Szerkeztőségünk felkérte dr. Kékesi Rajmundot, hogy ismertesse azt a jogtipró eljárást, amelyben két székely honfitársunkat ítélt el a román bíróság jogtalanul és hamis vádak alapján. Ennek apropója az, hogy 12000 aláírással ellátott petíciót adott át két erdélyi magyar képviselő az ügyben a szász kisebbségből származó Klaus Johannisnak, aki a válaszadás időopontját 45 napra elodázta. Az ügy nem akadályozta meg az EU-t abban, hogy időközben Romániát jogállamként ismerje el... Az Európai Néppárt soraiból mindössze 11-en szavaztak e határozat ellen. Köztük 10 Fideszes képvislő. Az RMDSZ-es és más magyar képviselők szégyenszemre tartózkodtak...
A Klaus Iohannisnak benyújtott, vagyis a bukaresti Államelnöki Hivatal Állampolgársági Ügyek Osztályánál 2018. november 21-én a 19597. számmal iktatott petíciót– melynek már több, mint 12 ezer erdélyi és magyarországi magyar aláírója, támogatója van, 2018 júliusának elején írtam s indítottam a CitizenGo oldalán és támogatásával, s ahhoz csatlakozni még most is lehet, mégpedig itt:
Fontos hangsúlyozni, hogy e petíció nem kegyelmi kérvény,
hiszen az a célja, hogy a román hatóságok és bíróságok helyezzék
hatályon kívül a jogi szempontból megalapozatlan, ilyen formában etnikai
alapon, az erdélyi és a romániai magyar közösség megfélemlítésének
céljából meghozottnak tűnő ítéletet, mellyel öt-öt év letöltendő
szabadságvesztésre ítélték Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. 2018. július
4-én immáron jogerősen fejenként öt év letöltendő börtönre ítélték Beke
Istvánt és Szőcs Zoltánt, a „székely terroristaper” néven elhíresült ügy
kézdivásárhelyi vádlottjait. Ezt megelőzően azonban Bekééket 2017
áprilisában gyakorlatilag felmentették a terrorvád alól.
Beke
Istvánt a SRI megfigyelése alapján még 2015. december 1-jén tartóztatta
le a DICOTT (a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészség)
azzal a gyanúval, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi
tagjai bombát akartak robbantani a december 1-jei, Románia Erdéllyel
való egyesülésének kimondására – azaz magyar szempontból egy végzetesen
tragikus eseményre - emlékező és emlékeztető nemzeti ünnepre szervezett,
nyilvánvalóan demonstratív célú kézdivásárhelyi katonai parádén. A vád
közösség elleni merénylet kísérlete és az arra való felbujtás, valamint
robbanóanyaggal való visszaélés volt, a vád alapja és bizonyítéka pedig
egy lehallgatott beszélgetés, melyben az érintettek – állítólag, hiszen a
felvétel mindössze alig 5 %-a értékelhető, hallgatható - azon
élcelődtek, hogy felrobbantják a városukban tervezett román állami
ünnepség részvevőit december 1-jén.
A
bombamerénylet terve aztán a vádiratban is helyet kapott, de a bíróság
nem látta bizonyítottnak az emberölés szándékát. Bekét és Szőcsöt mégis a
feketehalmi börtönbe szállították.
Több
mint két év telt el a tárgyalásokkal, miközben a vádlottak először
európai viszonylatban nem megfelelő körülmények között előzetes fogva
tartásban voltak, majd házi őrizetbe kerültek. 2017. március 24-én volt
az utolsó tárgyalás, majd 2017. április 7-én a Bukaresti Fellebbviteli
Bíróság felmentette Beke Istvánt az alkotmányos rend elleni cselekmény
kísérletének, Szőcs Zoltánt pedig az arra való felbujtásnak a vádja
alól.
A
tavalyelőtt decemberben megjelent indoklás szerint Bekéék tehát, nem
akartak terrorcselekményt végrehajtani, – ezt a bíró szerint csupán az
SRI találta ki – ám mivel Beke István már beszerezte a riadalomkeltésre
alkalmas, de csak tűzszerészek által kezelhető petárdákat, amelyekről
tudta, hogy tilos ilyeneket birtokolni, a bíróság végül robbanószerek
illetéktelen kezelése miatt ítélte 11 havi és 6 napi, Szőcs Zoltánt
pedig felbujtásért 10 havi és 8 napi börtönre, azaz épp annyira,
amennyit előzetes letartóztatásban töltöttek. (Magyarul: egyikük
szabálytalanul tárolt a lakásán petárdákat és gyerekjátékhoz való
pukkanó tölteteket, melyeket engedéllyel árultak a játéküzletekben is.
