A magyar irodalom kikerülhetetlen, mégis, szándékosan „feledésbe merített” alakja Mécs László O. PRAEM., premontrei papköltő. Életét a legsötétebb magyar század, a huszadik század alakította. Megélte a világháborúkat, Trianon fájdalmát, a kommunista diktatúra műveletlen, magyar, - és keresztényellenes uralmát.
Mécs
László Hernádszentistvánban született, 1895.
január 17-én. A Corvin-koszorús, magyar, premontrei szerzetes,
költő, lapszerkesztő verseiben a magyarságtudat, a hit és az emberi lét korszakai
jelennek meg egyszerűen, érthetően és továbbgondolni javallott bölcsességgel.
Versesköteteit
a kommunista diktatúra alatt kézről-kézre adták. Előadókörútjain nemcsak a
hallgatóság tömege jelent meg, de a rendőrség is figyelemmel kísérte
mondandóját, hiszen nem felejtették el azt a tíz év börtönbüntetést, amely alól
1956-ban kénytelenek voltak – három év után – felmenteni.
„Politikai nézetei”, verseiben mindössze a krisztusi parancsok, a szeretet, a hit ereje voltak, nem pedig annak a korszaknak a bemutatása, bírálata, amelyben élni volt kénytelen. Pályáját és szellemiségét a Prémontré-i szerzetesség és a Szent Lászlói magyar kereszténység határozta meg. Költészete egyszerű, bölcs és szókimondó, ugyanakkor tanító és méltósággal emlékező költészet, amelyet a kommunista irodalomtanítás, és az abban gyökerező mai irodalomoktatás igyekszik a pálya szélén tartani, lekicsinylően értékelni, mert a magyar kereszténység efféle irodalmi megnyilvánulása nem egyezik a világ szomorú, magyarság és kereszténység nélküli jövőképével.
Emiatt a magyar fiatalság pont annak a magyar papköltőnek a műveit és életét nem ismerheti meg – még az egyházi iskolákban sem(!) –, aki jórészt az ifjúság nevelését, a magyarságtudat átadását kívánta szolgálni költészetével. Nem ő az egyetlen irodalmi, zenei, képzőművészeti pap példaképünk, akit a kommunista hatalom megbélyegzett, s emiatt napjainkig ismeretlenségre ítéltették.
Azonban, ha Mécs László versei itt-ott megjelennek, mind az azokat olvasó, mind az ünnepi hallgatóság átélve olvassa, hallgatja sorait, mert Mécs László üzenete ma is „vadócba rózsát olt, hogy szebb legyen a föld”. A Corvin-koszorús költőt két alkalommal is felterjesztették irodalmi Nobel-díjra.
Mécs László Pannonhalmán halt meg, 1978. november 9-én. Hamvai a gödöllői premontrei sírkertben nyugosznak.
Stoffán
György