Az áprilisi választásokat követően elmaradtak azok az írások, amelyeket ezernyi olvasó keresett nap, mint nap a közösségi oldalakon, a NIF-en és Stoffán György blogján. Hiába kerestük az írót, a telefonhívásokra sem reagált. Így, kihasználva a magyarországi nyaralásunkat, elhatároztuk – kissé aggódva is barátunkért –, hogy személyesen keressük fel, megtudakolni e hallgatásnak az okát. Hiszen, Stoffánt a legvilágosabb gondolatokat papírra vető, igen termékeny, magyar írónak ismerjük… A beszélgetés remek kávé mellett, könnyen indult, az író megszokott, baráti, de szókimondó stílusában.
– Mi ez a feltűnő
hallgatás április óta? – kérdeztem. – Hiszen most volna az ideje annak, hogy
elmond a véleményedet…
– Már írni sincs kedvem. Nézz körül itthon. Szinte az
egész társadalom megbolondult, elvesztette az erkölcsi érzékét, nincsenek tabuk
és határok, olyan gyűlölet és hazugság cunami van, amelyben elvész az értelmes
gondolat. És ez minden oldalra jellemző. A társadalom, mint egy ökörcsorda, úgy
követi a pártokat. A nép ma már nem érzi a különbséget nemzeti elkötelezettség,
keresztény értékek, hit, politika között. Csak pártokban, pártvezetőkben
gondolkodnak, hamis álmokat kergetnek és nincsenek erkölcsi normák. Nincs
ítélőképessége a társadalomnak. Nincsenek erkölcsi mércék, csak kettős mérce
van.
– Ezen mit
értesz?
– A választás után számos olyan tényt tárt fel az új
kormány, amely tények sajnos súlyos erkölcsi kérdést vetnek fel. A Fideszes
társadalom ezeket a tényeket bocsánatos bűnként fogta fel. A volt kormány
influenszerei visszatámadtak és elkezdődött egy adok-kapok… a legprimitívebb
módon. Itt már nem számított a sokat emlegetett demokrácia, sőt, odáig ment ez
a stílustalanság és gyűlölet, hogy 3,5 millió választót a 2,3 millió választó folyamatosan
lehazaárulóz. Miféle ócska társadalom ez? És ezt generálják a megmondó emberek,
a véleményvezérek…
– Az új kormányt
Te hibátlannak tartod?
– Nem! Sőt! Az a stílus, amelyet a kormányfő gyakorol, nem
szalonképes, nem való az „úri kaszinóba”. Kulturálatlan és mélységesen
primitív. Minden problémát, törvénytelenséget el lehet intézni úriember-módjára
is. Ez a proli vagdalózás csak kirakat… valamit palástolnak vele. És ez
biztosan így van, mert az nem igaz, hogy 141 képviselő is ezen a szinten van. A
politika a hazudozás művészete, és ez a hazudozás minden oldalról tetten érhető.
– Orbán Viktor
a tusnádi szabadegyetemen elmondta a feladatokat, meghatározott egy cselekvési
tervet…
– Ez egy vágyvezérelt beszéd volt, amilyet már százszor
hallhattunk ott Tusnádon is. A visszajövünk, megerősödünk, megreformáljuk az
EU-t… mind-mind, csak Xanax volt az ott megjelentek számára. Hiányzott azonban
a magyarázat ezer dologra. Hiányzott a bocsánatkérés a bukásért, az
erkölcstelenségekért, amelyek rászabadították az új politikai helyzetet a
Fideszes szavazókra. És kikkel akarna visszatérni a volt miniszterelnök? Azokkal
a véleményvezéreivel, akik nagyban elősegítették a bukást? Akiknek a Fidesz
csak aranybánya volt, akik pillanatok alatt hátat fordítottak neki és akik máig
ugyanazt a selejtes gyűlöletkeltést folytatják, amit a választások előtt
csináltak? Nem! Nincs visszatérés, csak kábítás van. Tudomásul kell venni, hogy
egy tizenhat éves korszaknak vége van, mert minden jó elképzelés és tett mellett
olyan erkölcsi mélységekbe hullott a Fidesz, amiből nem lehet kikászálódni. A
Fidesz bűne ez a bukás. Minden más csak hazugság.
– Miért nem
menet közben jelezted azt, ami nem tetszett, amin változtatni kellett volna?
