„Maga akkor a legundorítóbb, amikor kedves próbál
lenni” – mondta Mr. Teufel a Macskafogó című klasszikus, magyar film-remekben. Most
ugyanez a megfogalmazás érvényes azokra a szélsőséges, nacionalista oláhokra,
akik a budapesti Parlament előtt akarják megünnepelni azt az oláh megszállást,
amikor is az oláh hadsereg elfoglalta, majd kirabolta Budapestet, és csak a hős
amerikai tábornok lélekjelenléte akadályozta meg, hogy a Magyar Nemzeti
Múzeumot kirámolják. Harry
Hill Bandholtz tábornok így a megmaradt nemzeti kincseinket mentette meg a
kifestett, női parfümöktől bűzlő, oláh gazemberek szedett-vetett seregétől. Igaz,
gyárainkból a gépeket, templomokból a festményeket, és mindent, ami mozdítható
volt, elloptak.
Most
– mint írja a Nemzet Útja Egyesület elnöke, Mihai Tîrnoveanu –, Budapesten akarják
megünnepelni a ’19-es magyarországi rabló hadjáratot, és ezt egyeztetik a
magyar hatóságokkal is. A történelemhamisítás n
agymesterei már arról
értekeznek, hogy a számukra győztes első világháború után, Kun Béla kommunista
hatalma alól igyekeztek felszabadítani a magyarokat, ezzel is mélyítve az
oláhok és a magyarok baráti viszonyát. A hadjárat idején a saját élelmükkel
látták el a magyar lakosságot… stb… és, folytathatnám a hazudozások sorát,
amely már-már arra hajaz, hogy egyenesen ők ültették a kormányzói székbe Horthy
Miklóst is…
Szóval, ismét készülnek az oláhok Budapestre, ahogy
egyszer már nem is olyan régen meggyalázták a Hősök terét. Az oláh
nacionalisták pofátlansága minden bizonnyal nem saját ötlet, hanem beleillik
abba a magyar-gyalázó és alázó folyamatba, amelyet az Európai Unió mocskos méregkeverői
főznek folyamatosan ki nemzetünk ellen. Mihai Tîrnoveanu ötlete és hazudozásai az augusztus
3-iki, budapesti ünneplést illetően hasonlít a marosvásárhelyi magyar-verésekhez
és az Úz-völgyi temetőgyalázáshoz. Csak remélni tudom, hogy a kormány és a
hazai hatóságok „a román-magyar barátság nevében” nem engedik meg ezt az
1919-re emlékező aljasságot. Bár ismerve a fővárosi vezetés magyargyűlöletét, nem
tartom kizártnak, hogy még rendőri biztosítást is adnak ennek a gyalázatos, oláh
nacionalista elképzelésnek és ünneplésnek. Fontosnak tartom tehát, hogy a hírt
minél szélesebb körben terjesszük, s terjesszék azok is, akik eddig fotel
harcosokként az ellenzék vezérének úszógumijával és övcsatjával voltak
elfoglalva. Ugyanis ez, minden belpolitikai cirkusznál fontosabb.
Abban is bízom, hogy a Mi Hazánk sem tétlenkedik ebben
a kérdésben.
A tervezett oláh, provokatív megmozdulást kötelező
megakadályozni! Aki pedig ebből is belpolitikai előnyöket szeretne vindikálni
magának, azt ki kell vonni a közéletből. Ugyanis, a magyar hadsereget sem
ünnepeltük Bukarestben, ahol a magyar honvédeket valóban virágszőnyeggel
fogadta Bukarest lakossága az első világháború idején!
(Alább olvasható az oláh nacionalisták vezére, Mihai
Tîrnoveanu írása a tervezett budapesti provokációról.)
Stoffán György
„Irány Budapest!
Augusztus 3-án, vasárnap a Magyar Parlament előtt tisztelegünk a román hadsereg 1919. augusztus 3-4-i budapesti bevonulásának és Magyarország Kuhn Béla bolsevik rezsimje alóli felszabadulásának emlékére. Történelmi kontextus. A román hadsereg 1919-es hadjáratának küldetése az volt, hogy egy komplex stratégia keretében, példaértékű taktikailag végrehajtott katonai műveletekkel megvédje az 1918-as Nagy Unió történelmi jelentőségű aktusát.
