…olvasom
számos helyen, többnyire a magyarországi ellenséges oldalakon, de a facebookon
is egyes jobboldali elmebetegek megosztásában is. A választási kampány őrülete
ugyanis olyan mérteket öltött, hogy már sokan a jobboldalon sem tudják, mikor
tesznek jót vagy rosszat. Efféle ostobaságokat megosztani nem kis szellemi
töpörödöttségre utal, hiszen ártó a választások előtt két héttel az emberekben
bizonytanságot, rossz érzéseket okozni. Az ellenség és a hazaárulók oldalain
található megnyilvánulásokat nem kell megosztani, nem kell nagydobra verni és
nem kell terjeszteni. Főjenek a saját levükben, a saját botor és félrevezetett szavazótáboruk
ünneplése mellett.
Nekünk
egészen mást kell hirdetnünk és tudatosítanunk. Például azt, hogy amennyiben „Orbán”,
azaz számomra a Miniszterelnök Úr elveszti a választásokat, akkor nem Ő veszti
el a választásokat, hanem mi veszítjük el a hazánkat. Mi, mind… ellenségek és
hazafiak egyaránt, mert átszakad a gát és mindent elönt az a végső pusztulással
járó áradat, amely Nyugat-Európát már elöntötte, s amely vissza nem fordítható
folyamatot indított el az Öreg Földrészen.
Nos,
a hamis megfogalmazások és az álhírek mocsarában más érdekességeket is
tapasztalhatunk, amelyekre a jobboldalon is csak legyintünk, noha most, ebben a
kampányban teljesen világosan körvonalazódott és felismerhetővé vált az, hogy a
magyar társadalom milyen szinten áll a hazaszeretet, a kiállás, a
felelősségvállalás és a nemzettudat terén. Amikor ugyanis a királyi TV-ből két
perc után nem vágják ki a kotkodáló pártszóvivőt, aki maskarában jelenik meg
azon öt percben, amelyet valami elmebeteg törvényben határozott meg, mint demokratikus
jogot minden hülye számára a választási kampány részeként, akkor a királyi TV-nél
is nagy bajok vannak. Ugyanis mind a nőverő alkesz, mind a kotkodácsoló
elmebeteg bemutatkozása méltatlan, megalázó és tűrhetetlen is egy nemzeti
televízió képernyőjén, de tovább megyek: nemcsak megalázó és tűrhetetlen, de büntetőjogi
kategória is. Már, ha volna kis hazánkban igazi, erkölcsös és következetes
igazságszolgáltatás, s nem azt kellene látnunk, hogy nyilvánvaló bűnözők, adott
esetben háborús bűnösök szabadon, közéleti személyiségként, politikusként flangálnak,
miközben Budaházyra ezer évet kér lassan a független ügyész. Még jó ez esetben,
hogy nincs halálbüntetés…
Menjünk tovább… a
kampány azt is megmutatta a fentiek mellett, hogy miért kell ellenségnek
neveznem, a jobb időkben még ellenzéknek titulált szedett-vetett politikai nímandokat.
Mert azok! Hazudozó, aljaskodó, nemzetietlen és a magyarság ellen magyarokat
uszító, acsarkodók, akik csak a pénzért, és a hatalomért küzdenek,
akik vádaskodnak és… de ezt már annyiszor megírtam, nem is folytatom.
A legutóbbi
döbbenet, ami mindennek a legalja, az Mikróczki Ádám tv-interjúja volt. Ebben a
nevezett személy a következőkre vetemedett: – „De igazából mi nem azok
voltunk, akiknek láttattuk magunkat. Azt is mondhatnám, hogy az a retorika, ami
2010 előtt ment, az volt a nem igaz. (…) valós és fontos problémákra
adtunk rossz válaszokat. És amikor egy párt kívülről igyekszik a parlamentbe,
akkor az kicsit olyan, mint a zenei élet. A botrányok akkor nem jöttek rosszul,
mert legalább tudtak rólunk. Viszont karanténba zártuk magunkat, és ez hosszú
távra hat. Sokaknak kell még egy ciklus, hogy lássák, mit csinálunk, és
higgyenek nekünk. De abban biztosak lehetnek, hogy a régi Jobbik nem tér
vissza.” Mikróczki tehát beismerte azt, amiről évek óta írok, s amiért a
Jobbikosoktól nem kispályás fenyegetéseket kaptam: voltaképpen a Jobbik, mint
párt arra volt hivatott, hogy mai gazdáiknak listája legyen a nemzeti érzésű
magyarokról… névvel, címmel teljes nyilvántartással. S vajon ki törölheti a már
bizonyára régen eladott milliós listát, s nincsenek-e veszélyben azok, akik
párttagként lettek nyilvántartásba véve a Jobbiknál? Nem ők lesznek-e az elsők, akiket vonatra
tesznek majd egykori pártvezetőik egy „korszakos” győzelem után?
