Sokszor gondolkodtam azon, miként alakulhatnak ki olyan világpolitikai
helyzetek, amelyek háborúba, pusztításba torkollnak. Miért lehetséges az, hogy
az emberek által alakított politika embertelenségben végződik? Mi sarkalja az
embert – ha hatalmat kap – arra, hogy más emberek, gyermekek, öregek és betegek
halálát okozza egy-egy beteges elv, szemlélet miatt? Hogyan torzulhatott el az
emberi nem annyira, hogy alig hetven esztendővel a másodiknak nevezett, de
valójában sokadik világháború után ismét drámai, csaknem végzetes helyzetbe
sodorja a világot, noha élhetnénk békében és szeretetben is?
A válasz végtelenül egyszerű. A hittől, Istentől való eltávolodás, a kapzsiság és a világot erkölcsileg egyensúlyban tartó tíz parancs semmibevétele. Magyarán, az alapok sárba tiprása, a vallásellenesség. Ugyanis a gyűlölet nem különbözteti meg a vallásokat, amelyek ellen ma egy ismeretlen és láthatatlan hatalom, és annak kiszolgálói harcolnak… Ugyanis Isten ellen, a hit ellen folyik a küzdelem, és a parancsok megsemmisítése törvényekkel, akár büntetés terhe mellett is. Hiszen Isten nem csak megteremtette a világot, az embert, de mintegy használati utasítást is adott hozzá, amelyet Bibliának, Ó-és Újszövetségi Szentírásnak, Tórának nevezünk. Ha pedig egy gépezethez a gyártó használati utasítást ad, de azt a használó nem tartja be, sőt, homlokegyenest ellenkező módon üzemelteti a gépezetet, akkor az a gép elromlik, majd megszűnik működőképessége.
Valahogy így van az ember is. Okosabb akart lenni Teremtőjénél, másképpen akart élni, mint a normális és világos utasítás szerinti élet, s ezzel önmaga ellen fordult, miközben azt gondolta, legyőzi Istent. A sátáni ötletek sokféleségével próbálkozott az emberiség, s ma ismét a gyűlölet és a gyilkosságok árnyéka, az embertelenség és az istentelenség takarja el az élet, a megmaradás lehetőségének a fényét. S minél mélyebbre húzza az emberiséget, a politikusok hatalmaskodását az istentelen őrvény, annál nehezebb, majd pedig lehetetlen lesz újra a felszínre törni, és a hagyományos vallási értékek szerint felépíteni a lerombolt világot.
Amikor vallásról beszélünk, akkor azt a születésünktől fogva bennünk lévő igényt említjük, amely a Teremtőhöz köt. Minden vallás ennek az igénynek a kezelője, és ezt az igényt elégíti ki törvényekkel, és liturgikus előírásokkal. S minden vallási törvény egyfajta meggyőződés alapos és tudományos összessége. A mai világ ismeretlen és láthatatlan hatalma ezeket a vallási törvényeket akarja megsemmisíteni, mert saját hatalmának legnagyobb ellenségét látja Istenben, az Isten által kinyilatkoztatott törvényekben, amelyek Teremtő teremtményeinek jólétét, biztonságát és egymás iránti szeretetét garantálják. Az a hatalom, amely e törvények ellen harcol, Isten ellen harcol, és ez a harc már a kezdetén megpecsételődött, hiszen Isten ellen nem lehet nyerni, az erkölcsi értékrendet pedig csupán rövid időre lehet mellőzni. Ugyanis az isteni törvények, az erkölcs éppen úgy regenerálják magukat, mint a tiszai ciánszennyeződés után a természet. Ami ugyanis megfertőződött, az elpusztul, ami tisztán megmaradt az még erőteljesebben fejlődik, dúsabb lesz.
Mai világunk egyetlen kiútja tehát abból a válságból, amelyet az ismeretlen hatalom rákényszerített, a hit, az Isten felé fordulás, az emberség és az emberiesség gyakorlása. Amolyan, alulról építkező társadalmi szerveződésként kell embertársaink felé megmutatni ezt a lehetőséget. Ha a betegség terjedni tud emberről emberre, akkor a jó is terjed a példamutatás által, s ez olyan hatalmas és erő fundamentummá válik, amelyet nem tud legyőzni az embertelenség, a következetesen hirdetett istenellenesség és gyűlölet. Minden vallásnak megvannak a maga Istentől kapott irányelvei, tehát az egyházak felszentelt papjainak is részt kell venni ebben az iszonyatosan nagy munkában.
