2011. július 22., péntek

Egy történész levele Stoffán György Zuroff-cikkére

Kedves Gyuri!

Mint szinte mindenki, én is figyelemmel kísértem a pert és kíváncsi leszek, hogy mi lesz végül a jogerős ítélet. Az általad felvázolt problémák a legsúlyosabbak, de engedd meg, hogy leírjak én is pár dolgot, ami szorosan vagy közvetve az ügyhöz tartozik.

Mindjárt az elején a per jogosságáról van szó. Ha félretesszük azt, hogy Képíró ártatlan vagy bűnös (természetesen én is vallom, hogy ártatlan), akkor is kérdéses, hogy egyáltalán hogyan merülhetnek fel ennyi idő után a vádak. Az európai keresztény kultúra (legalábbis 1945-ig) a megbocsájtásra épült. Ezt hirdette Jézustól kezdve a kereszténység és ezt hirdeti ma is, csak nem figyelnek oda rá. Én itt elsősorban azt tartom hibának, hogy egyre jobban “amerikanizálódunk”, ahol egy hibáért ténylegesen meg kell felelni évek múltán is és egy szenátor a nyilvánosság előtt kell, hogy sírva bocsánatot kérjen azért, mert 30 évvel korábban elszívott egy füves cigit. Az USA ilyen, Európa nem. Csak a 68-as generáció maradéka és a rajtuk nevelkedett agymosottak próbálják meg ilyenné tenni. Természetesen vannak megbocsáthatatlan bűnök. Ha már a Délvidéknél tartunk, akkor Grassynak és Feketehalmy-Czeidnernek nem lehet elfelejteni mit tettek. De meghurcolni egy öregembert vélt bűnök miatt undorító és visszataszító. Ahogy szerintem a magyar bíróság gyávasága is, mivel itt nem bizonyítékok hiányára kellett volna hivatkozni, hanem egyértelműen kimondani Képíró ártatlanságát.

Ha már Délvidék… A II. világháború alatt a magyarokra nézve a legnagyobb szégyen az, ami Hideg Napok néven híresült el. Foglalkozni is kell ezzel, bocsánatot kell kérni érte, nem lehet, de meg kell próbálni jóvá tenni. De iszonyatosan idegesítő, hogy az egész ügy a zsidókra van kihegyezve. A 3.300 áldozatból “csak” kb 700 volt zsidó, tehát a halottak töredéke. De Képírónak, ha felelnie kell, nem azért, mert szerbeket és dél-szlávokat öltek meg, hanem kizárólag azért, mert az áldozatok között zsidók is voltak. Mintha egy zsidó élete többet érne egy másikénál. Míg Isten előtt minden ember egyenlő, ugyanannyit ér.

Ahogy ugyanannyit ér az a 15-20.000 magyar is, akiket Tito partizánjai mészároltak le ugyanitt, csak pár évvel később. Érdekes, hogy az ott elpusztított ártatlanok hóhérait nem üldözi Zuroff és bandája. Nem is beszéltek róluk, ahogy a szerbek sem sokat. Csak a szerb nagykövet kért könnyeivel küszködve bocsánatot, miután látta a Terror Házában a Magyar Tragédia kiállítást. 700 zsidó meggyilkolása és esetleges tettesek zaklatása nemzetközi ügy, mikor a valódi bűnösöket már a Horthy-korszakban elítélték és csak a németek bújtatásának köszönhetően úszták meg a felelősségre vonást. 15-20.000 magyar áldozatról viszont nem lehet beszélni….

Ahogy arról sem, hogy vígan éli öreg napjait az a Biszku Béla, aki bizonyíthatóan tömeggyilkos és neki valóban megbocsájthatatlan bűnei vannak. Őt nem lehet még perbe fogni sem! De összességében ő nem is akkora médiahír. Elkészült a film, netről mindenki letöltötte és szörnyülködött. De talán ha kétszer szerepelt a híradóban. És élheti tovább víg napjait, egy “fordítási hiba” miatt.

Azonban ez nem csak magyar jelenség. Hiszen egész Európában (és Amerikában) egy szerencsétlen hülyét, Gorbacsovot ünnepelték születésnapja alkalmából és a világ vezetői sírva emlékeztek meg hőstettéről, amely állítólag megdöntötte a kommunizmust. Közben elfeledkeznek Reaganről, aki kimondta, hogy a Szovjetunió a gonosz birodalma, és néhány ember (köztük Teller Ede) segítségével olyan csapást mért rá, amelyet nem élhetett túl. Reagant elfelejtik vagy csak egyszerűen tehetségtelen bohócnak nézik. Gorbacsovot, aki csak ült és nézte hogyan hullik szét a “Vörös Birodalom” istenítik.

Azért még nem reménytelen a helyzet! Elnyomva, de mindenhol vannak olyan emberek, akik kimondják véleményüket a másik oldalról is. Természetesen nekik sincs egyértelműen igazuk, mert minden érmének két oldala van és sem a történelemben, sem a politikában nincs objektivitás. Nem is lehet. De mindkét oldalra oda kell figyelni.

Hosszú levelem végezetéül, ha megengeded ajánlanék is két könyvet, amelyeket valószínűleg már ismersz, de ha mégsem, érdemes ezeket elolvasni:

Israel Samir: Rasszista állam?
Jean Sevillia: Az értelmiség terrorizmusa

Üdvözlettel...