Fogalomzavar, primitívség, lázítás… avagy, kik is ezek valójában?

 Nem várhatunk semmivel többet a kommunista és liberális eszméket valló vagy nem valló, de magáról azt hirdető hazaáruló söpredéktől, mint amilyennek 1919-ben bemutatkozott Kun Béla és a vérszomjas, aberrált Sámuel Tibor vezetésével. A hazaárulás a vérükben van, a primitívség, a proli mentalitás pedig olyan számukra, mint a levegővétel. Természetes. Műveltségük és önbecsülésük nincs, hazudozással és vádaskodással használják ki a társadalom butább rétegét és még buta egyetemi ifjúságot, valamint az egykori kommunista nyuggereket. A tüntetéseiken azok hangoskodnak a fizetett provokátorokon kívül, akik vagy még, vagy már nem dolgoznak, így semmi közük nincs és nem is lehet a Munka Törvénykönyvének változtatásához, hiszen nem vonatkozik rájuk.

Az ellenzéki pártok mélyen erkölcstelen és aljas vezérei pedig hazudoznak és ócsárolják a magyar nemzetet, annak választott vezetőit, és semmire nincsenek tekintettel, és senkit nem tisztelnek. E senki által meg nem választott szószólók, akik listáról kerültek pénzért a parlamentbe, ma úgy tesznek, mintha a magyar nemzetet képviselnék, miközben nem tesznek mást, mint a globális hatalom untermannjának, Georg bácsinak pénzén, az alkotmányos rend szerint megválasztott magyar kormány ellen lázítanak, s lázítanak a törvények, de a magyar nemzet ellen is. A hazaárulás számukra természetes, jellemük pedig nincs, hiszen saját magukból is hülyét csinálnak óvodás viselkedésükkel, és még tinédzser-korban is szégyennek minősülő ostoba hazugságaikkal.

Kérdezhetnők, hogy akkor miért vannak szinte minden tüntetésen 4-5 ezren? Mert az országban körülbelül ennyi olyan ostoba barom él, aki ezeknek hisz, ezektől vár megváltást, ezeknek a hazudozásait hiszi el, vagy sértődött, de a nemzeti elkötelezettségről még nem hallott. Tehát a sértődött embernek mindegy, hogy kik mellé áll, kiknek az oldalán állhat bosszút azokon, akik véleménye szerint bántották, rosszat tettek neki, ellene... Magyarán: a primitív, buta emberek sereglenek az ellenzék köré, olyanokkal keveredve, akik még koruknál fogva csak a jó bulit látják ezekben a tüntetésekben.

A cirkuszoló, lázító, bohóckodó, közröhejnek örvendő és hazudozó ellenzéki képviselők azonban ártó, köztörvényes bűnözők, milliomosok, milliárdosok, akik soha nem dolgoztak, hanem összeköttetéseik, haverok által lettek azzá, akik. Ezek az országgyűlési képviselő gazemberek, jogász haverokkal felvértezve, önmagukat lejáratva, emberségükből és talán valaha volt tisztességükből kivetkőzve a hatalomért és az idegen hatalom által hazájuk elleni viselkedésükért kapott pénz reményében a magyar békét vérre, a biztonságot a magyar nemzet halálára akarják változtatni. A soha nem látott jólétet koldusok szintjére vinnék, az értékmentést pedig a legnagyobb bűnként tartják számon, mert ha a múltunkat őrizzük, azzal az ő ocsmány, jólétben töltendő jövőjüket gátoljuk meg. Gazembereknek, férgeknek is nevezhető ez a vérszomjas, mindenre képes kis csoport, amelynek tevékenysége a butaságtól, a primitívségtől és az erkölcstelenségtől bűzlik. Kihasználva az emberi természet, a buta ember legaljasabb érzelmeit, a kapzsiságot, az irigységet, a haszonlesést, a pénzéhséget, az ingyen leeső ital és kábítószer primitív szerzési vágyát a fiatalok körében.

