Manapság valamiféle beteges gyűlölet-kényszert érez sok ember, ha egy-egy párthoz kötődő rendezvényen ismert ember, főleg, ha pap, egyházi személy szólal fel. Szinte aberrált szellemi kielégülést jelent az, ha támadhat ezután a sajtó, a közösségi oldalak megmondóemberei és újra, meg újra lehordhatja az Egyházat, a papot, mert meg mert szólalni. És ez a szellemiség messze áll a sokat emlegetett, de soha nem létezett demokráciától.
Most Osztie Zoltán plébános áll a támadások kereszttüzében. Csak azért, mert ember, mert tartozik valamilyen párthoz, mert abban látja sokakkal együtt az ország elérhető lehetőségeinek megvalósítását. Téved? Nem téved? Mindegy. Szíve joga megszólalni, hiszen, ő is magyar állampolgár. Igaz, nem géplakatos, nem orvos vagy mérnök. Pap. Pap, akinek van világnézete, vannak elvei, és senki ellen nem szít gyűlöletet, csak elmondja a véleményét, ahogy ezer más ember is elmondja és elmondhatja. Elmondja, hogy kiről mit gondol, mit lát jónak, mit rossznak, és a rossznak véltért imával fohászkodik.
Az, hogy helyes-e vagy nem egy politikai rendezvényen fellépni, annak az eldöntése mindenkinek saját joga. Kiállni valami és valaki mellett, ez is emberi jog, erkölcsi döntés. Egy vasmunkástól, egy orvostól, egy mérnöktől nem látja szükségét elhatárolódni a cége vezetője, hiszen, ha munkáját jól végzi, akkor nincs miért kikezdeni, nincs miért megróni vagy megalázni. Ezt csak akkor teszi meg a cégvezető, ha ő a másik ideológiához tartozik, netán függ attól az ideológiától, annak vezéreitől, akikkel a géplakatos, az orvos vagy a mérnök megvallott elveiben szemben áll. Ám ez sem etikus magatartás.
Most Osztie Zoltán van a támadások középpontjában, mert élt a szólásszabadság szellemében a szólás szabadságával. Akinek tetszik a fellépése annak tessék, akinek nem, az ne nézze, ne hallgassa, de el nem ítélheti, mert ez az emberi jog, a szólás joga kijár mindenkinek mindaddig, amíg mások ellen nem szól, amíg mások ellen nem generál gyűlöletet, amíg – mint Osztie – Krisztus tanításából kiindulva próbálja elmondani nézeteit. A papnak azonban nagyobb a felelőssége, mint a civil embernek. Ezért fontos előre mérlegelni a hatást azt illetően, hogy mit ér el, ha megjelenik, ha beszél… hiszen a mai korban olyan szintre emelkedett a társadalmi primitívség, hogy a jószándékkal elmondott beszédet is képes gyűlölködve az Egyház egészére negatívan kiterjeszteni.
Talán ezt kell megtanulnia még az egyháziaknak. Ha pedig kiáll és beszél, akkor fontos kihangsúlyoznia azt, hogy emberként, magyar állampolgárként szólal meg. Arra hivatkozva, hogy teológusként áll a tömeg elé, ma nagy hiba. Ám a jószándékot kétségbevonni, a szólásszabadságot semmibe venni eddig nem volt divat Magyarországon. Ma se legyen az! Ám, azt kívánom, hogy rosszabb felszólalók, szónokok egyik párt rendezvényein se legyenek, mint Osztie Zoltán volt a maradék „fideszesek” várbéli naggyűlésén…
Talán egészségesebb lenne a társadalom, ha végre elszakadna a pártoskodó gyűlölködéstől és olyan nagygyűléseket szerveznének keresztény magyar emberek, ahol a pap papként, reverendában vagy csuhában a keresztény magyar egységet hirdethetné. Politikán kívül és azon felül…
Stoffán György