Az ünnepeket
sokféleképpen lehet megülni. Lehet prolimód, a városszéli olajpadlós kocsmában,
párizsiskenyér és "erőspista" társaságában, baloldali pártgyűlésen paprikáskrumplit
fújogatva, horvátországi nyaralóban, amit a fővárosi önkormányzat
karbantartói építettek anno, vagy disznóvágáson nemi erőszakra készülve… Mert, vannak magasabb rendű és alacsonyabb rendű élvezetek, szokások, ünneplések.
A liberálisok felfogni sem tudják, hogy a nemzetben gondolkodó, keresztény magyar ember miért ünnepel templomban, s miért nem az ünnepeltnek ad hálát, miért az ünnepeltért imádkozva – Istennek!
Ez történt ismét, a Belvárosi templomban Orbán Viktor születésnapján. A liberális, kommunista média, szokás szerint felkapta a fejét az eseményre. Igen, minden évben felkapja és próbál cinikusan humorizálni, lekicsinylően röhögni, ebben is befolyásolni, uszítani a templomtól már eltávolodott szavazóit. És ezekben a gúnnyal teli cikkekben, riportokban felvetődik az állandó, kötekedő kérdés: a papnak lehet-e, szabad-e politizálnia, lehet-e állást foglalnia nyilvánosan, például Orbán Viktor mellett, a nemzeti kormány mellett etc.
A válasz egyszerű és egyértelmű: Lehet, szabad és kell is! Hiszen, pápai enciklikák fogalmazták meg, hogy akik a kommunista, istenellenes politikai pártokat támogatják, azok nem keresztények, sőt a pápai enciklikák meg is tiltják a hívő népnek, hogy ezekhez az istentagadó politikai erőkhöz csatlakozzanak. A pap dolga, kötelessége tehát, hogy utat mutasson a keresztény alapelvek és az isteni parancsok szerint azoknak, akik pontosan ezért járnak templomba, ezt igénylik és helyeslik. A pap, a szószéken Isten Igéjét hirdeti, azt magyarázza a prédikációban, s egy hálaadó szentmise keretében azt is el kell mondania, hogy akiért most hálát ad a jelenlévő és a lélekben a jelenlévőkkel együtt imádkozó, mivel érdemelte ki azt, hogy egy közösség – Orbán Viktor miniszterelnök esetében mintegy 3-4 millió magyar keresztény – Istennek hálát adva és az ünnepeltért imádkozva közösen ünnepelje a születésnapot.
Nehéz
volna megértetni a gyűlölködőkkel, a volt ÁVH-s-DK-s választókkal, ezek
momentumos, liberális leszármazottjaival, a trágár, proli jobbikos képviselőkkel, hogy mit jelent nekünk a templom, a
szentmise, a közös imádság és nem utolsó sorban az a nemzetmentő magyar politikus,
akiért az ima szólt, akiért a templomi közösség összejött és akiért a pap
felajánlotta a szentmiseáldozatot. Ám, nem is akarunk mi semmit
megmagyarázni senkinek. A katakombákban imádkozó, és a Colosseum oroszlánjai
elé került keresztény sem magyarázta meg a császárnak, hogy miért hisz. Mégis
példaképünk maradt a hitben, az elkötelezettségben… míg az őt, feljelentő, az oroszlánok elé
vető söpredéknek még a nevét sem tudjuk.
A
keresztény magyar ember minden percben - amelyet még békében tölthet -, köszönetet
mondhat Orbán Viktorért, templomban vagy templomon kívül, születésnapon vagy szürke hétköznapokban – Istennek. És
köszönet illeti a szervezőt, a szervezőket is, akik hagyományt teremtettek e hálaadással, s
imára hívják a nemzetet, Orbán Viktor születésnapján.
Akik
pedig nem értik és gúnyolódnak ezen az ünnepségen, a templomon és a
szentmisén, üzenjük: azt, hogy értük is imádkozunk, nem hiába tesszük. Mert az
imádság erejében bízunk, amely megnyithatja az értelmüket a jóra, a szeretetre…
Isten éltesse e méltó megemlékezés állandó szervezőit és Osztie Zoltán plébános atyát, aki vállalta és vállalja a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban a nemzetért, és annak miniszterelnökéért a szent áldozat bemutatását…
Stoffán
György