Ha a mai Kárpát-medencei magyar politikai életet tesszük górcső alá, láthatjuk, hogy Európa egyik legmélyebbre süllyedt, süllyesztett nemzete küzd a megmaradásért. Ennek az oka is egyszerű, hiszen a magyarság történelme során – bár súlyos testvérharcok árán is, de – hű maradt Istenhez, a hithez, a parancsokhoz. Hosszú évszázadoknak kellett eltelni ahhoz, hogy a vallások közötti ostoba acsarkodás tompuljon (nem szűnt még meg egészen), s az ökumené jegyében Krisztusban egyesüljön. Ma ennek a folyamatnak szép eredményeit látjuk. A politika azonban rátört erre az egységre, s ma már azt tapasztaljuk, hogy több politikai párt vallásellenes, istenellenes törekvéseket hirdet. A kommunisták vallásellenességét megszoktuk, az LMP-től sem várt mást a társadalom. A Jobbik azonban olyan módon kelt hisztériát, amelyet megillet a „körmönfont” jelző. Ugyanis úgy „védi” a kommunista diktatúrában szenvedett keresztény főpapságot, hogy az ő életművüket politikai célokra használva, a zsidózás és a cigányozás támogatására fordítja. Prohászka Ottokár, Mindszenty József, Márton Áron, Zadravecz István úgy jelenik meg a szélsőjobboldali sajtóban, mintha e főpapok ma a Jobbik gyűlöletpolitikájának támogatói lennének, azzal a Horthy Miklóssal egyetemben, akinek az idejében Szálasi éppen úgy börtönben volt, mint Rákosi Mátyás. Ugyanakkor ez a párt Erdő Péter érseket és más keresztény vallási vezetőt, mint zsidót, vagy filoszemitát állítja be meglehetősen primitív olvasótábora előtt.
Mit is tesz voltaképpen a Jobbik? A nemzetben gondolkodó keresztény embereket el akarja távolítani a kereszténységtől, Istentől, a felebaráti szeretettől, a nem vallásos párttámogatókkal pedig meg akarja gyűlöltetni a keresztény egyházakat…
Nos, itt érünk el a fenti gondolatokhoz: - Ma, Magyarországon a radikálisnak és jobboldalinak mondott párt a legnagyobb ellensége a hitnek, és Istennek. Hiszen ab ovo antiszemitizmusán kívül minden egyéb vallást is támad, s teszi ezt úgy, mintha a kereszténységet védené… zászlajára tűzve a ma már nyilatkozni nem tudó nagyjainkat, akik éppen úgy védték az emberi méltóságot és szabadságot, mint a nyilván gyűlöletből - lezsidózott Esztergom-budapesti érsek, az Élet Menete alkalmával elmondott beszédében.
Egyetlen lehetőségünk van tehát arra, hogy épségben és tiszta lélekkel túléljük a mai katasztrofális politikai és gazdasági helyzetet: - nem kell meghallani a gyűlölködést, a szeretetlenséget, a politikai agymosottak balga beszédeit, hanem egymással törődve, a szeretet parancsának szellemében élve megbékéljünk magunkkal és embertársainkkal, politikai, vallási és nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül. Ha megerősödik és erkölcsileg tiszta lesz a társadalom, akkor ez a „fertőzés” előbb vagy utóbb a társadalom által választott politikai testületekre, pártokra is hat. Némelyiket kiveti magából az egészséges többség, másokat megerősít és megtisztít. Isten és hit nélkül azonban olyanná lesz minden, mint a mai liberális és kommunista politikai szenny. Láthatjuk, hogy az Unió mennyire beteges szellemiségben vergődik, s látni fogjuk azt is miként hullik darabjaira a ma még sokak által erősnek hitt európai képződmény. Ha azonban az Uniót is egy erkölcsileg tiszta, és az emberséget, az isteni parancsokat szem előtt tartó vezetés veszi át, akkor egy valóban kiegyensúlyozott és áldott Európa polgárai lehetünk, saját hitünkkel, szabadon és békességben. Azt gondolom, minden nemzet, minden vallási közösség és minden ember egyénileg is sokat tehet ezért a fordulatért, ha kéri a Mindenható segítségét és a hozzá való hűség kegyelmét… Hiszen, sokkal szebb cselekedet a kuszaságban rendet tenni, mint a rendből kuszaságot csinálni. És nem is nehéz, mert az eredmény minden egyéni küzdelmet megér!