Ám, ezekkel a gazemberekkel szemben jól vizsgázik a nemzet. Az idegesítő útlezárásokat, a jobboldali köntösben a „mi hazánkért” harcolók aljas köpönyegforgatásából eredő sikereket, az ország áhított megbénítását nem tudják tökélyre vinni, mert a józan magyar ész, a haza szeretete, a családok egységének védelme, a hit, valamint a nemzet igazi történetének feltárása, az ország fejlesztése, a gazdasági mutatók pozitív tendenciájának megtartása, a normális magyar embereknek előbbre való, mint néhány aljas féreg hatalomvágyának, pénzhajhászásának és hazaárulásának szolgálata. Hiszen e gazemberek szellemi elődei gyilkoltak, elárulták a nemzetet, idegen hatalmat szolgáltak, államosítottak, családok tízezreit tették tönkre megölve a családfőt, elvéve a nyomorúságos vállalkozásokat, s Gulágra küldve a lágerekből épp csak hazaérő zsidót. Harcolnak sajátjaink ellen is, akik jelenlegi határainkon kívül, de határainkon belül kénytelenek "rabszolgaságban" élni, idegen megszálló hatalmak elnyomása alatt... mert hozzájuk hasonló rongy emberek, mint Dan Tanasa is, feljelentésekkel és a jogállamiság sárba tiprásával igyekeznek megsemmisíteni a nyelvet, a kultúrát, az egyházat... Néhány éve pedig a mai szereplők egy része 167 milliárdot lopott el a metróépítésből és tönkretette a magyar közoktatást... de felsorolni sem lehet azt a rengeteg bűnt, amelyeknek a büntetése várat magára, de nem marad el!

Igen ez a mai tüntetéseket szervező söpredék, amelyet társadalmunk kis része… töredéke követ, előírásszerűen, bunkómód és trágár rigmusokkal hangoskodik, s néhány ostoba, soha munkát nem végző szakszervezeti vezető nagypofával lázít, s munkaszüneti napra szervez munkabeszüntetést… mert ha munkanapra tennék, minden bizonnyal nagyon  elvernék azokat, akik elállják a gyárak kapuit vagy lezárják a munkahelyre vezető utakat.

Ócska söpredék ez a néhány lázító, hazudozó, képviselőségével visszaélő gazember. Lassan azonban lejár az idejük, lejár Európában is, ez a liberális szenny, s ahol marad, ott az ország is belevész a posványba. Erkölcs, hazaszeretet, tisztesség, tisztelet és hit nélkül nem maradhat fenn semmi. Sem ország, sem nemzet, sem hatalom. E söpredék pedig száz esztendeje próbálkozik kisebb-nagyobb sikerrel a magyarság kipusztításával. Most azonban vége ennek a száz éve tartó hazaáruló liberál-bolsevik próbálkozássorozatnak. A magyar nemzet nem kér még egyszer Kun Bélából, Rákosiból vagy Apró Antalból, és ha kell, a maga módján ezt a képviselő-, és jogász-söpredék értésére fogja adni. Hiszen a józan magyar dolgozó, a józan magyar polgár nem akarja gyermekeit vérbe fagyva látni, s nem akar koldusként bevándorlók között állandó rettegésben élni. Békét, nyugalmat akar, és ezt meg is teremti magának…

És egy fogalomzavart is eloszlatnék… 

„A rabszolgatartó társadalmak jogintézményekkel is támogatták emberek vagyontárgyként való kezelését, adás-vételét. A rabszolga kényszermunkát végez gazdájának. Ura önkényétől függően ezért kaphatott fizetést, de ezt jogilag nem lehetett kikényszeríteni, bármikor lehetett csökkenteni vagy akár el is venni. Egyes jogrendszerek biztosítottak bizonyos szintű jogokat, míg másokban a rabszolga teljes mértékben ki volt szolgáltatva gazdájának, aki kínozhatta, akár meg is ölhette.”

