…avagy Magyarország végnapjai
 |
| Budafok-belváros, az ázsiai vasútállomás |
Magyarországot olyan mértékben átszőtte a maffia, hogy ennek szorításából aligha lehet egykönnyen megszabadulni. Bármerre nézünk mindenütt a visszaéléseket, a nagy szavak ellenére a maffiamódszerek alkalmazását, a nép kirablását látjuk, s ezeket a dolgokat észre sem akarja vagy tudja venni senki. Nem érdeke egyetlen hivatalos szervnek sem, hogy az apró részletekben megbúvó ördögöt kihajtsa a társadalom minden szférájából. Mert minden apró efféle ördög hatalmas pénzeket jelent azoknak a maffiózóknak, akik kigondolták és mérnöki pontossággal megtervezték az egész maffiás pénzügyi láncolatot. Lássunk példákat.
Tankönyves állami maffia: Mostanában a tankönyvek körüli maffia csípi a szememet. Persze ebben is markánsan benne van a kormány. Ha nem lenne benne, akkor nem fizetne méreg drága könyvek után tankönyvforgalmazó cégeknek. Elmondom, mit sérelmezek ma, amikor családok ezreinek okoz nehézséget a tankönyvvásárlás. Ismerem a könyvnyomtatás rejtelmeit, árait, és lehetőségeit, s ismerem a tankönyvterjesztők terjesztési díjait, s nem hiszem, hogy akik a tankönyveket készíttetik, azok e téren analfabéták lennének. A maffiamódszer a következőkben van.
Fiam 9-ikes tankönyveinek ára 33.000 Ft volt. Ha ebből elvesszük a tankönyvforgalmazó 40-50%-os hasznát, akkor alapjáraton 16.500 Ft lenne a tankönyv. Ez azonban hatalmas összeg, ha arra gondolunk, hogy milyen mennyiségben nyomják a különböző tankönyveket, s ezzel egyenes arányban a nyomdai járulékos költségek csaknem a nullára csökkennek. Ha a tankönyv – a melynek a tartalmát kell megtanulnia minden diáknak – nem színes, fóliázott borítójú lenne, hanem egyszerű fekete-fehér, ismét csökkenne az ár, csaknem felével. Így 8250.- Ft-nál tartanánk, ha az eredeti maffiaárból indulnánk ki. Ám ez sem valós. Hiszen a tankönyvek ára ötszáz oldalanként annyiba kellene, hogy kerüljön fekete-fehér nyomásban, mint a boltban kapható 500 darabos fénymásolópapír. Max: 1000 Ft-ba! Tehát a 33.000 Ft-os tankönyvcsomag – ha nem a maffia, hanem a józanész vezetné a felelős politikusokat – mindössze 6-8.000 Ft-ból megúszható volna. De nem így van, még akkor sem, ha az állam „odafigyel”. Hiszen a politikusok között is ott lehet az érdekelt. Hiszen akik ingyen kapják a könyveket rászorultság miatt, azok helyett az állam fizeti e mértéktelen és indokolhatatlan árat. Tehát valakinek a valakije nyomja, forgalmazza, és ad vissza a haszonból szerintem nem keveset… Kínában efféléért golyó vagy kötél jár! Hozzá kell tennem, nagyon helyesen!
Temetkezés: Hatalmas összegbe kerül a temetés. Családokat tehet tönkre egy-egy haláleset, olykor pedig nincs pénz a temetésre, s az önkormányzatra hárul a költségek kifizetése. Az állam e maffiázásban is benne van. Hiszen szabadjárta engedte a számlát nem adó (mert úgy pár ezerrel olcsóbb! – mondják a hozzátartozónak) egy kolumbáriumot öt lépésre odébb vivő és ezért 10.000-et felszámító temetkezési vállalkozókat. Változtatásról szó sincsen, az árakat továbbra is ezek a hivatalosan engedélyezett keselyűk szabják meg… És eszerint fizet az önkormányzat is, ha szegény-temetésről van szó. Tehát az állam megsarcolása itt is világosan kitűnik. Mint az is, hogy az állam ezt hagyja, tűri valamiért…
MÁV: Érdekes sarcolást vezetett be a MÁV is. Ha ember például Pusztaszabolcsról akar feljutni Budapestre, kifizeti a csaknem ezer forintos viteldíjat a légkondicionált és bekamerázott szerelvényre. A szolgáltatás ára ennek megfelelően állapíttatott meg, hozzáértve természetesen a pontosságot. Európában. De nem a Pusztaszabolcs-Budapest-Déli pu. viszonylatban. Itt ugyanis a kora reggeli járat alapból 5-10 percet késik, és a régi koszos, büdös, szerelvény szállítja a munkába, iskolába indulókat. A viteldíj viszont azonos az európai szerelvény viteldíjával… a késésért nem lehet felelősségre vonni senkit, nincs kártalanítás. Magyarul, a MÁV is abba a maffiahálózatba tartozik, amely maffia az apró részletekben búvik meg, s lopja el kuncsaftjai pénzét. Az utasnak jogai persze nincsenek, mint Európában… s ha vét a MÁV szabályai ellen, netán bliccel, az Isten irgalmazzon neki… Pedig a MÁV is bliccel. Csak nézőpont kérdése az egész.