Európai Idő - Stoffán György
A válasz végtelenül egyszerű. A hittől, Istentől való eltávolodás, a kapzsiság és a világot erkölcsileg egyensúlyban tartó tíz parancs semmibevétele. Magyarán, az alapok sárba tiprása, a vallásellenesség. Ugyanis a gyűlölet nem különbözteti meg a vallásokat, amelyek ellen ma egy ismeretlen és láthatatlan hatalom, és annak kiszolgálói harcolnak… Ugyanis Isten ellen, a hit ellen folyik a küzdelem, és a parancsok megsemmisítése törvényekkel, akár büntetés terhe mellett is. Hiszen Isten nem csak megteremtette a világot, az embert, de mintegy használati utasítást is adott hozzá, amelyet Bibliának, Ó-és Újszövetségi Szentírásnak, Tórának nevezünk. Ha pedig egy gépezethez a gyártó használati utasítást ad, de azt a használó nem tartja be, sőt, homlokegyenest ellenkező módon üzemelteti a gépezetet, akkor az a gép elromlik, majd megszűnik működőképessége.
Valahogy így van az ember is. Okosabb akart lenni Teremtőjénél, másképpen akart élni, mint a normális és világos utasítás szerinti élet, s ezzel önmaga ellen fordult, miközben azt gondolta, legyőzi Istent. A sátáni ötletek sokféleségével próbálkozott az emberiség, s ma ismét a gyűlölet és a gyilkosságok árnyéka, az embertelenség és az istentelenség takarja el az élet, a megmaradás lehetőségének a fényét. S minél mélyebbre húzza az emberiséget, a politikusok hatalmaskodását az istentelen őrvény, annál nehezebb, majd pedig lehetetlen lesz újra a felszínre törni, és a hagyományos vallási értékek szerint felépíteni a lerombolt világot.
Amikor vallásról beszélünk, akkor azt a születésünktől fogva bennünk lévő igényt említjük, amely a Teremtőhöz köt. Minden vallás ennek az igénynek a kezelője, és ezt az igényt elégíti ki törvényekkel, és liturgikus előírásokkal. S minden vallási törvény egyfajta meggyőződés alapos és tudományos összessége. A mai világ ismeretlen és láthatatlan hatalma ezeket a vallási törvényeket akarja megsemmisíteni, mert saját hatalmának legnagyobb ellenségét látja Istenben, az Isten által kinyilatkoztatott törvényekben, amelyek Teremtő teremtményeinek jólétét, biztonságát és egymás iránti szeretetét garantálják. Az a hatalom, amely e törvények ellen harcol, Isten ellen harcol, és ez a harc már a kezdetén megpecsételődött, hiszen Isten ellen nem lehet nyerni, az erkölcsi értékrendet pedig csupán rövid időre lehet mellőzni. Ugyanis az isteni törvények, az erkölcs éppen úgy regenerálják magukat, mint a tiszai ciánszennyeződés után a természet. Ami ugyanis megfertőződött, az elpusztul, ami tisztán megmaradt az még erőteljesebben fejlődik, dúsabb lesz.
Mai világunk egyetlen kiútja tehát abból a válságból, amelyet az ismeretlen hatalom rákényszerített, a hit, az Isten felé fordulás, az emberség és az emberiesség gyakorlása. Amolyan, alulról építkező társadalmi szerveződésként kell embertársaink felé megmutatni ezt a lehetőséget. Ha a betegség terjedni tud emberről emberre, akkor a jó is terjed a példamutatás által, s ez olyan hatalmas és erő fundamentummá válik, amelyet nem tud legyőzni az embertelenség, a következetesen hirdetett istenellenesség és gyűlölet. Minden vallásnak megvannak a maga Istentől kapott irányelvei, tehát az egyházak felszentelt papjainak is részt kell venni ebben az iszonyatosan nagy munkában.