(Forrás: Wikipedia)

Stoffán György   

Zadravecz püspök és a patkányforradalom – a tüntetések margójára…

 

Fotó: Google képtár

A baloldal és a vele azonos liberálisok 1919-es centenáriumi megemlékezéseket tartanak ebben az évben. Az értékrombolás nagymesterei azonban ma igen precízen követik gazdáik parancsait, s élvezik a kialakult helyzetet annak hiú reményében, hogy ez a harc lesz a végső. Nekik… de nem az eredeti szöveg szerint, hanem valahogy úgy, hogy „ez a harc lesz az utolsó”… s ez a kis szövegváltoztatás érzékenyen érinti őket, tehát mindenre képesek annak érdekében, hogy a nemzeti gondolkodásúak ne tudják végképp elsöpörni a múltat, azaz, azt a sok mocskot, amelyet a szocialista-liberális eszme az elmúlt száz évben felhalmozott Európában.

A negyedik esztendeje tartó európai háború pont olyan történelmi körülményeket teremtett nekik, mint a 14-es világégés, és ezt is ugyanazok szervezték és kivitelezik, akik a 14-est, majd kis idő múlva a másodikat. Nem sok változott az első és a második esetében, ám a szervezők mára nagy figyelemmel korszerűsítettek, tapasztalataikat felhasználva. Ugyanis, ha a kereszténységet és annak ideológiáját, azaz a krisztusi hitet akarják felszámolni, és egységes, globális vallást akarnak kialakítani, akkor ennek a keresztény vallásnak a központját kell támadni, nehogy a XV. Benedeki, illetve a XII. Pius által vezetett római egyház erős vallásvédelmébe botoljanak. A két pápa minden apró mozzanatra felhívta a világegyház figyelmét, s igyekezett meggátolni a vallás és istenellenes propaganda terjedését, ám, azok akkoriban nem tudtak olyan hatással rombolni, mint a mai internetes korban, amikor már a hatéves gyerekek is téveszmékkel tűzdelt netes játékokkal foglalatoskodnak szellemi fogyatékos, önmegsemmisítő szüleik tudtával és beleegyezésével. 1920. körül hasonló volt a helyzet, mint ma, ám akkor a katolikus hívek és a papság ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint ma. A Vatikán támasza, sőt védelmezője volt a kereszténységnek, s ezt a védelmet és támaszt XV. Benedek pápa biztosította.

Zadravecz István ferences püspök abban a korban így beszélt:

„Testvéreim! Miért fessem le újból a romhalmazt, amelyet restaurálnunk kell?! Hisz szemeink előtt omlott össze annyi ifjú élet; szemeink látták, hogyan égett el a gyűlölet lángjaiban annyi melegség, annyi szeretet. Ugye, mi megkövülten bámultuk azt az omlást, amely annyi boldogságot, annyi melegséget, jobb jövőt nyelt el.(…) — Romhalmaz ma Európa a szó legteljesebb értelmében. — De csak ott láttok ti romhalmazt, ahol a hadseregek nyomai maradtak meg? Csak ott láttok ti romhalmazt, ahová belegázolt a hatalmi csizma? Csak ott láttok romhalmazt, ahonnan könnyes szemekkel egy szál ruhában szaladt el a hontalanná vált ember? Ti csak ott láttok romhalmazt, ahol sírok domborulnak, amelyek annyi apát, annyi ifjút, szeretetet, szerelmet nyeltek el? Ti csak ott láttok romhalmazt, ahol füstölögnek a romok? Nem! Nemcsak itt van a romhalmaz! — Ez csak fizikai romhalmaz. Az én szemeim más romhalmazt is látnak. Az én szemeim a lélek romhalmazát látják. (…)Akartok új boldogságot teremteni a boldogtalan Európa mezején? Ha igen, akkor tudjátok meg, hogy nem a Trianon paragrafusai, hanem Róma szelleme, a XV. Benedek elmélete (…) az, amely ma nyugalmat teremt és holnapot boldogít!(…) Mi okozta a rettenetes katasztrófát? Testvéreim! Igaz, a kezdet kezdetén az egyesek és a spekulációk lehető legnagyobb érdekei verődtek össze. Az érdekek érdekkel álltak szemben s néztek egymással farkasszemet. De a nagy omlások kezdetén már nem egyesekkel találkozunk, hanem már a tömegekkel! Itt a tömegnél veszett el valami. A tömeg vesztett el valamit... És amikor ez a valami veszett el, akkor omlott össze Európa. Igen Európa! Mert nemcsak a nem is tudom hány részre darabolt Magyarország omlott össze, s nemcsak a mi romlott hazánk trónját rágta meg a szú. Nem! Mert odaát is szúette sok országnak a trónusa!... Fog még ott is recsegni, ropogni... és jaj nekik! ez a recsegés még borzalmasabb lesz, mint a miénk!”