És folytathatnám napokig a maffiaországi „szépségeket”. De minek? Éppen elég, ha az ember körülnéz a budai várban, a pályaudvarokon, s lát valami megfoghatatlant, amihez hasonló sem az elcsatolt területeken, sem másutt Európában nincs. Valami, amit megnevezni is nehéz, mert csak egy obszcén kifejezés alkalmas rá: a szarevés. Bővebben: a magyarországi magyar szarevés. Miért említem a budai várat? Mert ott a legjellemzőbb Budapesten ez a szarevés vagy szarrágás. Mindenért pénzt kérni, de semmit nem biztosítani a beszedett pénz ellenében.
A budai vár: A minap volt alkalmam (nem írom, hogy szerencsém) a budai várban sétálni kisebbik fiammal. Tapasztalataim nem voltak rózsásak. A kosz és a szemét felvet mindent. A Halászbástyára nem lehet fölmenni, csak bizonyos összeg ellenében, s hasonló a dolog a Budavári Nagyboldogasszony Templom tekintetében is. Itt egy, a templomban elmondandó Miatyánk is sok száz forintba kerülne – ha lettem volna olyan hülye, hogy fizetek. Hiszen imádkozni nem csak pénzért és csak a templomban lehet. Igaz számomra visszataszító, hogy a szentségi látogatásért (egy rövid imára való napközbeni betérés a templomba) fizetni kell. A sarkos akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy az Oltáriszentség meglátogatása pénzbe kerül. Ez a fajta „koldulás” sértő, gusztustalan és undorító. Kivált úgy, hogy két taknyos flegma kölök utasít a kasszához, amikor az efféle pénzlehúzást nem ismerő kilenc éves ministráns(!) fiammal akartam volna bemenni abba a templomba, amelynek belső faragványait, szobrait, és a főoltár felett lebegő Szűz Mária szobrot is családom egyik néhai tagja készítette (Franz Graf Mikula). Fiam csak tágra nyílt szemmel nézett és nem értette, hogy a templomba, Isten házába bemenni csak pénzért lehet. Nem tudtam megmagyarázni neki – s nem is akartam!!!!! Mint azt sem, hogy miért gazos és szemetes a Hilton alatti, egykor csodás kis terecske.
Azt pedig végképp nem értette (és én sem), hogy az Angelika nevű Batthyány téri üres kávézóban miért nem jön oda hozzánk egy pincér, hogy megkérdezze, miért zavarjuk őt munkaidőben? Igaz, nem idegen nyelven köszöntem a három trécselő kötényes alkalmazottnak. (Azt sem értem, miért és ki hagyja elfogadtatni egy-egy vendéglátóhelyen a farmernadrág viselését még a női alkalmazottakon is.) Érdekes, hogy a Lajtán túl mindent megértek! Mert ott Európa van. Magyarország azonban ettől a földrésztől rettentően távol áll. Minden tekintetben. Ám, ez a normális ebben az országban, hiszen nem lehet európai ország az, amelyben nem az emberség, a keresztény értékek, hanem a maffia és a törvénytelenség, a primitív szarevés és a fösvénység, vagy éppen a csapnivaló törvények uralkodnak… és ha ez így folytatódik, akkor Magyarország hamarosan megszűnik. S a világon senki nem fogja sajnálni…