Amikor Horn Gyula bocsánatot kért az üldözöttektől minden magyar nevében, és azok nevében is, akik még meg sem születtek, felháborodásomban megírtam a Védőbeszéd című könyvemet. Ebben azt fejtegettem, hogy senkinek nincs joga mások helyett bocsánatot kérni, hiszen ezzel azokat sérti, akik nem követtek el bűnt, sőt, igyekeztek menteni, védeni azokat, akik veszélyben voltak.
Ma ismét hasonló a
helyzet. Sokasodik a magyarázkodó, olykor ostobára sikeredett és az „egyház
nevében” közzétett bocsánatkérések sorozata. Papok, szerzetesek, püspökök
kérnek bocsánatot az „egyház nevében” azoktól, akik egyes, önmérsékletre és a Sátán
kísértéseivel szembeni ellenállásra képtelen emberek áldozataivá váltak. És ez,
több mint helytelen, több mint megalázó azzal a 98%-os többséggel szemben, akiknek
eszébe sem jut, hogy gyermekekkel szemben visszaéljenek, szexuális bántalmazókká
váljanak.
Sem püspök, sem
szerzetesi elöljáró, sem felszentelt pap nem kérhet bocsánatot az „egyház
nevében”, mert sem ő – azaz a bocsánatkérő –, sem a bűnt elkövető nem képviseli
az egyházat, azaz, a Szentlélek által vezetett és irányított közösséget. Amikor
az „egyház nevében” bocsánatot kérnek egyes személyek, mindenféle jámbor, hülye
megszövegezéssel, azzal csak olajat öntenek az egyház elleni gyűlölet tüzére,
mert az ostoba bocsánatkérésük beismerésnek hat. Mintha az egyházban csak
pedofil papok lennének, és mint az ezekért felelős elöljáró megköveti az
áldozatokat…
Ha a suszter, a kalapos
inas, az ács vagy az asztalos követ el efféle aberrációból eredő bűnt, akkor
sem a céh, sem az iparkamara nem kér bocsánatot az összes suszter, kalapos
inas, ács és asztalos nevében, de nem is veri a „mea culpa” ütemére a mellét és
nem szór hamut a fejére. Mert nem ő és nem a többi suszter, kalapos inas etc…
követte el a cselekményt, hanem az az egy…
Jó lenne már leszokni erről a mindenkit bűnösnek beállító és alapvetően – nagyon is rossz megnevezéssel – az egyház nevében való bocsánatkéregetésről, a negédesen, más esetben cinikusan, de legtöbbnyire nem a földön járó megfogalmazott ostobaságról. Van Magyarországnak egy remek diplomata prímása. Majd, ha Ő akar, akkor megszólal e tekintetben. Istennek hála eddig nem tette, mert nem látja értelmét annak, hogy egyes emberek mocskát ráöntse a Magyar Katolikus Egyházra. Minden bűnelkövető számoljon el önmagával, akár pap, akár suszter, akár kalapos inas etc. A közösséget pedig, a megszállott bocsánatkérők hagyják békén. Ugyanis, papjaink 98 százaléka, - akikre a bocsánatkérők serbliszámra öntik a mocskot -, Krisztushoz hűen végzik a munkájukat. Azok a szemét gazemberek pedig, akik bűnt követtek el, már nem az egyház tagjai… az egyház nem tartozik az ő bűneik miatt semmilyen megkövetéssel! Mint magam is az egyház tagja, kikérem magamnak ezt a bocsánatkéregető, mások bűne miatt ártatlanokat és magát a katolikus közösséget is elmebeteg módon ostorozó, botor magatartást!
Javaslom, hogy azoktól az egyházi iskolásoktól kérjenek bocsánatot inkább, akiknek nem tanították meg az elmúlt harmincnégy évben egyházi vértanúink, meghurcolt pap-hőseink élettörténetét, és nevét...
Stoffán György