Az emberi méltóság minden társadalomban elsődleges elvárás kellene, hogy legyen. A második, a társadalom választott vezetői, a három legfőbb közjogi méltóság tisztelete. A harmadik, a törvények megtartása és megtartatása. Mindezt pedig, egy (keresztény) erkölcsi keret foglalná magában egy normális, európai társadalomban. Azonban a normális, keresztény, európai társadalom és ország-vezetés ma már csak emlék. Nincs! A világ megváltozott, és erőnek erejével sem lehet visszafordítani a folyamatot, amely lassan felemészt minden egykorvolt európai és keresztény értéket.
Hazánk sem marad ki ebből a drámai, negatív átalakulásból annak ellenére sem, hogy Orbán Viktor erején felül próbál – nemzetközi szinten – valamilyen szuverenitást megtartani a magyarok számára abban a szövetségben, amely mára egy brüsszeli vezetésű parancsuralmi rendszerré alakult. Kevés remény van arra, hogy ez júniusban megváltoznék, hiszen egy európai választás tisztaságára ma már nincs semmilyen garancia.
Ám, ahhoz, hogy a drámai, negatív belső változásokat megtapasztaljuk, nem kell Nyugatra tekintenünk. Elég, ha a magunk háza táján szemlélődünk egy cseppet.
Szembetűnő jelenség, hogy mind a bal, mind a jobb oldalon, ugyanaz a slágerbotrány – amelynek a szálai sokkal messzebbre vezetnek, mint azt bárki gondolhatná –, a hivatalos választási „kampányanyázás” alapja. Ez pedig nem más, mint a ma már egyszerűen „kegyelmi ügynek”, „gyalázatos kegyelmi ügynek” stb… nevezett, jól szervezett köztársasági elnökbuktató. Erre építenek a baloldaliaknak nevezett hazaárulók, a jobboldal bizonyos része, és a jobboldalinak álcázott liberálisok, nemzetiszínbe tekert „új messiás” közösségei is. Mindenki a maga hasznát látja benne, mindenki a maga szájíze szerint hazudozik erről és vádol másokat, lejáratva a köztársasági elnöki hivatalt, mint közjogi méltóságot, annak hitelességét és támadhatatlanságát. Ez már önmagában is hallatlan bűn a társadalommal, az országgal, a nemzettel szemben.
Egy
másik – egyházi – hivatalt betöltő ember ellen is súlyos vádat fogalmaz meg a
félrevezetett közvélemény, burkoltan hátba támadva a református egyházat, annak
szuverenitását és belső intézkedéseit. Hiszen, ha bárki kutatna annak az ügynek
az aktáiban, amely ügy végül elnöki kegyelemmel zárult, azonnal rájönne, hogy
egy koncepciósnak, előre kiterveltnek látszó büntetőper egyik de facto(!) ártatlan
elítéltje érdekében kért kegyelmet Balog Zoltán református püspök, Novák Katalintól,
és ezzel talán élete egyetlen jócselekedetét hajtotta végre. (Az persze már
egyedi, balogos magatartás, hogy látva a média-hazudozások miatti társadalmi és
kormány-hisztériát, azonnal felvette a sündisznó alakzatot és saját, más ember
érdekében kijárt jócselekedetét bűnnek nevezte. Nem az igazságot, hanem önmagát
védve és bevonva egyházát is, mintegy pajzsot tartva maga előtt. Ez azonban már
Balog és a református egyház belső ügye, nem közügy!)
Azonban, e tényeket félretéve, egy jogállamban az sem fordulhatna elő, hogy boldog-boldogtalan egyetlen emberen, egyetlen ember nevén köszörülje a nyelvét és hivatkozzék oly módon egy kegyelmet kapott emberre, mintha az legalábbis tömeggyilkos volna. S teszik ezt, szemben az igazsággal…
K. Endrét pedofilozva, a legaljasabb vádakkal illetve akar politikai előnyöket szerezni Magyar Péter, Toroczkai László és sok más politikai erkölcsi niemand, akik nem ismerik és nem is akarják megismerni az igazságot. Toroczkai odáig merészkedett, hogy az addig K. Endreként – személyiségi jogait sértve – emlegetett és elnöki kegyelemben részesült ember nevét – hazugságokkal fűszerezve (pedofilnak nevezve!), feltüzelt hallgatósága előtt –, ki is mondta. Ugyanez az arcátlan és a személyiségi jogokat sértő jelenség, mint az úthenger tarol a politikai életben is, megsemmisítve ezzel a köztársasági elnök hitelességét, jogát, lehetőségeit.
A társadalmi és politikusi demencia tragikus méreteket ölt. Jakab Péter aljassága a legkézzelfoghatóbb, amikor a magyar Parlament épületében Kónya Endre magyar állampolgárságának visszavonását sürgeti ahelyett, hogy belenézne a számos pontatlanságot és eljárási hibát tartalmazó büntetőeljárás irataiba egy szakember segítségével. Jakab nem tudja, hogy a magyar állampolgársággal nem cigánykodunk? Egy ember élete is számít – szokták mondani azok, akik egy ember életével most mit sem törődve úgy játszadoznak a saját érdekükben, mint a kisgyermek a Legoval… építik az egyéni boldogulásukat, miközben ott taposnak egy jogilag az Elnök Asszony által teljes jogú és büntetlen előéletű magyar állampolgárrá visszaállított tisztességes tanár személyiségi jogain, érzésein, létén!
A társadalom és a politika igen feledékeny, mondhatni, a súlyos demencia állapotában van. Ugyanis volt nemrégiben egy másik pedofil ügy, amely felborzolta a magyar társadalmat. Abban az ügyben a konkrét pedofil elkövetőt elítélték Romániában. Ám azt, aki annak az ügynek a Kónya Endréje volt – aki maga sem volt pedofil és hasonlóképpen Kónya Endréhez, feljelentést is tett, amikor értesült az abúzus-sorozatról – a társadalom és a politika megvédte a nemtelen támadásoktól. Kónya Endrét azonban senki nem védi meg. Miért? Őt lehet rugdosni, lehet zaklatni, lehet büntetlenül visszaélni a személyiségi jogaival, a nevével? Ez senkit nem zavar ma, Magyarországon, ahol a pedofil felfüggesztett börtönt kap, az ártatlan(!) letöltendőt? S ha valaki felismeri az ártatlanságot és teljes körű kegyelmet ad, a már amúgy is otthon lévő elítéltnek, akkor a kegyelmet adónak is mennie kell, noha nem tett mást, mint élt, ebbéli elnöki jogával. És akkor nem beszéltünk még a legtehetségesebb, fiatal Fideszes politikusról, a bájos és szeretetreméltó Varga Juditról.
***
És itt kell megkövetnem Novák Katalin Elnök Asszonyt, akit magam is lemondásra szólítottam fel egy írásomban a kegyelmi ügy napvilágra kerülése után, mert a média – nyilván felsőbb utasításra és aljas módon – úgy kommunikálta a kegyelmi ügyet, mintha az Elnök Asszony egy pedofil nevelő sorsát könnyítette volna meg. Bocsánatot kérek tehát, Novák Katalintól!
***
Furcsa magyar világ ez, furcsa erkölcsi normákkal, furcsa emberiességgel és furcsa joggyakorlattal… de ez már egy másik cikk…
Stoffán
György