Zadravecz püspök látnoki képességgel vetítette előre a mai kor szörnyűségét, s Európa menthetetlen jövőjét. Ma láthatjuk, hogy az értékrombolást és Európa elpusztítását szervező globális hatalom megszerezte a Vatikánt, tehát elvette a lehetőséget, a kapaszkodót a keresztény embertől, s ma már Zadravecz püspök sem adhatna erőt és bizalmat azon szavaival, hogy: ” (…) Ott áll a sziklatömb tetején szilárdan és megingathatatlanul XV. Benedek pápa. Körülötte tátongó mélység, nagy omladékok. És ő mosolyog... (…) s azt mondja: Összedőlt világ, megtorpant boldogság, ha újból megelégedett és boldog akarsz lenni, (…) az igazságokat vésd a lelkedbe, és bár még sokáig fájni fog a szíved a tegnap miatt, mégis boldoggá teheted a holnapot.”

Mára ez a sziklaszilárd védelem is a nagy szervezők kezébe került, s a mai Benedek a Vatikánba zárva, megzsaroltan és lemondva várja az isteni beteljesülést, a halált, és szenved, mert látja az árulást, az egyház vezetőjének Krisztusi parancsok ellen fordulását. Mert a nagy szervezők tudják: Öld meg a pásztort és szétszéled a nyáj. Azonban a pásztor nem a Vatikán mai vezetője, hanem maga Krisztus… A világ lerombolásának irányítói megtizedelhetik ugyan a hívek közösségét, eltántoríthatják az amúgy is kétkedőket, de a hívő embert nem terelhetik más útra… így tehát nem lehet a világforradalmat tökéletesíteni. Sajnos azonban nagy bomlasztást visz végbe az, hogy az Egyházban bízók közössége két-három részre szakadnak. Aki hisz, világosan látja, hogy a mai vezető mind politikailag, mind dogmatikai dolgokban szembe megy a hívő nép meggyőződésével és Krisztus parancsaival. Ez pedig a kétkedőket más egyházakba vagy hitetlenségbe űzi, a hívő embereket eltávolítja, kétségek közé taszítja, tehát, megrendíti az egyházba vetett hitet és megszünteti az egységet. Ennek előszele volt a korábban erőltetett ökumenikus egyezkedés, amely minden keresztény-keresztyén egyházra súlyos negatív hatással volt.

Zadravecz püspök figyelmeztet is 1921-ben mondott beszédében: „(…) Nem elég a teoretikus Krisztus evangéliumát csak tudni, nem elég a Krisztust csak ismerni, hirdetni, hanem át is kell Őt érezni és élni. Tehát a továbbépítés új dogmája ez: élni a Krisztust. Értsetek meg! Én nem a merev dogma hitét hirdetem, hanem azt a hitet, azt a megváltó hitet, amely a tételeket átviszi az életbe, a praktikus életbe; a tiédbe anya, a te bölcsődbe gyermek, a te életedbe apa, a te kötelességedbe ifjú, férfi egyaránt. (…) Azt mondja szent Ágoston: »Igazságos vagy Uram és igazságosak a te Ítéleteid, amikor úgy intézted, hogy minden bűn méhében hordja méltó büntetését.« — A valóság az, hogy elfordultunk Istentől. Ez elfordulás feltétlenül kell, hogy méhében hordja a vele járó büntetést. Amennyire eltávolodtunk Istentől, annyira mélyebben estünk a sárba. Nagyon eltávolodtunk az égtől, hát nyakig benne vagyunk a sárban! Emiatt nincs lelki örömünk, nincs vígságunk, nincs lelki erőnk, nincs kitartásunk, nincs fegyelmünk, önbizalmunk, nincs reményünk, nincs szeretetünk, mert a sár nem az önbizalomnak, önfegyelemnek, nem az önemelkedettségnek, hanem éppen az ellenkezőjének a tenyészágya. (…)

Mint láthatjuk, a tendencia, amely odavezette a nemzetet, ahol ma állunk, már száz éve is súlyos gondolatokat vetett föl a lélekismerő tudós püspökben, s ezt a megrázó lealjasodást, és annak irányát jól látják a ma bomlasztó és romboló erők.

