drámai volt az a
nemzetietlen magatartás, az a gyűlölködés, amit a magyarországi magyarság
tanúsított az utóbbi háromnegyed évben…
S ekkor jött a hős román Ponta és sötétagyú
minisztere, akik a volt kovásznai prefektus uszítására ismét megkezdték a
magyarok elleni uszítást. Ám most baj van ebből… Nem úgy sült el a dolog, mint
gondolták, ahogyan szerették volna. A magyarokat határon innen és túl
összekovácsolta e két kommunista elszanyisodott barom magatartása, a román
nemzet értelmes része pedig felháborodva
vette tudomásul, hogy román állampolgárságú polgártársaikat, akik évszázadok
óta védik Erdély határait, ismét pellengérre állítják és ismét gyűlöletre
uszítják ellenük a románságot, noha a székelyekkel évszázadok óta egy
történelmük és egy hazájuk van. Ehhez hozzájött Szanyi és Hülyeferi nemtelen
elszólása, amit a román sajtó is ismertetett. A székelyeket a román sajtó védte
meg.
Summa
summarum: a komcsik és liberálisok óriási segítségünkre vannak manapság.
Mintha csak feladatuk volna, úgy áskálódnak folyamatosan a magyarság ellen. Ez erősíti
a magyarság összetartását és összetartozásának érzését, reményt kelt a
nemzetben és szinte garanciát látunk arra is, hogy e kommunista (nemzeti
szocialista!) mentalitás rálépett az önmegsemmisítés útjára. Ma már az Unióban
is antipatikus ez a magatartás, és bizonyára ez lesz az, amely leváltja majd
Romániában is a Ponta-félék eszanyisodott söpredékét, akik most, épp a székelyzászló-cirkusz
alatt adják el Romániát az IMF-nek és a világbirodalomnak… A kommunisták és a liberálisok
tehát, nagy szolgálatot tesznek a két
nemzet egymásra találásában. Hiszen a románok belátták, hogy Erdély nincs
székelyek nélkül, a székelyek pedig örömmel látták, hogy az erdélyi jelképeket
a románok is magukénak tartják… Ez így helyes, még akkor is, ha a hovatartozást
nem éppen ők határozták el. Itthon, Magyarországon és Erdélyben ma ismét büszke
érzés magyarnak lenni, mert végre megint egymásra találtunk… hiszen ránk támadtak
és ilyenkor védekezünk. De már azok is védenek, akiknek a vezetői támadnak ránk…
A szanyisodás tehát két tűz közé került itthon is, és Erdélyben is. Van elég
problémája a népeknek… s még azt is, hogy hülye, és embertelenül aljas
politikusok botor felvetéseivel is foglalkozzon, azt már nem vállalja. Elutasítja
a gyűlöletet, és megveti a hülyeferista, pontaista, vonaista, szanyista és
egyéb „ista” beteges politikai elemeket. Békét akar a székely nép, és békét
akar a románság… az elszanyisodott gyűlölködő politikusoknak meg ott a népítélet,
mint Ceauseşcu
esetében. Senki nem pótolhatatlan, hiszen van ebből a másra nem való proli, hazaáruló
fajtából éppen elég… még sok is!
A székely zászlók azonban lengenek az egész
Kárpát-medencében, s ma már Isztambultól New Yorkig mindenütt arról beszélnek,
hogy mekkora bunkó a Ponta-féle román vezetés, s hogy van egy magyar népcsoport
Romániában, amelyet úgy elnyomnak, mint baszkokat Hispániában. Tud róluk a
világ és lengenek a zászlók. Mi kell ennél több az elszanyisodottaktól? Semmi…
Hiszen, mi tartozunk nekik köszönettel…
Zrínyi Miklós a költő jut eszembe ismét… ezredszer
is: „Jó nép a magyar, ha van kinek engedelmeskednie…” – mondta és ötszáz éve is
jól látta a magyar nemzetet… kell valaki, aki a nyakunkra hágjon, hogy mi
védekezhessünk. Nekünk nem való a hamis demokrácia… mert abban hamissá válik a
magyar lélek is. Nekünk mindig védekeznünk kell és akkor tiszták maradunk,
összetartunk, és meg is maradunk... Köszönjük Ponta, Szanyi és Hülyeferi… Még
sok ilyen szanyista-kommunista bukaresti cirkuszt kívánok magunknak – románnak és
magyarnak, hogy megerősödjék közöttünk a béke és az egymásrautaltság érzése… és
megszokjuk, hogy nem csak mi magyarok tartozunk össze, hanem azokkal is
összetartozunk, akikkel a Végzet egy ég alá rendelt bennünket…