Ha a mai Kárpát-medencei magyar politikai életet tesszük górcső alá, láthatjuk, hogy Európa egyik legmélyebbre süllyedt, süllyesztett nemzete küzd a megmaradásért. Ennek az oka is egyszerű, hiszen a magyarság történelme során – bár súlyos testvérharcok árán is, de – hű maradt Istenhez, a hithez, a parancsokhoz. Hosszú évszázadoknak kellett eltelni ahhoz, hogy a vallások közötti ostoba acsarkodás tompuljon (nem szűnt még meg egészen), s az ökumené jegyében Krisztusban egyesüljön. Ma ennek a folyamatnak szép eredményeit látjuk. A politika azonban rátört erre az egységre, s ma már azt tapasztaljuk, hogy több politikai párt vallásellenes, istenellenes törekvéseket hirdet. A kommunisták vallásellenességét megszoktuk, az LMP-től sem várt mást a társadalom. A Jobbik azonban olyan módon kelt hisztériát, amelyet megillet a „körmönfont” jelző. Ugyanis úgy „védi” a kommunista diktatúrában szenvedett keresztény főpapságot, hogy az ő életművüket politikai célokra használva, a zsidózás és a cigányozás támogatására fordítja. Prohászka Ottokár, Mindszenty József, Márton Áron, Zadravecz István úgy jelenik meg a szélsőjobboldali sajtóban, mintha e főpapok ma a Jobbik gyűlöletpolitikájának támogatói lennének, azzal a Horthy Miklóssal egyetemben, akinek az idejében Szálasi éppen úgy börtönben volt, mint Rákosi Mátyás. Ugyanakkor ez a párt Erdő Péter érseket és más keresztény vallási vezetőt, mint zsidót, vagy filoszemitát állítja be meglehetősen primitív olvasótábora előtt.
Mit is tesz voltaképpen a Jobbik? A nemzetben gondolkodó keresztény embereket el akarja távolítani a kereszténységtől, Istentől, a felebaráti szeretettől, a nem vallásos párttámogatókkal pedig meg akarja gyűlöltetni a keresztény egyházakat…
Nos, itt érünk el a fenti gondolatokhoz: - Ma, Magyarországon a radikálisnak és jobboldalinak mondott párt a legnagyobb ellensége a hitnek, és Istennek. Hiszen ab ovo antiszemitizmusán kívül minden egyéb vallást is támad, s teszi ezt úgy, mintha a kereszténységet védené… zászlajára tűzve a ma már nyilatkozni nem tudó nagyjainkat, akik éppen úgy védték az emberi méltóságot és szabadságot, mint a nyilván gyűlöletből - lezsidózott Esztergom-budapesti érsek, az Élet Menete alkalmával elmondott beszédében.
Egyetlen lehetőségünk van tehát arra, hogy épségben és tiszta lélekkel túléljük a mai katasztrofális politikai és gazdasági helyzetet: - nem kell meghallani a gyűlölködést, a szeretetlenséget, a politikai agymosottak balga beszédeit, hanem egymással törődve, a szeretet parancsának szellemében élve megbékéljünk magunkkal és embertársainkkal, politikai, vallási és nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül. Ha megerősödik és erkölcsileg tiszta lesz a társadalom, akkor ez a „fertőzés” előbb vagy utóbb a társadalom által választott politikai testületekre, pártokra is hat. Némelyiket kiveti magából az egészséges többség, másokat megerősít és megtisztít. Isten és hit nélkül azonban olyanná lesz minden, mint a mai liberális és kommunista politikai szenny. Láthatjuk, hogy az Unió mennyire beteges szellemiségben vergődik, s látni fogjuk azt is miként hullik darabjaira a ma még sokak által erősnek hitt európai képződmény. Ha azonban az Uniót is egy erkölcsileg tiszta, és az emberséget, az isteni parancsokat szem előtt tartó vezetés veszi át, akkor egy valóban kiegyensúlyozott és áldott Európa polgárai lehetünk, saját hitünkkel, szabadon és békességben. Azt gondolom, minden nemzet, minden vallási közösség és minden ember egyénileg is sokat tehet ezért a fordulatért, ha kéri a Mindenható segítségét és a hozzá való hűség kegyelmét… Hiszen, sokkal szebb cselekedet a kuszaságban rendet tenni, mint a rendből kuszaságot csinálni. És nem is nehéz, mert az eredmény minden egyéni küzdelmet megér!
Európai Idő - Stoffán György