„Már csak ismételni tudom magam”…
(Interjú Stoffán Györggyel)
- Mostanában meglehetősen rosszkedvű cikkeket
írsz. Ugyanakkor a mai kormányt támogatod, amely kormány, mint azt több
cikkedben is említed: nemzeti… Nem értem a borúlátásodat, az összefüggést.
- A borúlátás pont annak a következménye, hogy végre
van egy magyar kormány, amely hibáival együtt is páratlan érdemeket szerzett az
utóbbi hetven évet tekintve, ám a társadalom olyan mélyre süllyedt erkölcsileg,
szellemileg és nemzeti tudatában, hogy nem csak nem érti, de a kommunista és
liberális lázítás okán minden erejével akadályozza is a nemzeti stabilitás
szellemiségét és annak gyakorlati megvalósítását. A jobboldalon is! Embertelenné
és aljassá vált a magyar társadalom, ami egy ország életében és a nemzet jövőjét
tekintve katasztrófához vezet…
- Mi ennek az oka szerinted?
- Már elmondtam – és sajnos ma már ott tartunk,
hogy csak ismételni tudom maga. Magyarországon volt egy olyan társadalmi réteg,
amely kézben tartotta a nemzet erkölcsi normáját, mindig tudta, hogy hol lazul
a társadalom, és mint egy várat, ott erősítette meg, ahol erre szükség volt. Ha
kellett az oktatást, ha kellett a haza iránti elkötelezettséget, s ha kellett,
akkor az egyéni tisztességet erősítette meg. Soha nem engedte elbillenni a
mércét. Megvolt egyfajta magyar mentalitás, amely egész Európában híres és irigylésre
méltó volt. Ez a társadalmi osztály a nemesség volt. A nemesség ezer éven át génjeiben
hordozta a haza iránti felelősség érzetét, hiszen akár mit is mondanak ma a
kommunista történészek, ez volt a krémje az elitje Magyarországnak, s ez vezette,
irányította és kormányozta a társadalmat. Majd jött 1945, amikor a társadalom
megfeledkezve mindenről kirabolta, elsöpörte, hagyta kirabolni és elsöpörni a
nemességet. Kitört a társadalomból az a primitív ösztön, amelyben ott
lappangott az irigység, harácsolás, a fosztogatás, a kapzsiság, az
embertelenség, a hitetlenség szelleme, azaz minden olyan emberi tulajdonság,
amit ma már világosan látunk a társadalomban, mert ezek az érzések és ösztönök
máig megmaradtak, felerősödtek az úgynevezett demokráciának tudhatóan.
- Akkor nincs is miről beszélni?...
- Hogyne lenne! Ha ugyanis nem tárjuk fel a
társadalom milyenségét, nem hívjuk fel a társadalom figyelmét azokra a bűnökre
és hibákra, amelyeket elkövet, lehetetlen lesz kilábalni a mai helyzetből.
- Mit tartasz a legnagyobb bajnak?
- Mindazt, ami probléma, de szemérmesen
elhallgatjuk. Alapvetően azt, hogy a Fidesz győzelme után két évvel még
szabadon alapíthat pártot a volt kormányfő, aki voltaképpen tönkretette az országot,
választási csalással került hatalomra, máig uszít, és nemzetközi szinten is hazaárulással
felérő vádakat, rágalmakat terjeszt Magyarországról. A hazaárulást sem torolja
meg az állam, noha erre határozott és felre nem érthető törvényeink vannak. Az ország
erkölcsi értékrendjére jellemző, hogy a magyar bíróság engedélyezi a beteges
hajlamúak nyilvános felvonulását, ami a fiatalságot mérgezi, és rettentően
gusztustalan is.
- A bíróságokkal nem vagy kibékülve… miért?
- Nem a bíróságokkal van bajom alapvetően, hanem
az bíróságokat körülvevő hazudozással nem értek egyet. A mai bíróságok nem azok
a bíróságok, amelyek valóban az igazságot és az emberi jogokat szolgálnák. A
rendszer az, ami rossz és teljesen hiteltelenné teszi a taláros urakat és
hölgyeket. A rendszer szerint a bíróság alapvetően a mindenkori hatalom
kiszolgálója. Nem az emberi tisztesség és erkölcs mezsgyéjén működik, hanem a
mindenkori hatalom parancsára, törvényei szerint ítél és old. Hiszen a
törvényeket a hatalom hozza, és a bíróság ennek megfelelően működik. Ha olyan
törvények vannak, mint Rákosi idején, akkor, ha kellett, ha nem akasztófa várta
a meghurcoltat. Koncepciós perek százai zajlottak a „független” bírságokon.
