130, 60, 50, 45… magyar, keresztény példaképeink…

 

    Kevés olyan nemzet van Európában, amelynek annyi példaképet adott az Isten, mint a magyarnak. A 2025-ös év különösen alkalmas arra, hogy megemlékezzünk a 20. század ördögi korában élt nagyjaink közül négy, kimagaslóan értékes életet végigszenvedett példaképünkről. Az emlékezésre, e hős magyar vértanúk halálának és egyikük születésének évfordulói adnak alkalmat.

Mind a négyen ugyanazoknak a sátáni diktatúráknak voltak az áldozatai. Négyük közül egyet, Boros Fortunátot a románok gyilkolták meg. Sajnos, életükről még az egyházi középiskolákban sem lehet hallani. Ezt a hiányosságot mielőbb, kötelezően pótolni kell.

Boros Fortunát erdélyi ferences gvárdián, történészi tudományos munkássága, az erdélyi magyar ferencesség megmentése és az amerikai magyar ferences kusztódia megalapítása mellett huszonhét könyvet és háromszázkét cikket írt. Neki köszönhető, hogy ma is vannak Erdélyben ferencesek, hogy a csíksomlyói búcsú a magyar nemzet legfőbb ünnepe és találkozási helye. Magyar ferencesként élte át a földi poklot a romániai Duna-csatorna építésénél, ahová kényszermunkára vitték és ahol puszta szórakozásból a román börtönőrök egy román fogollyal, lapáttal verették agyon a már járni sem képes, magyar, ferences papot. Sírja ismeretlen. Sajnálatos, hogy egyik közismert rendtársa, saját dévai honlapján, a románok kedvébe járva letagadta Boros Fortunát halálának körülményeit. Így fogalmazott: „ismeretlen körülmények között halt meg.”  Boros Fortunát a magyar irodalom klasszikus regényében, az Ábel a rengetegben is szerepel… Idén ünnepeltük születésének 130. évfordulóját. Boros Fortunát történelmi könyveiből, néhány kiadvány kapható Csíksomlyón, a ferencesek kegytárgyüzletében.

P. Zadravecz István ferences püspök halálának hatvanadik évfordulója lesz november 13-án. Zadravecz püspök életpályája is kiemelkedő, hiszen az ország legdrámaibb történelmi időszakában állt a nemzet és a magyar honvédség lelki megerősítésének élére, s ezért élete végéig a legaljasabb rágalmak kereszttüzében dolgozott azért, hogy a magyarság és a kereszténység egységét el ne felejtse a nemzet. Mint tábori püspöknek, sokszor kellett megküzdenie az akkori kor református elöljáróinak áskálódásával, ami azért volt napi rendszerességgel, mert a Kormányzó barátjaként került a püspöki székbe, s erre féltékenyek voltak a politikai vezetők. Csáky miniszter a trianoni békét szent és sérthetetlen békének tartotta, szemben Zadraveczcel, aki viszont az irredenta mozgalomban is részt vállalt. A kommunista diktatúrában nem tudták sem kötélre, sem hosszabb börtönre ítélni, mert a népbíróság nem talált olyan vádat, ami ezt megalapozta volna. Igaz, még az antiszemitizmus vádját is igyekeztek rákenni, de számos zsidó testvérünk vallott mellette, hiszen a zsidómentésből is kivette részét régi politikai kapcsolatait felhasználva. Rákosiék kényszerlakhelyekre küldték, kitiltották a fővárosból, így évekig drámai körülmények között tengette életét, míg végül a zsámbéki plébános befogadta. Rendje nem merte megkockáztatni, hogy a budai kolostorba visszaköltöztesse. A kitiltás ellenére Budapesten, Máriabesnyőn és más helyeken, titokban, legtöbbször az éj leple alatt papokat szentelt. Fő segítője a huszonöt éve Bicsként elhunyt Tabódy István volt, akit hosszú börtönévekkel „jutalmazott” egyházmentő munkájáért a kommunista állam. Zadravecz István életét a Zadravecz passió címmel, immár harmadik kiadásban megjelent könyvemben foglaltam össze számos anekdota és hiteles történetet adva az olvasó kezébe, jellemezve egyúttal a kort, amelyben élt, küzdött és szenvedett. Sírja az esztergomi ferences kriptában van, utolsó kívánságának megfelelően.

Mindszenty József bíboros-prímás, esztergomi érsek életéről tudunk talán a legtöbbet, hiszen a rendszerváltás után szabad volt már beszélni Róla, ám Paskai László, a második utód, aki a békepapi mozgalom utolsó támogatója volt, igyekezett még a bécsi Kathpress című lapban is kisebbíteni Mindszenty életszentségét, illetve őt tette felelősség azért, hogy a kommunisták elnyomták a Magyar Katolikus Egyházat. Az idők és az erkölcsök változnak, tehát, a nyilasok börtönét, a kommunisták sötét celláit, a veréseket, a kényszerlakhelyet, majd az amerikai követségen töltött 15 évet átélt főpásztor, végül a Kádár és Casaroli külügyminiszter bíboros megállapodása szerint elhagyhatta az országot. Ám nem maradt ott, a számára kijelölt vatikáni aranyketrecben, hanem elfoglalta a magyar prímások bécsi rezidenciáját, a Pázmáneumot. Innen utazott a világ magyarságához, az USA-tól Venezueláig, Londontól, Burg-Kastl-ig. Ezekkel az utazásokkal, erősítette az emigrációt, a magyar nyelvet és a magyar érzést, mint tette előtte Zadravecz István és Shvoy Lajos is. „Sum paratus” címmel megjelent könyvemben, Mindszenty utolsó négy, Nyugaton töltött kalandos évét foglaltam össze. A bíboros sírja az esztergomi bazilika altemplomában található.

Márton Áron, Erdély katolikus püspöke, negyvenöt éve halt meg, Szent Mihály napján. Élete, csakúgy, mint Zadravecz és Mindszenty élete, a kor történelmének tükre, levonata. Mint püspöktársai, ő is szót emelt az üldözések ellen, amely miatt csaknem kitiltották a négy évre visszakerült Észak-Erdélyből, majd a háború után a román kommunista pártot megalapító magyar kommunisták tőrbe csalták és a román hatóság letartóztatta. A börtönévek után hosszú évekig házi őrizetben volt a gyulafehérvári püspöki palotában, ahová egy alkalommal be is lőttek, mert meg akartak szabadulni Tőle, ám az isteni Gondviselés másképpen döntött. A házi őrizet után bérma-körútjain találkozhatott a hívő és hűséges székely néppel. A román elnyomás ellenére, Márton Áron papjai nem léptek be békepapi vagy más, a kommunisták által életre hívott szervezetbe, és a börtönt vagy a halált is vállalva kitartottak hitük és nemzetük mellett. Sajnos, a Márton Áron szellemiségében nevelkedett egykori kispapok elérik lassan a nyugdíjkorhatárt… Szellemisége azonban tovább él a nép lelkében. A szentmisék után, a nagy püspök boldoggáavatásáért imádkoznak a népek, de minden erdélyi keresztény egyház szeretettel emlékezik meg Márton Áronról, aki a magyarság és a székelység megmaradásának lehetőségeit tartotta élete legfontosabb céljának.

A székely püspök életéről számos, értékes és hiteles kiadványt lehet kapni, többek között a csíksomlyói ferencesek kegytárgyboltjában és az erdélyi magyar könyvesboltokban.

Stoffán György