Ez volt az állítólagos visszaélés. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy
ezeket ő még 2014. októberében rendelte meg – és fizette ki – egy online
boltban, a 2014-es szilveszteri bulira és gyermeke születésnapi
partijára készülve, ám többszöri sürgető levélváltás, majd az áru
akármikori kézbesítéséről való lemondás után váratlanul, épp 2015
novemberének végén kapta meg, rejtélyes körülmények között, ráadásul
többet, mint amennyit eredetileg rendelt, akkor egyszerű logikai
lépésekkel is mindenféle izgalmas következtetésre juthatunk a késedelmes
kézbesítés időzítésének és furcsaságának okait illetően.)
A
Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyészség (DICOTT) rövid időn
belül fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, mivel túl enyhének
tartotta azt. A fellebbezést 2017. április 13-án iktatta a Bukaresti
Táblabíróság. Beke István és Szőcs Zoltán szintén fellebbezett, hiszen
nem csupán romániai, hanem nemzetközi szinten is példátlan, hogy néhány
petárda birtoklása miatt letöltendő börtönbüntetésre ítéljenek valakit.
Fontos tény, amely szintén több szempontból jogellenes, hiszen az
eljárási jog alapvető szabályaival ütköző, hogy a 2018. július 4-én
hozott fellebbviteli ítélet előtt az ügyészség a perbeszédeket követően,
a tárgyalás utolsó pillanataiban indítványozta a vád besorolásának
megváltoztatását közösség elleni merényletre tett kísérletről terrorista
cselekedetre, s e változtatásra a védelemnek nem volt lehetősége
érdemben se felkészülni, se reagálni. Arról, hogy a bíróság jóváhagyta e
kérelmet, sem a vádlottak, sem ügyvédeik nem kaptak semmiféle
értesítést, így a védőbeszédek csak és kizárólag a pirotechnikai
eszközzel való visszaélés vádjára irányultak, mely alól fel is mentették
őket. Az újonnan kiszabott, sokkoló, jogerős büntetés így lett végül 5
év letöltendő szabadságvesztés. Tehát olyan ügyben és olyan vádpontok
alapján ítélték el őket, mellyel kapcsolatban még lehetőséget sem kaptak
arra, hogy védekezzenek. Beke ügyvédje panasszal élt a jogszerűtlen
eljárás ellen, de ez nem akasztja meg a folyamatot. Az ítélet
kézhezvételétől számított 24 órán belül meg kellett kezdeniük a büntetés
letöltését.
Mindez része egy kirívóan magyarellenes intézkedési sorozatnak
A
Klaus Iohannisnak címzett és továbbított levél e jogi anomáliák és
visszásságok, továbbá az eljárásjogi hibák feltárása mellett
egyértelműen bemutatja, hogy a Beke István és Szőcs Zoltán ellen hozott
ítélet nem csupán minden alapot és bizonyítékot nélkülöz, hanem
egyértelműen az erdélyi magyarság jogaiért szót emelők megfélemlítését
szolgálja, és beleilleszthető az utóbbi idők egyre súlyosabb
magyarellenes intézkedéseinek sorába.
Nem
ez az egyetlen eset az elmúlt időben, amikor a román hatóságok és
bíróságok csupán azért hoznak ítéletet vagy döntést ellenünk, legalábbis
a kárunkra, mert az alperes, az igénylő, a vádlott magyar.
Ennek bizonyítására elegendő a kolozsvári magyar alpolgármesterre, a
sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium román államnak ítélésére vagy a
marosvásárhelyi katolikus magyar iskolára és magyar egyetemi karra,
vagy a marosvásárhelyi mentőparancsnok ügyére, a korábban
visszaszolgáltatott, ám a napokban újraállamosított ratosnyai
Bánffy-erdőkre gondolnunk, és a lehetséges példák sorolása ezzel
korántsem véges. A két székely elítélésének e magyarellenes folyamat
részeként történő megítélését segítheti továbbá, hogy ugyancsak 2018.
július 4-én történt, hogy az illetékes román bíróság újabb döntésében is
megerősítette: a román állam nem adja vissza a Batthyáneumot, a
világhírű könyvtárat és tudományos gyűjteményt a magyaroknak, azaz az
Gyulafehérvári Érsekségnek.