Az akasztgató és
a hullákat ZIL-re dobáló ötletekről, a „nem esküszöm fel az Alaptörvényre”
törvényszegéses kiszólásokról, a Jobbikos megvesztegetésekről és egyéb ellenséges
csacskaságokról nem is ejtek szót…
Ha tehát e
rövidke áttekintés konzekvenciáját összefoglaljuk, akkor kiderül: – A
győzelemre áhítozó ellenség pénzsóvársága a legalapvetőbb emberi jó tulajdonságokat
is félredobta. Ilyeneket, mint: Alázat, szeretet, hazaszeretet, mások megbecsülése, a
választópolgár iránti hűség, az eskü megtartása, törvénytisztelet, nemzeti
elkötelezettség… de nem sorolom, mert lassan a hét főbűnnél tartunk, és még akkor sem merítjük ki ennek a már-már
szánalomra méltó, emberségükből és méltóságukból teljességgel kivetkőzött
megnevezhetetleneket. Bár a magyar nyelv jelzőkben is gazdag, de ezekre nincs
szó, nincs jelző, mert a magyar efféle alja árulókat eleddig nem ismert, így
szókészletéből is kimaradt az ilyeneket illő jelző. Trágárkodni meg a mi
köreinkben nem illő… (nyilvánosan).
Minden
történelmi korban volt egy sereg, a mai utódokhoz hasonló hazaáruló a magyar
társadalomban, ám akkor volt szankció is ellenük, amit kegyetlenül, azaz
kegyelemgyakorlás nélkül betartott a hatalom, s volt megvetés a társadalom
jobbik felének részéről, de akkor ez volt a többség. Az a többség nem szajkózta
kedvét vesztetten és elbizonytalanodva a hazaárulók ócska szlogenjeit – ha voltak
vagy lettel volna ilyenek.
Katolikusok,
protestánsok, magyarok, svábok, szerbek és zsidó hazafiak, kart karba öltve
tettek a hazaárulók és a hazaárulás ellen. Ma pedig? Szinte szórakozásképpen ismételgetik
az aljasságokat, s királyi TV sem teszi meg a megfelelő jogi és műsorigazgatói
lépéseket, hanem hagyja a magyar nemzet megalázását, fenyegetését, még ha az
csak öt percig tart is.
Van még két hét
a győzelemig, a harc nem hagy alább. A jobboldalnak viszont sokkal többet kell
még tennie, mint amennyit eddig tett. És jobban, mint eddig. Mert ha „Orbán”
veszít akkor a magyar nemzet vész el, s a Budavári Koronázó Templom hamarosan
ismét mecsetté alakul, a magyar pedig megkezdheti azt a drámai korszakát, amely
korábban 150 évig tartott… de ezúttal nem lesz vége…
Ne osszuk meg, de töröljük, az ellenség
gondolatait a közösségi oldalakon! Erősítsük egymást és magunkat abban a
hitben, hogy most győzni kell és győzünk is. Mert ezt nem „nyerésnek” nevezik,
hanem győzelemnek a gonosz, a keresztényüldöző, a kultúra- és nemzetromboló, hazaáruló
törekvések felett. S ne feledjük, ha győzünk, a háború akkor is folytatódik… Sőt!
S azt se feledjük, hogy Zrínyi Miklós mit mondott egy római szállóigére – Dulce et decorum est pro patria mori – Édes
és dicső a hazáért meghalni – válaszul:
„Sed dulcis est vivere”, azaz, „Még édesebb
élni” (a hazáért)…
Stoffán György