Mintha csak az Isten egy utolsó örömet akarna adni egy olyan generációnak, amelynek már semmi köze a mai világhoz, de még benne élni kénytelen a Teremtő akarata szerint. Nagyjaink, példaképeink emléke tűnik fel ebben az évben kerek fordulókban, megemlékezésekben. Kinek-kinek a halála évfordulója ürügyén történik megemlékezés, másoknak a pappá szentelési évforduló jelent alkalmat, s van, akire pappá szentelése évfordulóján emlékeznek meg azok, akik ismerték és szerették, becsülték a megemlékezés alanyát. Ám, vannak különösen érdekes és egymásba fonódó megemlékezések is.
Ilyen ünnep lesz 2025. július 9-én a tiszafüredi templomban,
este 6 órakor. Ekkor emlékezünk meg néhai Pacsay Fidél kapucinus szerzetes titkos
pappá szenteléséről.
Mint tudjuk, az 1950-es év és az ötvenes évek nem éppen a
vallásszabadság és a nemzet szabadságának az évei voltak. Papok, ezrei, püspökök
és civil keresztények voltak a kommunista nácizmus börtöneiben, s ez az
esztendő volt az, amikor a szerzetesrendek működési engedélyét megvonta a
moszkovita hazaáruló hatalom. És innen kezdődött az a leépülés, amely máig tart…
A fiatal kapucinus, a nagyváradi Pacsay Fidél azonban vállalta a
hivatást, s nem mondott ellent az isteni akaratnak. A másik nagyszerű ember,
aki akkorra már megjárta a sátáni kommunisták börtöneit, s csendesen,
mostohaanyja Lotz Károly utcai lakásában élt. Igaz a csendesség nem volt az
igazi, hiszen talán ez volt a legaktívabb időszaka: az egyházmentés. A bolsevik
hazaárulók persze, észrevették Zadravecz István ofm. egykori tábori püspök „földalatti”
munkálkodását, ezért 1951-ben elkobozták a Lotz Károly utcai lakást és anyjával
együtt kényszerlakhelyeken kellett meghúzódniuk, amely időszak során idős,
beteg mostohaanyja meg is halt… de térjünk vissza Fidél atya szenteléséhez…
Zadravecz püspököt állandó megfigyelés alatt tartották, de ő
olyan leleményesen kijátszotta a proli ávósokat, hogy néhányat büntetésből le
is szereltek, kötelességszegés miatt. Zadravecz püspöknek különös tehetsége volt
arra, hogy másodpercek alatt eltűnjön a vizslató szemek elől. Így készült arra
a papszentelésre is, amely titokban, éjnek idején történt, 1950. július 9-én,
Máriabesnyőn. Ekkor még működhetett a rend, de itt is olyan titokban kellett történnie
mindennek, mintha nem is léteznének. Hiszen, alig két hónap múlva ÁVH-s teherautók
vitték a barátokat a kolostorból más-más rendházakba, a szeptember 7-ei rákosista
döntésnek megfelelően.
A püspök úr este, sötétben érkezett a máriabesnyői kolostorba, ahol az atyák és a szentelendők is nagyon várták a korábban már börtönökben járt főpapot. A beszélgetés, lelki útmutatás és a kommunisták aljasságára való felkészítés után, hajnali három órakor, néhány pislákoló gyertya fényénél kezdődött Pacsasy Fidél atya és négy szentelendő társa pappá szentelése.
Fidél atya további
életéről, amely hasonló, érdekes kalandokkal és megpróbáltatásokkal telt el, a Róla
szóló „Az iskolateremtő Fidél atya” címmel megjelent könyvben olvashatunk részletesen
és élvezetes megfogalmazásban. A könyv megrendelhető és megvásárolható a budai
Fő utcai kapucinus templomban.
(Zadravecz püspök nem
kevésbé kalandos életéről, a Zadravecz-passió című életrajzi kötetből tudhatunk
meg részleteket. Ezt a művet a titkarsag.julianus@gmail.com
e-mail címen rendelheti meg a Nyájas Olvasó.)
Aki tehát,
el tud jutni Tiszafüredre július 9-én, a Fidél atya pappá szentelési évfordulós
szentmisére, az emlékezzék meg a másik huszadik századi hősről, páter Zadravecz
Istvánról is, akinek a bátorsága és önfeláldozó magatartása nélkül talán nem élték
volna túl a magyar keresztények és a betiltott, de a föld alatt működő
szerzetesrendek a bolsevizmus borzalmait.
A lelkem mélyén, mindkét nagyszerű pap, akik Szent Ferenc fiaiként
élték le az életüket, és mentették a Magyar Katolikus Egyházat, ott vannak a
szentek sorában, Mindszentyvel, Márton Áronnal és a megszámlálhatatlan magyar keresztény vértanúval együtt…
Stoffán György