A magyarság ereje a hitében volt és van ma is azon keveseknek, akik kitartanak, és őszinte odaadással szolgálják nemzetünk megmaradását, és hitünk terjesztését. A mindennapos tüntetések és a folyamatos felforgatás, a nagy rendezők magyar-, és keresztényellenes háborújának tökéletesítését, győzelmét akarják elérni. Kétséges azonban a háború kimenetele, mert bár van kapaszkodónk: a hitünk, emberi mivoltunk mégis a kételkedés és a bizonytalanság talaján áll. Megrendül bizalmunk és egy elenyésző felforgató-csoport nagy hangja mégis félelemmel tölt el sok embert. Pedig, ma a kitartó és elkötelezett hazaszeretet, az Istenben való rendíthetetlen bizalom és a példamutató tettek a fegyvereink. Nem a tüntetésekkel való foglalkozás, hiszen az egy elvetemült, aljas kisebbség hazug szólamaival feltüzelt, de rombolni képes tömegecske megmozdulás-sorozata. Zadravecz püspök más megoldást látott 1921-ben, s ez a megoldás gyógyír a mai bajokra, problémákra is, hiszen a bajokat és problémákat ugyanazok, ugyanúgy, ugyanazokkal végeztetik el, végeztetnék le…  

„(…)Minden nemzedékre, minden generációra a Gondviselés akarata és parancsa alapján különös, mondhatnám őt különös módon jellemző hivatás vár. És éppen e hivatás alapján szabad csak és kell lehetőleg jellemezni az egyes generációkat. Vannak generációk, nemzedékek, amelyeknek osztályrésze a boldogság; vannak generációk, melyek a vér jegyében születnek és halnak meg; és vannak generációk, amelyek a béke jegyében fogamzanak meg, és mint a tiszavirág minden fájdalom nélkül a béke jegyében halnak és múlnak el. És a mi generációnk milyen jegyben született meg? És a mi generációnkra a Gondviselés milyen stigmát nyomott? Ah! Nagyon hullámzó, százféle hivatású generáció ez! Láttunk boldog napokat és láttunk véres napokat!... És a hátralévő napjainkra nem lehet más a Gondviselés akarata és parancsa, mint »a nagy restauráció«. Igen! A nagy söprések, a nagy temetések, a nagy megelevenítések, a nagy feltámadások generációja vagyunk mi!”

Stoffán György

Az idézetek forrása:

P. ZADRAVECZ ISTVÁN TÁBORI PÜSPÖKBESZÉDEI, AMELYEKET A BUDAI SZENT ERZSÉBET APÁCAREND TEMPLOMÁBAN MONDOTT 1921. JÚLÍUS 28-30-iki., SZENT FERENC HARMADIK RENDJE ALAPÍTÁSÁNAK 700 ÉVES JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEIN

Szabadságot Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak!

Szerkeztőségünk felkérte dr. Kékesi Rajmundot, hogy ismertesse azt a jogtipró eljárást, amelyben két székely honfitársunkat ítélt el a román bíróság jogtalanul és hamis vádak alapján. Ennek apropója az, hogy 12000 aláírással ellátott petíciót adott át két erdélyi magyar képviselő az ügyben a szász kisebbségből származó Klaus Johannisnak, aki a válaszadás időopontját 45 napra elodázta. Az ügy nem akadályozta meg az EU-t abban, hogy időközben Romániát jogállamként ismerje el... Az Európai Néppárt soraiból mindössze 11-en szavaztak e határozat ellen. Köztük 10 Fideszes képvislő. Az RMDSZ-es és más magyar képviselők szégyenszemre tartózkodtak...