2006-ban a Gyurcsányi ámokfutás után az ártatlan tüntetőket ítélték el, nem a
hazudozó rendőröket… mert akkor ez volt a verdikt. Ma felmentették a tüntetőket,
de bírót és ügyészt nem ítéltek el a törvénytelenségek miatt. Holnap meg majd
egy másik kormány mást diktál, és a bíróság aszerint fog ítélkezni… De egyszerű
bűnügyekben is rendszeresek a falsch ítéletek, hiszen ártatlan embereket
ítélnek hosszú elzárásra, majd évek múltán kiderül, hogy az ítélet törvénytelen
volt… de a bírók maradnak, felfelé buknak. Itt említhetném a vállalkozót, akire
a rendőr szabadította rá a zsarolókat, és ő saját védelmében lőtt… a tizenhárom
évből hetet leült, majd felmentették. És a bíró, meg az ügyész még nem
utcaseprő. Vagy említhetem a móri vérengzést, amelynek a tárgyalásán olyan
embert ítéltek el, aki ott sem volt, semmi köze sincs a rabláshoz és a
mészárláshoz. Majd felmentették… és a bíró? Felfelé bukott. Röviden ennyi a
bajom a bíróságokkal… És akkor a saját tapasztalataimat nem is említette,
amikor hozzá nem értő, politikai utasítást kapott bíró a tényekkel
homlokegyenest ellenkező ítéletet hozott… A társadalomban a bíróságnak hatalmas
ereje van arra, hogy vagy züllessze a társadalmat vagy erkölcsi példát
mutasson. Ma a züllesztés idejét éljük…
- Miért nem
lett társadalmi vitatéma ez?
- Mert a társadalom a legalapvetőbb dolgokat nem
veszi észre, ugyanis a politika nagyon vigyáz arra, hogy egy-egy nagyobb
cirkusszal elterelje a társadalom figyelmét a valós helyzetről, az igazi
bajokról. A társadalom szereti a nagyhangú cigányozást és zsidózást, a Schmitt
Pálos tömegdemonstrációkat, azt, ha valakit temetnek vagy becsuknak… Viszont
nem veszi észre, hogy az energiaszolgáltatók, a multik, a különböző hivatalok ott
verik át, ahol csak lehet, hogy az élettere egyre szűkül, hogy olyan dolgokért
is neki kell fizetni, amihez semmi köze nincs. Amíg a kormány az emberek
jóhiszeműségére játszik, például az államadósság visszafizetése okán, addig
azok, akik az államadósságért felelősek, milliomosokként élik zavartalan
világukat. A társadalom sötét. Akli pedig józan gondolatokat ad közre az
közellenség.
- Te melyik pártnak vagy tagja?
- Egyiknek sem. Én magyar állampolgár vagyok,
akinek egyetlen felelőssége a haza érdeke, a megmaradás szolgálata. Támogatom
azt, aki tesz az ország érdekében, aki keresztény és magyar szellemiségű és ezt
nem csak mondja, hanem bizonyítja is. Ilyennek támogatandó embernek tartom
Orbán Viktort. Ugyanis nincs más, akit ma ebben az országban támogatni lehetne.
Ugyanakkor kíméletlenül véleményt is mondok, ha a mai kormány hibázik. Ez
mostanság hála Istennek ritka. Én nem szeretem azokat az újságírókat, akik
változtatgatják a véleményüket és a pártjaikat. Sok ilyen van a Fidesz körül is…
Én mindig undorodtam a pártoskodó újságírástól, mert az nem lehet objektív, nem
szolgálhatja az országot, és visszataszító is. Hiszen aki egykor liberális
volt, ma Fideszese, holnap talán megint liberális lesz…
- Az egyéni vélemény azért változhat nem?
- A vélemény, nem az eszmeiség.
- Biztosan Te is másképpen írták a kommunista
világban…
- Talán a stílus lehetett más, nem a tartalom.
Soha nem voltam liberális vagy kommunista. Inkább a Szabad Európának írtam
jegyzeteket – névvel – és egyházi lapokban publikáltam, mert azokban lehetett a
nemzeti kisebbségekről, az erdélyi magyarság problémáiról és a nemzeti ügyekről
írni.
- Hamarosan megjelenik a Kórisme című könyved…
- -Igen. Valóban Kórisme… diagnózis egy olyan
korban és egy olyan világban, amely még nem látható véget fog érni hamarosan.
Igyekeztem egy valós képet festeni főként Magyarországról, a magyarságról és a
mai magyar társadalomról. A könyv bizonyára sokaknak nem tetszik majd, és az is
lehet, hogy sajtópereket akasztanak a nyakamba, de a lelkiismeretem tiszta marad
a hazámat, a magyar nemzetet illetően. Mert
a könyv megmarad és tükröt tart a társadalom elé! Ott lesz az Országos
Széchenyi Könyvtárban, a nyugat-európai egyetemi könyvtárakban és remélhetőleg sok-sok
honfitársam könyvespolcán szerte a Kárpát-medencében…
- Miért fontos ez?
- Mert a jövő generációknak is látnia, tudnia kell,
hogy nem az egész társadalom volt hazaáruló, nemzetellenes és primitív… legalább kétmillió
magyarországi polgár küzd azért, hogy Magyarország és a Kárpát-medencei magyarság
visszanyerje azt a képét és erkölcsi megbecsülését, amelyet egykor egész Európa
követendő példának tartott…
Közreadja: Európai idő