E nemzeti kívánságért folytatott küzdelem átfedésben volt a bolsevizmus elleni küzdelemmel, mivel a Nagy-Románia elleni politikai küzdelem és katonai offenzíva egy szovjet művelet volt, amelyet három irányból, északkeletről (Ukrajna), keletről (Oroszország) és nyugatról (Magyarország) hajtottak végre, azzal a céllal, hogy Bukovinát, Besszarábiát és Erdélyt elszakítsák Romániától, nem ismerve el a csernyivci, csijenovi és gyulafehérvári nemzetgyűlések határozatait.
1919-ben gyakorlatilag kénytelenek voltunk megvívni a háborút a háború után, hogy megszenteljük az első világháborúban aratott győzelmet. 1919 tavaszától kezdődően a román hadsereg ellentámadásba lendült az erdélyi magyar csapatokkal szemben, melyeket Kuhn Béla újjászervezett, és megsemmisítette azokat, akik mind a civil lakosságot, mind a demarkációs vonalakon lévő román katonai állomásokat támadták, azzal a céllal, hogy a lehető legmélyebbre behatoljanak román területre. A védekező műveletekről az ellentámadásokra váltva, a Tiszán átkelve, Budapest bevonulása végső céljával, a román hadsereg így biztosította nyugati határát a bolsevik fegyveres csapatok semlegesítésével és a Kuhn Béla-rezsim hatalomból való eltávolításával. A Magyarországon bevezetett kommunista hatalom célja az volt, hogy hídfőként szolgáljon Szovjet-Oroszország számára, a kommunista ideológia terjesztésének egyik tényezője legyen, amely valós veszélyt jelentett mind a bolsevikok által terrorizált és éheztetett magyar népre, mind az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása következtében létrejött többi nemzetállamra. A közép-európai szovjet hídfő román hadsereg általi megsemmisítése a kommunizmus közép- és kelet-európai terjeszkedésének megállítását jelentette. Jelenlegi kontextus.
A neomarxizmus jelenlegi, egyre agresszívabb terjeszkedésének hátterében, amely magát a nemzetállamok lényegét támadja, úgy véljük, hogy az 1919-es marxizmus elleni harc budapesti felidézése olyan esemény volt, amelynek célja a két nép, a román és a magyar közeledése volt, és nem az elválasztásuk/ellenségeskedésük. Figyelembe véve azt a tényt, hogy Budapest lakossága akkoriban hálával fogadta a román hadsereget, mivel Kuhn Béla bolsevik rezsimjének mindössze néhány hónapos kormányzás alatt sikerült konkrét intézkedésekkel a kommunizmussal szemben ellenségessé tennie a magyar nép túlnyomó részét.
A román hadsereg példaértékű viselkedése a civil lakossággal szemben, beleértve saját élelmiszeradagjaik egy részének a rászorulóknak és a gyermekeknek történő felajánlását, emberségességből és civilizációból tanulságos lecke volt. A román csapatok kivonása Magyarországról néhány hónappal később, önkéntesen történt, miután a kommunista fenyegetést véglegesen megszűnt. Íme tehát egy történelmi esemény, amely közelebb hozhat minket egymáshoz. Tekintettel a budapesti kormány folyamatos kijelentéseire a jelenlegi marxista és neomarxista politikával szemben, érdeklődéssel várjuk a magyar állami tisztviselők reakcióját a Calea Neamului Egyesület (A Nemzet Útja Egyesület) által Budapesten tervezett rendezvényre.
Ez
a szervezet a román nemzeti identitás megerősítéséért küzd, ugyanakkor
felszólal és fellép a genderideológiával, a bevándorlással, a politikai
korrektséggel stb. kapcsolatos neomarxista politikák ellen is. A 2025.
augusztus 3-án, Budapesten, a Parlament előtt megrendezésre kerülő rendezvény
megszervezése érdekében minden jogi lépést megteszünk a magyar hatóságok felé.
Mihai Tîrnoveanu, a Calea Neamului Egyesület elnöke.”