– Jeleztem. Folyamatosan jeleztem, de a bírálatot nem
tudták elviselni. Most megírtam az „A Bukás anatómiája” című könyvet, amelyben
újra megjelentettem azokat a cikkeket is, amelyek súlyos, a bukáshoz vezető
hibákra figyelmeztették Orbán Viktort. A köszönet az volt, hogy minden szinten
akadályozták a megjelenésemet, letiltották a könyvbemutatóimat, pedig nem magam
miatt, hanem a hangoztatott nemzeti irányok okán igyekeztem segíteni. Csak egyszer
kértem támogatást, mert a lelkiismeretem, a nemzet sorsa és a fiatalságunk
jövője iránti aggódás hajtott. Ám, álmomban sem gondoltam, hogy amíg én nem
kaptam egy Zadravecz dokumentumfilmre 10 milliós támogatást, addig Fásy Zsülike
és sokan mások a s@ggnyelásért kaptak százmilliókat. Na, ez az erkölcstelen! És
nem vagyok sértett vagy elégedetlen, de olyan bűnnek tartom, hogy valós értékek
kallódtak el, amely bűnökre nincs bocsánat. Mert generációk futottak
vakvágányra ezek miatt a felelőtlenségek, bűnök és mulasztások miatt.
– Akkor
szerinted jogos az NKA-s letartóztatás?
– Ott valóban követtek el ezekkel a celeb-pénzelésekkel
törvénytelenségeket és erkölcstelenségeket. Azonban olyan embereket előzetesben
tartani, mint Bús Balázs vagy egy titkárságvezető, azt bizonyítja, hogy itt is
van valamilyen kiegyezés. Bús Balázst 30 éve ismerem és biztos vagyok abban,
hogy egy fillért sem tett el törvénytelenül. Azoknak kellene előzetesben
lenniük, akik felülről utasították Hankó minisztert a pénzek kifizetésére. Minden
oldalról csak a néphülyítés megy… törvény és jog nincs, de ez jellemzi az egész
Európai Uniót.
– Te sok
cikkedben megoldásokat is javasoltál a bírálataid után. Most mi lehet a
megoldás?
– A megoldás egy, a Kárpát-medencét átölelő Keresztény Nemzeti
Unió, amely nem pártalapon, nem párvezérekhez kötve működik, hanem a Szent
László-i magyar kereszténység alapján, erkölcsi kötelezettségeinek alárendelve,
a Szent István-i ország-felajánlás szellemében. Ebben ott rejlik a
nemzettudatra nevelés, a keresztény-keresztyén életvitel, a haza iránti
elkötelezettség, az erkölcsi normák megtartása.
– Csaknem
ugyanerről beszélt Osztie Zoltán a várban, de a hivatalos egyházvezetés
elhatárolódott tőle… és kijelentették, hogy nincs olyan, hogy Magyar Katolikus
Egyház, mert az egyház internacionalista…
– Ezzel nem kell foglalkozni! Ma van egy megkövetelt
hivatalos egyházi szemlélet, ami nem ugyanaz, mint a nemzet iránt elhivatott papjaink
és püspökeink szemlélete. Ennél az „elhatárolódásnál” sokkal nagyobb bajaink is
akadnak. Vannak kötelező elhatárolódások, amelyeket meg kell tenni, mert a vatikáni-,
és a belpolitika úgy kívánja. Azonban a magyar keresztény egyházak ma is, mint
Szent László idejében egészen más úton kell, hogy járjanak, mint amit a Vatikán
és az Unió megkövetel. A magyar keresztény egyházak ma nemzetmegtartó egyházak,
hiszen a szentmise, az istentisztelet a megszállt területeken magyarul folyik. A
hitoktatás szintúgy. Mi ez, ha nem nemzetmegtartó erő – már ahol a saját főpapjaink
nem igyekeznek ezt felszámolni… mert ilyen is van sajnos a Kárpátok gyűrűjében.
Ám, a többség tudja, érzi mi a kötelessége a hívő népet illetően. Osztie atya
egyetlen dolgot nem gondolt át és ezért kellett a Főegyházmegyének elhatárolódnia
– megjegyzem, teljes joggal. Zadravecz Istvánra vagy Márton Áronra kell
gondolnunk: ők nem pártrendezvényen beszéltek a keresztény magyar nemzet fontos
feladatairól és a hitről és nem minősítették azokat, akiknek a politikai tevékenységével
nem értettek egyet. Mert a magyar kereszténység nem párt-ügy, hanem a nemzet legbensőbb
ügye, és azt az egész népnek kell tanítani, nem néhány bukott, kérdéses múltú
politikusnak és híveiknek. Mert a keresztény nemzet szolgálatát csak
erkölcsileg feddhetetlenül, pártokon kívül és felül, ingyen, rendíthetetlen
elhivatottsággal és krisztusi szeretettel lehet végezni. A vári rendezvény nem
erről szólt – ha végig hallgatjuk újra a beszédeket.
– Értem… de
mikor lesz itt végre újra béke?
– Akkor, ha mindkét oldal lelkiismeretvizsgálatot tart, ha elhangoznak a beismerések és a bocsánatkérések, ha végre a nemzet jövője lesz az irányadó, nem pedig a minden oldalról áradó gyűlölködő primitívség…
…és
még vagy két órán át beszélgettünk Stoffán Györggyel. Hazaérve kiolvastam az „A
bukás anatómiája” című könyvét, és megértettem belőle mindazt, amiről ott, az innen
messzi Besnyőn beszélgettünk…
Dr.
Vassy László