A Klaus Iohannisnak benyújtott, vagyis a bukaresti Államelnöki Hivatal Állampolgársági Ügyek Osztályánál 2018. november 21-én a 19597. számmal iktatott petíciót– melynek már több, mint 12 ezer erdélyi és magyarországi magyar aláírója, támogatója van, 2018 júliusának elején írtam s indítottam a CitizenGo oldalán és támogatásával, s ahhoz csatlakozni még most is lehet, mégpedig itt:

https://citizengo.org/hu/pr/164278-szabadsagot-beke-istvannak-szocs-zoltannak

Fontos hangsúlyozni, hogy e petíció nem kegyelmi kérvény, hiszen az a célja, hogy a román hatóságok és bíróságok helyezzék hatályon kívül a jogi szempontból megalapozatlan, ilyen formában etnikai alapon, az erdélyi és a romániai magyar közösség megfélemlítésének céljából meghozottnak tűnő ítéletet, mellyel öt-öt év letöltendő szabadságvesztésre ítélték Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. 2018. július 4-én immáron jogerősen fejenként öt év letöltendő börtönre ítélték Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt, a „székely terroristaper” néven elhíresült ügy kézdivásárhelyi vádlottjait. Ezt megelőzően azonban Bekééket 2017 áprilisában gyakorlatilag felmentették a terrorvád alól.

Beke Istvánt a SRI megfigyelése alapján még 2015. december 1-jén tartóztatta le a DICOTT (a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészség) azzal a gyanúval, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi tagjai bombát akartak robbantani a december 1-jei, Románia Erdéllyel való egyesülésének kimondására – azaz magyar szempontból egy végzetesen tragikus eseményre - emlékező és emlékeztető nemzeti ünnepre szervezett, nyilvánvalóan demonstratív célú kézdivásárhelyi katonai parádén. A vád közösség elleni merénylet kísérlete és az arra való felbujtás, valamint robbanóanyaggal való visszaélés volt, a vád alapja és bizonyítéka pedig egy lehallgatott beszélgetés, melyben az érintettek – állítólag, hiszen a felvétel mindössze alig 5 %-a értékelhető, hallgatható - azon élcelődtek, hogy felrobbantják a városukban tervezett román állami ünnepség részvevőit december 1-jén.

A bombamerénylet terve aztán a vádiratban is helyet kapott, de a bíróság nem látta bizonyítottnak az emberölés szándékát. Bekét és Szőcsöt mégis a feketehalmi börtönbe szállították.

Több mint két év telt el a tárgyalásokkal, miközben a vádlottak először európai viszonylatban nem megfelelő körülmények között előzetes fogva tartásban voltak, majd házi őrizetbe kerültek. 2017. március 24-én volt az utolsó tárgyalás, majd 2017. április 7-én a Bukaresti Fellebbviteli Bíróság felmentette Beke Istvánt az alkotmányos rend elleni cselekmény kísérletének, Szőcs Zoltánt pedig az arra való felbujtásnak a vádja alól.

A tavalyelőtt decemberben megjelent indoklás szerint Bekéék tehát, nem akartak terrorcselekményt végrehajtani, – ezt a bíró szerint csupán az SRI találta ki –  ám mivel Beke István már beszerezte a riadalomkeltésre alkalmas, de csak tűzszerészek által kezelhető petárdákat, amelyekről tudta, hogy tilos ilyeneket birtokolni, a bíróság végül robbanószerek illetéktelen kezelése miatt ítélte 11 havi és 6 napi, Szőcs Zoltánt pedig felbujtásért 10 havi és 8 napi börtönre, azaz épp annyira, amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek. (Magyarul: egyikük szabálytalanul tárolt a lakásán petárdákat és gyerekjátékhoz való pukkanó tölteteket, melyeket engedéllyel árultak a játéküzletekben is. Ez volt az állítólagos visszaélés. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy ezeket ő még 2014. októberében rendelte meg – és fizette ki – egy online boltban, a 2014-es szilveszteri bulira és gyermeke születésnapi partijára készülve, ám többszöri sürgető levélváltás, majd az áru akármikori kézbesítéséről való lemondás után váratlanul, épp 2015 novemberének végén kapta meg, rejtélyes körülmények között, ráadásul többet, mint amennyit eredetileg rendelt, akkor egyszerű logikai lépésekkel is mindenféle izgalmas következtetésre juthatunk a késedelmes kézbesítés időzítésének és furcsaságának okait illetően.)

A Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészség (DICOTT) rövid időn belül fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, mivel túl enyhének tartotta azt. A fellebbezést 2017. április 13-án iktatta a Bukaresti Táblabíróság. Beke István és Szőcs Zoltán szintén fellebbezett, hiszen nem csupán romániai, hanem nemzetközi szinten is példátlan, hogy néhány petárda birtoklása miatt letöltendő börtönbüntetésre ítéljenek valakit. Fontos tény, amely szintén több szempontból jogellenes, hiszen az eljárási jog alapvető szabályaival ütköző, hogy a 2018. július 4-én hozott fellebbviteli ítélet előtt az ügyészség a perbeszédeket követően, a tárgyalás utolsó pillanataiban indítványozta a vád besorolásának megváltoztatását közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorista cselekedetre, s e változtatásra a védelemnek nem volt lehetősége érdemben se felkészülni, se reagálni. Arról, hogy a bíróság jóváhagyta e kérelmet,  sem a vádlottak, sem ügyvédeik nem kaptak semmiféle értesítést, így a védőbeszédek csak és kizárólag a pirotechnikai eszközzel való visszaélés vádjára irányultak, mely alól fel is mentették őket. Az újonnan kiszabott, sokkoló, jogerős büntetés így lett végül 5 év letöltendő szabadságvesztés. Tehát olyan ügyben és olyan vádpontok alapján ítélték el őket, mellyel kapcsolatban még lehetőséget sem kaptak arra, hogy védekezzenek. Beke ügyvédje panasszal élt a jogszerűtlen eljárás ellen, de ez nem akasztja meg a folyamatot. Az ítélet kézhezvételétől számított 24 órán belül meg kellett kezdeniük a büntetés letöltését.

Mindez része egy kirívóan magyarellenes intézkedési sorozatnak

A Klaus Iohannisnak címzett és továbbított levél e jogi anomáliák és visszásságok, továbbá az eljárásjogi hibák feltárása mellett egyértelműen bemutatja, hogy a Beke István és Szőcs Zoltán ellen hozott ítélet nem csupán minden alapot és bizonyítékot nélkülöz, hanem egyértelműen az erdélyi magyarság jogaiért szót emelők megfélemlítését szolgálja, és beleilleszthető az utóbbi idők egyre súlyosabb magyarellenes intézkedéseinek sorába.

Nem ez az egyetlen eset az elmúlt időben, amikor a román hatóságok és bíróságok csupán azért hoznak ítéletet vagy döntést ellenünk, legalábbis a kárunkra, mert az alperes, az igénylő, a vádlott magyar. Ennek bizonyítására elegendő a kolozsvári magyar alpolgármesterre, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium román államnak ítélésére vagy a marosvásárhelyi katolikus magyar iskolára és magyar egyetemi karra, vagy a marosvásárhelyi mentőparancsnok ügyére, a korábban visszaszolgáltatott, ám a napokban újraállamosított ratosnyai Bánffy-erdőkre gondolnunk, és a lehetséges példák sorolása ezzel korántsem véges. A két székely elítélésének e magyarellenes folyamat részeként történő megítélését segítheti továbbá, hogy  ugyancsak 2018. július 4-én történt, hogy az illetékes román bíróság újabb döntésében is megerősítette: a román állam nem adja vissza a Batthyáneumot, a világhírű könyvtárat és tudományos gyűjteményt a magyaroknak, azaz az Gyulafehérvári Érsekségnek.

"Szopassuk meg a bozgort!"

