Ennyi rosszindulatot, gyűlöletet, gúnyt és cinizmust nem mindig lát és hall az ember, amennyit a választási kampányok idején. Szinte el sem hiszem, hogy intelligens, kulturált emberek ilyen szintre tudnak süllyedni, ilyen logikátlan és vagdalódzó kampányt tudnak csak folytatni e megosztott, beteg társadalomban. Miért nem látják a politikusok, hogy nem mások gyalázásából, hibáinak felsorolásával kell győzni, hanem a saját érdemeik által? Miért másokat emlegetnek fel ahelyett, hogy a saját programjukat ismertetnék? Miért kell Gyurcsának Orbánoznia, Szentkirályi Alexandrának Gyurcsányoznia, Magyar Péternek mindenkit mocskolnia, és kisebb körzetekben, a vidéken Zsuffázni és Tükézni, ahogyan ez Pusztaszabolcson történik? Miért látják a politikusok és a polgármester-jelöltek úgy, hogy a gyűlöletkeltés – a mai világban, amikor egy teljes pusztulás előtt áll Európai (is) –, az egyetlen út a politikai, választási győzelemhez?
Ki hiszi el ebben a kampányban, hogy a politikusok és a polgármester-jelöltek igazat beszélnek akkor, amikor az ellenfeleiket gyalázzák? Ez a mentalitás engem arra az egy dologra enged következtetni, hogy semmi nem fontos és lényeges, mint a saját érdek, az egyéni előny és hatalomvágy és a húsosfazékhoz való közelkerülés. Senkitől nem hallottam még, hogy a nép és a nemzet megmaradása, a béke szolgálata, a béketeremtés és a közös munkálkodás volna a célja. Ingyen, vagy csupán egy olyan alapvető, szimbolikus anyagi ellenszolgáltatásért, amely az egyszerű munkást, a hétköznapi embert illet.
Mindenki
előtt világos, hogy a beruházásokból ma, Magyarországon visszacsepegtetnek a
kivitelezők a beruházást megrendelőnek, tehát, polgármesternek lenni a
legnagyobb jövedelemszerzési lehetőség. Az is világos mindenki előtt, hogy a kisközségekben
is a legjobb állás a horribilis fizetéssel járó polgármesterség, még akkor is,
ha nem sikerül pályázatot nyerni, vagy egyáltalán, képtelen az önkormányzat
pályázatokat írni. A fizetés akkor is aránytalanul nagy. Tehát, nem kicsi a
tét, a választásokon. (Vannak olyan települések, amelyekben teljesen fölösleges
a polgármesteri állás, hiszen másutt van a jegyzőség is.) Ennek érdekében aztán
ötévente megy a hazudozás, az ígérgetés, az ellenfél lejáratása, és ha nem úgy sikerül
az ígéreteket megtartani, akkor sincs baj, hiszen visszahívni, kirúgni a mai törvények
szerint senkit nem lehet azok közül, akiket a botor választó odaenged a húsosfazék
mellé.
Mert
a választó, az állampolgár vak, süket és sok esetben szellemi fogyatékos is. Nem
akarja átlátni, mi folyik körülötte, ám irigységét remekül kihasználja az, aki biciklizni
hívja, aki önkéntes munkára szólítja, aki gyűlöletét kihasználva akár rombolásra
is rábírja a választópolgárt. A választópolgár nem akarja látni, ki generál önös
érdekből gyűlölködést, ki nézi hülyének – sokszor joggal –, ki mond igazat és
ki hazudozik azért, hogy a bársonyszéket megszerezze. A politikus és a polgármester-jelölt
úgy vezeti az orránál fogva a választópolgárt, ahogy akarja. A társadalom
értékítélete, józan belátása, a bányászbéka ülepével egy szinten van ma, hiszen
a túlélés egyetlen lehetőséget ostorozza nap, mint nap, a program nélküli, nemzetközileg
ismeretlen, hazaáruló ellenzéki pártok oldalán. Azaz, a háborúpárti, migránsokat
beengedni szándékozó, idegen pénzért szolgáló söpredéket követi a társadalom
egyre nagyobb része. Ezzel pedig, önmagát, családját, gyermekeit és unokáit
küldi – konkrétan – a halálba. Mert amíg a politikusok a saját pártjukat, a saját
zsebüket akarják győzelemre vinni, és a társadalom, gondolkodás nélkül elfogadja
az Orbán-gyűlölő pártocskák és politikai szerencselovagok, áruló niemandok
vádjait, rágalmait, addig a láthatatlan kormánybuktató erők dolgoznak. Talán
már varrják is a katonaruhákat, amelyekben majd gyermekeinket és unokáinkat küldenék
az ukrán halálba.
Ma
a magyar keresztény politikusoknak sokkal nagyobbra kell nyitni a szájukat, el kell
felejteniük a politikai szlogeneket és ordítaniuk kell az igazságot mindenféle számítás
és érdek nélkül. Nem politikai pártokban, és nem előmenetelben kell ma mérni a
mindennapi életet, a választási kampányt, hanem világosan, a keresztény erkölcsi
értékek mentén kötelező felvilágosítani a társadalmat arról, hogy konkrétan mi
vár rá, ha az uniós választás nem a jobboldal, hanem az aberrált, áruló és
Európa vesztét szorgalmazó söpredék marad Brüsszelben az úr. Fel kell
világosítani az embereket arról, hogy konkrétan mi vár rájuk, családjukra, a
nemzetgazdaságra, ha az erkölcsi normákat semmibe vevők győznek. És be kell
fejezni a kárdári időkből maradt kommunikációt, a „mi megmentjük a családot”,
„megmentjük a magyar embereket”, „mi ezt, meg azt adtunk eddig, megemeljük, még
adunk” stb… Mert ma nem ez a politikai kommunikáció lényege, mint az sem, hogy
az ellenfél hibáit mantrázzuk és tovább tápláljuk a gyűlölködést júniusig. Nem!
Ma a folyamatos figyelemfelhívás, a videókon bemutatott és szóban elmondott
érvek, és a kitűzött célok a fontosak. Csak más stílusban és más szemléletben.
Őszintén, magyar és keresztény szemmel, lélekkel. Nem a jelölt fiatalsága,
gazdagsága vagy hazugságai számítanak! Hanem a cél: megmaradni, békét teremteni
az országban és Európában, kimaradni a háborús gyilkosságokból, a pénzért,
emberi életek millióit feláldozó kapitalista embertelenségből! Ma a választási
kampánynak arról kell szólnia, hogy még ha fogcsikorgatva is, de együtt kell
dolgoznia mindenkinek a megmaradás érdekében. Aki ezt nem látja be, annak semmi
keresnivalója nincs a közéletben, a politikában. Ehhez pedig a törvények megtartása
és betartatása elengedhetetlen! Ám, sajnos e téren vannak a legnagyobb
hiányosságok. Hiszen sok bűnözőre, erkölcsileg megkérdőjelezhetőre, bíróság
által elítélt gazemberre is lehet majd szavazni… Ám, ha van politikai akarat, úgy
még nem késő tisztába tenni ezeket a dolgokat júniusig. Mert, ahogy most van, az
úgy erkölcsileg súlyosan kifogásolható, kommunikációjában hibás, alapvetően rossz
és a későbbiekre vonatkozólag végzetes lehet, de hogy „visszaüt”, az eddigi tapasztalatok
szerint már most bizonyos!
Stoffán György