Felfoghatatlan az az esemény, amely Magdeburgban történt. Ismét öltek Magdeburgban. Abban a városban, amelyet 1219. évvel ezelőtt említ először a történelem. Abban a városban, amelynek a történelme tele van véres népirtásokkal, háborúk ártatlan áldozataival, a maihoz hasonló esztelen emberi magatartással. Mintha ez a város történelmi szerepéből adódóan egyszerűen, elátkozott település volna.
Csak ma, a történelmet nem ugyanazok írják Európában, mint akik 1219. évvel ezelőtt írták. Ma az esztelenség, a sátánizmus, a gyilkos hajlam, az aberráció és az Európát megszüntetni akaró, gyilkos, bűnöző uniós vezetés írja a történelmet, a végszót. Különös tekintettel a német eseményekre, az önfeladás és a tömeges elmebetegség által megfertőzött német népre.
Most Magdeburgban csapott
le, von Leyen és Merkel politikája, valamint a megbukott szocialista Scholtz
beteges gondolkodásmódja. Halottak és sebesültek jajszava hallatszik a világban ismét, sokadszor a „Wir schaffen das” és a „Willkommenskultur” óta. Különösen
fájdalmas ez karácsony előtt, amikor a készülődés, a kirakodóvásár csodája, a
karácsonyi fények és illatok végét jelenti a vérszag, a halál. Amikor a
szeretetet a gyilkos indulat tapossa sárba, amikor egyfajta más kultúrának
nevezett nép fiai támadnak a béke ünnepe előtt, a békés és szeretetre vágyók
tömegére.
Milyen ország az,
ahol a gyilkosságok, az erőszak számos megnyilvánulása után az állam nem tudja,
vagy nem akarja megvédeni saját polgárait, ahol mindenféle felmentések alapján
engedik szabadon a gyilkost, az erőszakolót, és nem akadályozzák meg csaknem
tíz év rettenete után sem azt, hogy még több gyilkos és terrorista szállja meg
Európa bölcsőjét, Németországot? Milyen szövetség az, amely rákényszerítené más
államokra is ezt a drámát, ezt az emberi aljaságot a béke és a biztonság
helyett? És milyenek azok az uniós képviselők, akik e véres gyilkosságsorozat
ellenére is azt hajtogatják, hogy mindenkit be kell engedni? És milyen emberek
ennek a haza és nemzetárulásnak a követői, akik saját fiaikat és lányaikat is
kitennék annak a veszélynek, amely mára Nyugaton mindennapossá vált?
Most nem Magdeburgban ölt egy akasztófára való gazember, hanem a megmaradt keresztény Európa lelkébe mártotta a gyűlölködés kését úgy, hogy a kezét az európai politikai vezetés fogta és irányította. És nem csak az európai vezetés, de az európai és a világ kereszténységének a vezetője is, aki folyamatosan a befogadást hirdeti, erőlteti, sőt bűnnek kiáltja ki azt, ha egy nemzet a megmaradásért küzd, népéért harcol.
Karácsony közeledik,
és Európa nem a betlehemi jászol örömét éli, hanem a Nagypéntek borzalmát, mert
Barabás szabad, Jézust pedig korbácsolják… Megfordult az ünnepi sorrend, és most nem az „Adeste fideles”-t zengi Európa népe, hanem a „Stabat mater dolorosa”-t.
Tehát, nem Európát kell ebben a hadüzenet nélküli háborúban megmenteni, mint ahogyan ezt manapság szajkózza minden magyar kormánypárti politikus, hanem Magyarországot, a magyar nemzetet! Mert ma, mint a pokol füstje, úgy szivárog be minden rossz és gonosz, nemzetellenes e kis hazába… hivatalosan és félhivatalosan, s a végén itt is az a diktatúra lesz úrrá, amely Magdeburgban elkövette a tömeggyilkosságot…
Stoffán György