Nem várhatunk
semmivel többet a kommunista és liberális eszméket valló vagy nem valló, de
magáról azt hirdető hazaáruló söpredéktől, mint amilyennek 1919-ben
bemutatkozott Kun Béla és a vérszomjas, aberrált Sámuel Tibor vezetésével. A
hazaárulás a vérükben van, a primitívség, a proli mentalitás pedig olyan
számukra, mint a levegővétel. Természetes. Műveltségük és önbecsülésük nincs,
hazudozással és vádaskodással használják ki a társadalom butább rétegét és még
buta egyetemi ifjúságot, valamint az egykori kommunista nyuggereket. A
tüntetéseiken azok hangoskodnak a fizetett provokátorokon kívül, akik vagy még,
vagy már nem dolgoznak, így semmi közük nincs és nem is lehet a Munka
Törvénykönyvének változtatásához, hiszen nem vonatkozik rájuk.
Az ellenzéki
pártok mélyen erkölcstelen és aljas vezérei pedig hazudoznak és ócsárolják a
magyar nemzetet, annak választott vezetőit, és semmire nincsenek tekintettel, és
senkit nem tisztelnek. E senki által meg nem választott szószólók, akik
listáról kerültek pénzért a parlamentbe, ma úgy tesznek, mintha a magyar nemzetet
képviselnék, miközben nem tesznek mást, mint a globális hatalom untermannjának,
Georg bácsinak pénzén, az alkotmányos rend szerint megválasztott magyar kormány
ellen lázítanak, s lázítanak a törvények, de a magyar nemzet ellen is. A
hazaárulás számukra természetes, jellemük pedig nincs, hiszen saját magukból is
hülyét csinálnak óvodás viselkedésükkel, és még tinédzser-korban is szégyennek
minősülő ostoba hazugságaikkal.
Kérdezhetnők,
hogy akkor miért vannak szinte minden tüntetésen 4-5 ezren? Mert az országban
körülbelül ennyi olyan ostoba barom él, aki ezeknek hisz, ezektől vár megváltást,
ezeknek a hazudozásait hiszi el, vagy sértődött, de a nemzeti elkötelezettségről
még nem hallott. Tehát a sértődött embernek mindegy, hogy kik mellé áll, kiknek
az oldalán állhat bosszút azokon, akik véleménye szerint bántották, rosszat
tettek neki, ellene... Magyarán: a primitív, buta emberek sereglenek az
ellenzék köré, olyanokkal keveredve, akik még koruknál fogva csak a jó bulit
látják ezekben a tüntetésekben.
A cirkuszoló,
lázító, bohóckodó, közröhejnek örvendő és hazudozó ellenzéki képviselők azonban
ártó, köztörvényes bűnözők, milliomosok, milliárdosok, akik soha nem dolgoztak,
hanem összeköttetéseik, haverok által lettek azzá, akik. Ezek az országgyűlési
képviselő gazemberek, jogász haverokkal felvértezve, önmagukat lejáratva,
emberségükből és talán valaha volt tisztességükből kivetkőzve a hatalomért és az
idegen hatalom által hazájuk elleni viselkedésükért kapott pénz reményében a magyar
békét vérre, a biztonságot a magyar nemzet halálára akarják változtatni. A soha
nem látott jólétet koldusok szintjére vinnék, az értékmentést pedig a
legnagyobb bűnként tartják számon, mert ha a múltunkat őrizzük, azzal az ő
ocsmány, jólétben töltendő jövőjüket gátoljuk meg. Gazembereknek, férgeknek is
nevezhető ez a vérszomjas, mindenre képes kis csoport, amelynek tevékenysége a
butaságtól, a primitívségtől és az erkölcstelenségtől bűzlik. Kihasználva az
emberi természet, a buta ember legaljasabb érzelmeit, a kapzsiságot, az irigységet,
a haszonlesést, a pénzéhséget, az ingyen leeső ital és kábítószer primitív szerzési
vágyát a fiatalok körében.
