A régi Szentesték... a havas éjszaka, amikor az éjféli misére kicsiny lámpásokkal csoszogtak az emberek a jeges úton, az egész Kárpát-medencében, "Csordapásztorokat" énekelni... és a városok templomharangjainak bongása, amely ezekre a csodás, mesebeli éjféli misékre hívták a városi népeket még a vörös istentelenség idején is… és a templomok akkor megteltek e hívásra a krisztusi örömben és szeretetben teljes hívő néppel... Nem volt milliós ajándékozás. Csak favonat, építőkocka, a nagyobbaknak könyv és a meghitt családi vacsora. Igaz, ez lehetett akár zsíroskenyér hagymával, akár halleves és majonézes krumpli, valamilyen sülttel... mindegy volt, mert a karácsony adta az étel igazi zamatát. (Sok magyar család - akik egykor százaknak adtak karácsonyra ételt, italt, karácsonyi boldogságot -, éveken át üres asztal mellett, de mégis hittel, imával és hálaadással, elégedetten töltötték a szent ünnepet... de, ez már a történelem poros szégyen-lapjaira tartozik...)
Igen, ma az online térben mindenütt karácsonyi hangulatot igyekeznek teremteni. Zenével verssel, istentisztelettel és Rorátéval… Mert valamiről nem akar a józan gondolkodású ember tudni, nem akar valamiről tudomásul venni és nem akarja a valóságot látni, mert nem hiszi, hogy ez ismét valóság lehet.
Nem akarja látni a halálos veszélyt, amely azok miatt érlelődik Európában, akiknek a karácsony semmit nem jelent, akik nem készülnek Jézus születésének megünneplésére, hanem fegyvergyárakat építenek, akik a rájuk bízott társadalmak pénzért elherdálják a halál véres rulett-asztalánál. És nem akarja látni - a még gondolkodni képes ember -, azt a gonoszságot, amely a hazaárulást, a gyermekbántalmazást, a kisember folyamatos átverését, a politikai erkölcstelenséget és hazudozást hordozza, és amely képes a fiatalságot a pénz, az erkölcstelenség és a háború kapzsiságoltárán feláldozni.
Magyarán: nem akarja, nem akarjuk látni a betlehemi jászol ellentettjét, a földön elhatalmasodott sátáni erőt… Ezért erőlködünk az online térben zenével, misével, istentisztelettel eltakarni a valóságot. Ezért burkolózunk a karácsony életadó, szeretettel teli, mesebeli varázsába, s teszünk mindent úgy, mintha semmi baj nem volna körülöttünk. Pedig baj, az van! Hit viszont, ebben a külsőségektől sem mentes, "krisztustalanított" készülődésben nincs!
És mert baj van elég, feltehetjük a kérdést: Manapság miért elég az embereknek csak a karácsonyi zene hallgatása, a neten fel-felbukkanó templomi közvetítésekbe való belepillantás, a szentestei menü tervezgetése és az ajándékok szortírozása?
Az utolsó adventi hetet éljünk… vajon a látványos, a hallható külsőségek mellett valóban felkészültünk-e lélekben, Jézus születésének az ünnepére? Magunkba néztünk-e, és igyekeztünk-e úgy készülni, hogy az tetsszék annak is, Akit várunk, Akinek a jöttére készülünk? Legyőztük-e a lelkünkben a haragot, tettünk-e jót önzetlenül másoknak, sikerült-e gyűlölet nélkül gondolni ellenségeinkre... mi több, tudtunk-e értük imádkozni, és egyáltalán… átérezzük-e a Karácsony csodáját, azt, hogy a Teremtő Isten emberré lett, hogy megtapasztalja a creatura-létet… minden örömével, bánatával és szenvedésével?
Mert csak a Stille Nacht, csak a Mennyből az angyal és csak a felhalmozott ajándék nagyon kevés az ünnephez.
A tiszta lélek, a Krisztus-felismerés, a bűnbánat és a szeretet mindenek-felettisége teszi igazán csendes, szentséges éjjé a közelgő Karácsony éjszakát, amely éjszakán is, sokhelyütt a világban csak az ördögi fegyverdörgés, a halál, az éhínség és a fájdalom őrjöng - a szeretet ünnepén, Karácsonykor is… És mi - akik ma még békében -, ott állunk a jászol mellett, gondolunk-e rájuk, imádkozunk-e majd értük… és imádkozunk-e magunkért is...?
Mert bizony, néhány éve még ők is örömmel készülődtek, boldogan énekeltek a kis Jézusnak a jászol mellett... Karácsony szent éjszakáján.
Stoffán
György