A fenti idézet több szempontból is meghökkentő és trágár lehet, ám nem véletlenül folytatom így e jelenségek bemutatását. Gondoljon bele: nem is olyan régen még azért hívhatott be a Szekuritáté erdélyi magyar embereket vallatásra, mert otthon magyar tévét néztek, és azért inthettek rendre embereket például Kolozsvár utcáin, mert magyarul beszéltek egymással, "román kenyéren élve..." Ugye, nem akarjuk, hogy újra eljöhessenek e mára már letűntnek vélt idők? Vagy már vissza is jöttek? Sajnos úgy tűnik, igen, hiszen elegendő a szatmárnémeti Széchenyi szobor sorsára, a román nyelv általános iskolai oktatását szabályozó legújabb román tanügyi rendeletre, vagy éppen a nagyváradi igazságügyi falára a napokban ragasztott, magyarellenes plakátra gondolni, melynek "szopassuk meg a bozgort" - ra fordítható felirata a román ügyészség szerint nem utal arra, hogy az elkövető gyűlöletre vagy diszkriminációra uszítana valamely csoport ellen. Mindezt közhírré kell tennünk a világban, nemzetközi nyomás alá helyezve Romániát, hogy e sorozatos magyarellenes jogsértéseknek végre vége szakadjon.

A petíció Klaus Iohannishoz juttatásának módja és annak okai:

A petíciót a székely nép és az erdélyi magyar közösség választott képviselői, vagyis Kulcsár Terza József, Kézdivásárhely országgyűlési képviselője és Fejér László Ödön, a bukaresti parlament szenátora nyújtotta be a bukaresti Államelnöki Hivatalban.

Azért választottuk ezt a megoldást, mert így Klaus Iohannisnak 15 napon belül válaszolnia kellett volna. Az elnöki hivatal jogi csűrés – csavarással, azaz arra hivatkozva, hogy a két képviselő azt nem a parlamenten keresztül, hanem közvetlenül nyújtotta be, e határidőt 30 naptári napra módosította, amit az elnök további 15 nappal meghosszabbíthat.

Bár reménykedtünk benne s imádkoztunk érte, hogy a Szentlélek Klaus Iohannist e 30 napos határidő lejárta előtt, vagyis még karácsonyt megelőzően kedvező és igazságos döntésre indítsa, s így Jézus urunk születésnapját a koncepciós per két áldozata már szerettei körében ünnepelhesse, továbbra is bízunk benne, hogy a legvégső, 45 napos határidő, vagyis 2019. január 5-e elhozza a koncepciós per keretében, vagyis ártatlanul elítélt két székely hazafi szabadulását.

Bízunk abban, hogy a petícióban foglaltak elegendő érvet szolgáltatnak az államelnök számára ahhoz, hogy meggyőződjön az ítélet megalapozatlanságáról, valamint annak súlyos eljárásjogi hibáiról, és ennek nyomán elkezdődjön a megsemmisítésére vonatkozó folyamat.

Amennyiben mégsem így történne, s Klaus Iohannis nem válaszol beadványunkra vagy elutasítja azt, a következő tervezett lépésünk az lesz, hogy beadjuk az Államelnöki Hivatalnak a sajtó jelenlétében a birtokomban lévő több mint 12 ezer aláírást, amely kinyomtatva mintegy 250 oldalt tesz ki már jelenleg is. Azt gondolom, e látványos „performansz” szükség esetén szintén elősegítheti e szégyenletes ügy még ismertebbé tételét és az igazság napfényre kerülését.

Érdemes persze megemlíteni, hogy a kezdeményezés támogatóinak célja mindemellett annak elérése, hogy az ártatlanul elítélt két székely hazafi felmentésének és szabadon bocsátásának érdekében a magyar kormány és a magyar diplomácia alaptörvénybe foglalt kötelességének megfelelően tegyen meg minden tőle telhetőt és módjában állót, hiszen e két ember nem csupán erdélyi magyar, hanem egyúttal magyar állampolgár is, ezért a levél másik megszólítottja Szijjártó Péter magyar külügyminiszter úr.

Budapest, 2019. január 1.

Dr. Kékesi Raymund

jogász