Ám, ezekkel
a gazemberekkel szemben jól vizsgázik a nemzet. Az idegesítő útlezárásokat, a
jobboldali köntösben a „mi hazánkért” harcolók aljas köpönyegforgatásából eredő
sikereket, az ország áhított megbénítását nem tudják tökélyre vinni, mert a
józan magyar ész, a haza szeretete, a családok egységének védelme, a hit, valamint
a nemzet igazi történetének feltárása, az ország fejlesztése, a gazdasági
mutatók pozitív tendenciájának megtartása, a normális magyar embereknek előbbre
való, mint néhány aljas féreg hatalomvágyának, pénzhajhászásának és hazaárulásának
szolgálata. Hiszen e gazemberek szellemi elődei gyilkoltak, elárulták a
nemzetet, idegen hatalmat szolgáltak, államosítottak, családok tízezreit tették
tönkre megölve a családfőt, elvéve a nyomorúságos vállalkozásokat, s Gulágra
küldve a lágerekből épp csak hazaérő zsidót. Harcolnak sajátjaink ellen is, akik jelenlegi határainkon kívül, de határainkon belül kénytelenek "rabszolgaságban" élni, idegen megszálló hatalmak elnyomása alatt... mert hozzájuk hasonló rongy emberek, mint Dan Tanasa is, feljelentésekkel és a jogállamiság sárba tiprásával igyekeznek megsemmisíteni a nyelvet, a kultúrát, az egyházat... Néhány éve pedig a mai szereplők egy része 167 milliárdot lopott el a metróépítésből és tönkretette a magyar közoktatást... de felsorolni sem lehet azt a rengeteg bűnt, amelyeknek a büntetése várat magára, de nem marad el!
Igen ez a
mai tüntetéseket szervező söpredék, amelyet társadalmunk kis része… töredéke
követ, előírásszerűen, bunkómód és trágár rigmusokkal hangoskodik, s néhány
ostoba, soha munkát nem végző szakszervezeti vezető nagypofával lázít, s
munkaszüneti napra szervez munkabeszüntetést… mert ha munkanapra tennék, minden
bizonnyal nagyon elvernék azokat, akik
elállják a gyárak kapuit vagy lezárják a munkahelyre vezető utakat.
Ócska söpredék
ez a néhány lázító, hazudozó, képviselőségével visszaélő gazember. Lassan
azonban lejár az idejük, lejár Európában is, ez a liberális szenny, s ahol
marad, ott az ország is belevész a posványba. Erkölcs, hazaszeretet,
tisztesség, tisztelet és hit nélkül nem maradhat fenn semmi. Sem ország, sem
nemzet, sem hatalom. E söpredék pedig száz esztendeje próbálkozik
kisebb-nagyobb sikerrel a magyarság kipusztításával. Most azonban vége ennek a száz
éve tartó hazaáruló liberál-bolsevik próbálkozássorozatnak. A magyar nemzet nem
kér még egyszer Kun Bélából, Rákosiból vagy Apró Antalból, és ha kell, a maga
módján ezt a képviselő-, és jogász-söpredék értésére fogja adni. Hiszen a józan
magyar dolgozó, a józan magyar polgár nem akarja gyermekeit vérbe fagyva látni,
s nem akar koldusként bevándorlók között állandó rettegésben élni. Békét,
nyugalmat akar, és ezt meg is teremti magának…
És egy
fogalomzavart is eloszlatnék…
„A
rabszolgatartó társadalmak jogintézményekkel is támogatták emberek
vagyontárgyként való kezelését, adás-vételét. A rabszolga kényszermunkát
végez gazdájának. Ura önkényétől függően ezért kaphatott fizetést, de ezt
jogilag nem lehetett kikényszeríteni, bármikor lehetett csökkenteni vagy akár
el is venni. Egyes jogrendszerek biztosítottak bizonyos szintű jogokat, míg
másokban a rabszolga teljes mértékben ki volt szolgáltatva gazdájának, aki
kínozhatta, akár meg is ölhette.”
(Forrás: Wikipedia)
Stoffán György