2012. november 26., hétfő

A fasisztázók és a patkányok…


Valahogy úgy képzelem az MSZP-t és a többi hazaáruló pártocskát, mint a fénykorában betegségeket terjesztő, csecsemőkbe harapdáló, hullákat zabáló beszélő patkányt, amely megöregedve sarokba húzódva les, mert tudja, hogy előbb vagy utóbb, de leszámolnak vele… és ezért minden egykori bűnét azokra szórja, akiknek elegük van a patkányokból, az általuk terjesztett betegségekből, a halálból, amely belőlük árad… és a bűzből, ami körülveszi őket. Ha a patkány beszélni tudna, akkor ugyanazon hangsúllyal gyalázkodna, mint Mesterházy és társai, akik a külföldi sajtóban a magyarságot fasisztának nevezik, s megfeledkeznek arról, hogy az ő eszmerendszerük milliók halálát okozták.

Ócska silány söpredék ez, amely érzi az idők közeledtét, érzi, hogy főként az ő bűnük okán ma nehéz körülmények között élnek a választók, s mint a sarokba szorított patkány, ma ők rágalmazzák a mai kormányt az MSZP-SZDSZ bizonyítható bűneivel... És ismét nyrni akarnak, országot eladni, "hullát zabálni"... s ha nincs akkor "ölni", hogy legyen!

Az, hogy Mesterházy fasisztáz valakit, nem jelent semmit, hiszen minden műveltebb ember tudja, hogy a kommunista voltaképpen tulajdonképpen micsoda, s azt is, hogy a proli mennyire szalonképes. Erről Szolzsenyicin és Mensáros László elég világosan tájékoztatta az érdeklődő nagyérdeműt. Nap-mint nap tapasztaljuk az ellenzéki pártok, köztük az MSZP viselkedését, halljuk megnyilvánulásaikat, látjuk a már önmagában is visszataszító mozdulataikat… s érezzük lelkünk mélyén, hogy minden rezzenésük végtelenül szánalmas. Már-már nem is haragszik rájuk az ember, mert ilyen szellemileg és lelkieg súlyosan hátrányos helyzetben lévő emberi roncsokra nem lehet haragudni. S nem is érdemes. Hiszen ezek a szellemi és erkölcsi roncsok eldobnak maguktól több lehetőséget. Annak a lehetőségét, hogy egy megmaradt hazában, békében és e megamaradt hazát védve, azt erősítve éljenek. Eldobják annak a lehetőségét, hogy a józan és művelt – ma már – kisebbség ne az ócska hazaárulót lássa bennük, hanem az eleik bűneit jóvátenni akaró értelmes magyar baloldali politikusokat. S eldobják annak a lehetőségét, hogy a történelem lapjain, mint a hazát szolgáló politikai erő legyenek nyilvántartva. Ők a hazaárulást, a nemzet köpködését, a nemzet fájdalmának semmibevételét, saját szellemei elődeik gyilkosságainak bűnpártolását, a rablást és az ország kifosztását tartják máig magukénak… Igen! A patkány sem lát semmi rosszat abban, ha akár hős, akár gyilkos, akár egyszerű polgár hullájából zabál, s nem gondolkodik azon, hogy olyan vírusokat és baktériumokat hordoz, amelyek más fajok számára halált okozhatnak. A patkány is él a maga mocskos és bűzös kanálisaiban, belepiszkál – mert szereti – a fekáliába, a romlott étel a kedvence, a döghúsban leli legnagyobb örömét.

Persze vannak népek, amelyek a patkányt istenként tisztelik, ételt visznek a neki épített templomokba… ám, ezek a népek nem európaiak… de Európában is tisztelik a patkányt… A legfőbb támogatóik.

Mesterházy fasisztázott ismét. Hárommillió magyar választópolgárt fasisztázott le. Mert Mesterházy jól tudja, hogy ennek a hárommilliónak mindegyike valamilyen kárát vallotta a kommunista-liberális csürhének, a patkányhordának. És Mesterházy ma vádaskodik, hazudik és megint hazát árul, amikor hárommillió magyart vádol a külföldiek előtt fasizmussal. És ebben a patkánykodásban vannak partnerei is Mesterházynak, s vannak ellenségei is. Mert ma már ezek a patkányok egymást is rágcsálják, látásuk megromlottságában. Nem veszik észre, hogy ugyanazokat harapdálják, akik addig velük együtt ettek a döghúsból, s terjesztették a halálos kórt. Igaz, ma is döghúst zabálnak, s terjesztik a kórt, csak ma mindegyik más-más hullaházban éli világát, s nem engedi – fogytán a hulla – hogy a másik patkány az övéből falatozzék. Ma egy patkány felé fordítják a fejüket, s nem veszik észre, hogy az a patkány is közülük való, s azt a patkányt is éppen úgy gyűlöli a tisztaságot és rendet kívánó hárommillió „fasiszta”.

A patkányok világa tehát megváltozott. Egymást is, és mindenkit harapdálnak, mindenkinek nekitámadnak, s fogatlanul bár, de mardosnak jobbra és balra egyaránt. Sarokba szorítva támadnak is, de erőtlenek és mind a szaglásuk, mind a látásuk erősen megromlott. Tudják mi vár rájuk… Vagy belezabálnak valami méregbe, vagy egymást zabálják föl, vagy hárommillió „fasiszta” szavaz ellenük 2014-ben. Pedig ők egy szép patkányvilágot teremtettek 1919-ben, s ettől a patkányvilágtól kellett 2010-ben elköszönniük… a „fasiszták” miatt. Remélhetőleg végleg… Mert a patkány immár a patkány patkányává vált… s patkány eszi a patkány bőrét. Ez pedig még ebben az átkos állatvilágban is ritkaság számba megy. De a patkányoknál semmi sem lehetetlen - ha dögszagot éreznek….

S. Gy. - Európai Idő