"Szopassuk meg a bozgort!"
A
fenti idézet több szempontból is meghökkentő és trágár lehet, ám nem
véletlenül folytatom így e jelenségek bemutatását. Gondoljon bele: nem
is olyan régen még azért hívhatott be a Szekuritáté erdélyi magyar
embereket vallatásra, mert otthon magyar tévét néztek, és azért
inthettek rendre embereket például Kolozsvár utcáin, mert magyarul
beszéltek egymással, "román kenyéren élve..." Ugye, nem akarjuk, hogy
újra eljöhessenek e mára már letűntnek vélt idők? Vagy már vissza is
jöttek? Sajnos úgy tűnik, igen, hiszen elegendő a szatmárnémeti
Széchenyi szobor sorsára, a román nyelv általános iskolai oktatását
szabályozó legújabb román tanügyi rendeletre, vagy éppen a nagyváradi
igazságügyi falára a napokban ragasztott, magyarellenes plakátra
gondolni, melynek "szopassuk meg a bozgort" - ra fordítható felirata a
román ügyészség szerint nem utal arra, hogy az elkövető gyűlöletre vagy
diszkriminációra uszítana valamely csoport ellen. Mindezt közhírré kell
tennünk a világban, nemzetközi nyomás alá helyezve Romániát, hogy e
sorozatos magyarellenes jogsértéseknek végre vége szakadjon.
A petíció Klaus Iohannishoz juttatásának módja és annak okai:
A
petíciót a székely nép és az erdélyi magyar közösség választott
képviselői, vagyis Kulcsár Terza József, Kézdivásárhely országgyűlési
képviselője és Fejér László Ödön, a bukaresti parlament szenátora
nyújtotta be a bukaresti Államelnöki Hivatalban.
Azért
választottuk ezt a megoldást, mert így Klaus Iohannisnak 15 napon belül
válaszolnia kellett volna. Az elnöki hivatal jogi csűrés – csavarással,
azaz arra hivatkozva, hogy a két képviselő azt nem a parlamenten
keresztül, hanem közvetlenül nyújtotta be, e határidőt 30 naptári napra
módosította, amit az elnök további 15 nappal meghosszabbíthat.
Bár
reménykedtünk benne s imádkoztunk érte, hogy a Szentlélek Klaus
Iohannist e 30 napos határidő lejárta előtt, vagyis még karácsonyt
megelőzően kedvező és igazságos döntésre indítsa, s így Jézus urunk
születésnapját a koncepciós per két áldozata már szerettei körében
ünnepelhesse, továbbra is bízunk benne, hogy a legvégső, 45 napos
határidő, vagyis 2019. január 5-e elhozza a koncepciós per keretében,
vagyis ártatlanul elítélt két székely hazafi szabadulását.
Bízunk
abban, hogy a petícióban foglaltak elegendő érvet szolgáltatnak az
államelnök számára ahhoz, hogy meggyőződjön az ítélet
megalapozatlanságáról, valamint annak súlyos eljárásjogi hibáiról, és
ennek nyomán elkezdődjön a megsemmisítésére vonatkozó folyamat.
Amennyiben
mégsem így történne, s Klaus Iohannis nem válaszol beadványunkra vagy
elutasítja azt, a következő tervezett lépésünk az lesz, hogy beadjuk az
Államelnöki Hivatalnak a sajtó jelenlétében a birtokomban lévő több mint
12 ezer aláírást, amely kinyomtatva mintegy 250 oldalt tesz ki már
jelenleg is. Azt gondolom, e látványos „performansz” szükség esetén
szintén elősegítheti e szégyenletes ügy még ismertebbé tételét és az
igazság napfényre kerülését.
Érdemes
persze megemlíteni, hogy a kezdeményezés támogatóinak célja
mindemellett annak elérése, hogy az ártatlanul elítélt két székely
hazafi felmentésének és szabadon bocsátásának érdekében a magyar kormány
és a magyar diplomácia alaptörvénybe foglalt kötelességének megfelelően
tegyen meg minden tőle telhetőt és módjában állót, hiszen e két ember
nem csupán erdélyi magyar, hanem egyúttal magyar állampolgár is, ezért a
levél másik megszólítottja Szijjártó Péter magyar külügyminiszter úr.
Budapest, 2019. január 1.
Dr. Kékesi Raymund
jogász