Esztergomban volt dolgom. Így, a Fejér megyéből Esztergomig terjedő útszakaszt igen jól megfigyelhettem, hiszen oda-vissza meg kellett járnom egy délelőtt. A falusi, kivezető út vidámparki deja vu érzését keltő rázkódása már fel sem tűnik. Hosszú évek óta nem képes az Önkormányzat kijárni a közutasoknál, legalább egy kopóréteg ráhúzását arra az útra, amit a vasút-korszerűsítés kamionjai és nehézgépei tönkretettek. Ez tehát, a megszokott, de mellékutcákon részben kikerülhető konkrét „megrázkódtatás” minden egyes esetben, amikor az ember kimegy a faluból. Igaz, ez sincs ingyen, hiszen az egykori Vidámpark vesét rázó szórakozása is pénzbe került. Ezt, ma súlyadónak hívják, és bármikor élvezheti a pénzéért az autóval közlekedő halandó.
Az M6-ossal az árán kívül nincs baj. Ám, amikor Óbudáról kiérve és Budakalászt
elhagyva folytatjuk az utunkat, elkezdődnek a cserkészpróbák. Szinte Esztergomig
olyan a 11-es főút, mint az imént említett rettenetes állapotban lévő és az
Önkormányzat által „elfelejtett” falusi közút.
Szentendrénél válik tragikusabbá a helyzet. A meglehetősen nagy forgalom
olyan, mint a „ki mit tud”. Mivel a felfestések eltűntek vagy alig láthatók, az
ember a volán mögött csak találomra sorol be egy-egy lámpánál, folyamatos
haladásnál, és nagy odafigyelés kell ahhoz is, hogy elkerülje a nem kívánt, de a
rossz besorolás miatti, kötelező jobba vagy balra kanyarodást. Erre a „ki mit
tud”-ra sem kell külön befizetni, benevezni, hiszen itt is a súlyadóban rójuk
le a részvételi díjat.
Szentendrétől-Esztergomig aztán a foltozott, itt-ott a vesekőkihajtás kezelésnek
is beillő rázkódást élvezheti a polgár. Ehhez sem kell TB támogatás, hiszen
benne van a súlyadóban.
Végül, elérve Esztergomot, egy különleges helyi szokásnak lehetünk szenvedő
alanyai. Nem működnek vagy csak sárgán villognak a jelzőlámpák. Itt ügyességi
versenyként lehet felfogni az autóvezetést, mert a gépkocsivezetők egy része
nem vesz tudomást az elsőbbségadás szabályairól. Az esztergomi ügyességi verseny
is ingyenes, illetve a súlyadóban benne van a nevezési díj.
A súlyadó tehát, a magyarországi autózásban egy kiváló találmány, hiszen
nem kell külön fizetgetni, hanem egy összegben lerójuk, és ezután szabadon,
kedvünkre szórakozhatunk az ország bizonyos területein, a közutakon.
Igaz, eddig rosszul tudtuk a súlyadó célját. Sokan úgy gondoltuk, hogy ez
az adónem az utak javítására és fenntartására fordítandó összeg. Ám, így sem
rossz… hiszen ki, mit tud, ügyességi verseny, vesekezelés és az út végi hálaadás
is benne van. Hiszen ilyen kiváló hazai feltételek mellett, épségben megúsztuk
az esztergomi kiruccanást…
Stoffán György
A kép: szomorú illusztráció...