Arról, hogy az ukránok Uniós tagok legyenek-e, én nem akarok szavazni. Ennek több oka is van. Első sorban a demokrácia, amiben én ugyan nem hiszek, de hivatalosan az van Magyarországon. Igaz, a nem jól teljesítő, csaló, rabló, hazug képviselőket, polgármestereket, megválasztott tisztségviselőket, bírókat stb… nem lehet visszahívni, ami pedig alapvető lenne egy valós demokráciában, de hát a demokrácia olyan, amilyennek mondják azok, akik gyakorolják.
Az
ukránok uniós csatlakozásáról azonban nem vagyok hajlandó szavazni, mert nem az
én dolgom. Megválasztottam a nemzeti kormányt, a parlamentet, tehát, az én
demokratikus kötelezettségemnek eleget tettem. Másrészt, egy ilyen ügyben akkor
látnám jogosnak a szavazást, ha arról is lehetne szavazni, hogy mi bent maradjunk-e
az Unióban vagy ne. Erről szintén tilos népszavazni, tehát, senki ne várja el
tőlem, hogy egy másik nép felvételéről én döntsek a kormány helyett. Mondom ezt
azzal együtt, hogy az ukránok uniós csatlakozását szívesen venném, mert ilyen
rosszat az ember csak a legnagyobb ellenségének kíván, s ők bizony nem
tartoznak a kedvenceim közé, ismerve a történelmi eseményeket, akár sok-sok
évtizedre is visszatekintve. Az uniós tagság megítélésében tehát, más az
álláspontom, mint bármelyik magyarországi pártnak és a saját magam választotta
kormánynak.
Végül
azért sem akarok én dönteni, de még véleményt sem kívánok mondani ebben a
kérdésben, mert ennek súlyos következményei lehetnek és ma, minden rosszara fel kell készülnünk! Ha véget ér a háború, és egy vesztes, de
vérgőzös ukrán sereg rátörne Magyarországra, amit persze sem a kis létszámú és a
védelemhez felszereltségében sem elegendő magyar hadsereg, sem a NATO nem
védene meg, akkor ez az ellenséges hadsereg, jogosnak vélt bosszút állna a
magyar lakosságon, a polgárokon. Eleink igen jól ismerik az ukrán bosszú efféle
módját. Ám akkor sem kizárt a lakosság elleni erőszak, ha nincs népszavazás az
Uniós csatlakozásukról… – hát még, ha van!
Szóval,
nem jó ötlet a választókat belekeverni egy ilyen politikai döntésbe, egy ilyen
háborús helyzet kellős közepén, amikor három éve minden fél, csak hazudozik a
népnek. A kormány véleményével, mint kormánypárti választó, természetesen
egyetértek ukrán ügyekben is, azonban helyettük dönteni nem akarok, és nem
fogok. Ha ez az elvárás, akkor kérek egyhavi képviselői tiszteletdíjat, ugyanis
én lennék kénytelen felelősséggel igent, vagy nemet mondani e kérdésben, azaz
én nyomom meg a gombot – helyettük, akik egyébként is erkölcstelenül magas
tiszteletdíjért, nem csinálnak semmit.
És még valami: mi változik, ha belépnek, vagy ha nem? Nos, erre a kérdésre, ahogy ezer másra sem, aligha kapunk őszinte választ. De ez már egy másik cikk… lenne…
Stoffán
György