1945. május 9.

 

1945. május 9-én a győztesek ünnepeltek, a kapituláló náci Németország pedig gyászolta önmagát. Egy Hollandiához tartozó kis szigeten, Texelen, azonban csak május 20-án ért véget a második világháború. Ezen az Északi tenger ölelte kicsi szárazföldön valami egészen abszurd és brutális csata dúlt két korábbi szövetséges, a Wehrmacht és a Grúz légió között. A történet előzménye, hogy a németekhez átállt egy egész georgiai divízió, amelynek dezertőr tagjaiból, valamint foglyul ejtett vörös katonákból alakították ki ezt a csapatot. A lázadás azért tört ki, mert a német hadvezetés a kontinensen a grúzokat akarta bevetni a szövetségesek ellen, holott ennek a hadműveletnek már semmi értelme sem volt. A grúzok nem akartak ágyútöltelék lenni a kilátástalan végjátékban.

1945 januárjában összesen 2800 grúz érkezett Texelre.(e nevet az ott őslakos frízek Tesselnek ejtik). Rajtuk kívül még 400 német képezte a 822-es számú tüzérezredet. A vezetők németek voltak, akik azonban az átvezénylés (rém)híréig ragyogóan szót értettek a keletiekkel. A felkelés fedőneve „Születésnap” volt. A grúz lázadók az éj leple alatt álmukban vagy szolgálati helyükön lepték meg mit sem sejtő német bajtársaikat. Többnyire tőrrel vagy bajonettel végeztek velük, hogy minél csendesebben érjen véget a törékeny fegyverbarátság. A gyilkos és áldozata többnyire jól ismerte egymást, hiszen hónapokon át együtt teljesítettek szolgálatot, sőt, az ünnepeiket is közösen ülték meg. 

A lázadók előre pontosan meghatározták, hogy közülük kinek hány fritzet kell a másvilágra küldenie. Foglyokat azon az éjjelen nem ejtettek. Néhány óra alatt lezajlott az első felvonás. Az erősen biztosított parti lövegeknél szolgáló németeknek sikerült tájékoztatniuk a Führer-bunkert a zendülésről. Hamar jött a válasz: Minden grúzt azonnal likvidálni! Megérkezett az erősítés, majd megindult a támadás. Két héten át tartott az elkeseredett partizánháború, amely csaknem az egész szigetet pusztasággá változtatta. A németek megesküdtek, hogy nincs kegyelem a lázadóknak, mindenkit rögtön felkoncolnak. Kétezer katona részvételével, csatárláncot alkotva fésülték át az egész szigetet. Azokra a sebesült vagy teljesen kimerült grúzokra is vadásztak, akiket helyi, holland parasztok bújtattak el. Ha elcsíptek egy menekülőt, azt helyben leterítették, segítőjük udvarát, házát pedig felperzselték. Előfordult, hogy az elfogott grúzok kis csoportjának meg kellett ásniuk a saját sírjukat, majd levetni német egyenruhájukat, mert abban még a kivégzésre sem méltóak – hangzott a parancs.

A két fél együttes embervesztesége 2816 fő. Hollandiában a németek május 5-én kapituláltak, de a szigeti őrjöngésen ez mit sem változtatott. Még május közepén is állig fölfegyverzett német csapatok masíroztak énekelve a kis településeken át. Elkerülendő a további vérontást a hollandok különös rendeletet hoztak: a németek naplemente előtt szabadon mozoghattak a szigeten, a valami csoda folytán életben maradt grúzok pedig sötétedés után tehették ugyanezt. Csak május 20-án érkeztek a kanadaiak, akik aztán lefegyverezték a németeket és regisztrálták a veszteségeket. Egy ma is szépen ápolt temetőben a Hogenbergen 470 grúz fölött domborul a sír, és áll a cirill-betűs emlékmű. 2346 német katonát exhumáltak, ők most hazai földben nyugszanak.

A kanadai ezredes a szovjet vezérkarnak küldött levelében kiemelte a grúzok hősiességét és bátorságát. Sztálin válaszul 26 grúz családot deportáltatott, mivel tagjai kollaboráltak a németekkel. Sokakat kényszermunka táborba vitetett. A sors fintora, hogy Sztálin, eredeti nevén Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, született grúz volt.

Radnóti László