A minap, egy meglehetősen káros, durva, és gyűlölködő, mondhatni a nemzeti értékrend ellenes "proklamáció" jelent meg, néhány ismert bajkeverő aláírásával, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs lemondását követelve, őt gyalázva. A "proklamáció" stílusa minősíti is egyben a jelentéktelen társulatot. A durva, támadó kiáltvány aláírói között szerepel egy Budapesten élő kolozsvári, román állampolgárságú is, aki ez esetben csíki székelyként tüntette fel magát, noha valójában medgyesi születésű örmény…aki súlyos károkat okozott már eddig is a magyar-székely nemzeti érdekeket illetően, el egészen az erdélyi lázításokig, amelyek során a magyar kormányt és Orbán Viktort gyalázta szervezete, szerte a Székelyföldön. Jogosnak tűnik tehát, amit Kövér László Házelnökünk korábban többször is megfogalmazott: „az érem egyik oldala Gyurcsány a másik az MVSZ elnöke.”
Azonban, ez a mostani romániai népszámlálási ügy sokkal fontosabb, mint az, hogy holmi jelentéktelen bajkeverők és semmitmondó szervezetecskékké torzult politikai szűk csoportok miatt személyeskedésbe torkolljon egy nemzeti ügy. Telefonon kerestük fel Izsák Balázs elnök urat, hogy megtudjuk minderről a véleményét…
– Akik aláírták ezt, az egy jelentéktelen, szűk csoport, tehát nem érdemes foglalkozni az üggyel. Megszoktam. Mindig voltak és lesznek ilyenek. Az a céljuk, hogy minél több magyart szembeállítsanak egymással, és ezzel a magyar közösséget, a magyar egységet felőröljék. Inkább azt kell megértetni ma, hogy miért fontos a népszámláláskor magyarnak vallanunk magukat, s miért veszélyes belemenni az alpontokba.
– Kérem, fejtse ki
Elnök Úr!
– Ez a különválasztás Nicolae Ceausescu idején, 1977-ben került napirendre, amikor a kisebbségben élő magyarság miatt megromlott a viszony Magyarország és Románia között. Azóta is román cél, hogy a székelységet és Erdélyt leválasszák a magyarokról és Magyarországról. Ez egy jól megfontolt asszimilációs terv. Tehát, 1977-ben találta ki Ceausescu a székelyek különválasztását. Ma is ez folytatódik. Ha megnézi, akkor világossá válik, hogy a románok csak azokat a nemzetiségeket írják fel alpontozva, amely nemzetiségeket nem akarják elfogadni. Ők saját maguknak nem alpontozzák. A mócokat, az oltyánokat, a moldovánokat vagy a dobrudzsaiakat nem írják a román nemzetiség alá. Az arománokat nem ismerik el, azok ott vannak pedig már az Unióban is foglalkoznak az ügyükkel. A románok nem szabdalják szép a román egységet. Viszont ott vannak a Gáborok, akik nem ismerik el, hogy ők cigányok. A legtöbbjük magyarnak vallja magát. vagy említhetném a svábokat. Ha a német nemzetiség alá nem írnák oda, hogy sváb, akkor a szatmári és máramarosi svábok magyarnak vallanák magukat…
– Mi az oka tehát,
hogy a székelyek ennyire ragaszkodnak az alponthoz?
– Az én őseim, mind magyarnak vallották magukat, és én erről, semmiképpen sem mondok le! Emellett persze, azt is tudjuk, hogy székelyek vagyunk, és erről sem akar senki lemondani, és nem is mond le. A népszámlálás nem erről szól. A székely nép, a magyarságának a magyar identitásának, magyar nyelvének és kultúrájának köszönhetően élte túl az elmúlt száz évet. Miért kellene egy népszámláláskor külön intézményesíteni a székelységet. Ha ismét 4-5000-en vallják magukat székelynek, akkor megint azt fogják mondani, a román mély állam vezetői, hogy a székely nem magyar és nem magyar kultúrájú. Minek neki akkor magyar iskola, minek a templom, az egyéb intézmények? Nagy hiba volt az RMDSZ részéről ezt a kérdést, ilyen érzelmeket felkorbácsoló módon kezelni. Úgy kellett volna maradjon, ahogy tíz éve volt, s akkor senkinek nem tűnik fel. Ám, ismételten mondom, nem kell és nem is akarunk vitába keveredni senkivel. Tesszük a dolgunkat a nemzet érdekében, a nemzeti értékrend szerint. Sikeres volt a nemzeti régiókért indított európai polgári kezdeményezés, és hasonlóan sikeres a székely igazolvány is, de ezt ebben a mostani kérdéskörben ne beszéljük meg…
– Kik azok, akik a
népszámlálás ügyében ezt a hatalmas hullámokat verő ellenségeskedést keltették?
– Azok, akik korábban Magyarországon is külön nemzetiségként akarták megjelölni az ott élő székelységet. A román mélyállamnak vannak elképzelései, de a magyar törvény egészen világosan fogalmaz a nemzetiségeket tekintve: Más nemzetiségű az, aki nem magyar és nem magyar kultúrájú… ez nem áll a magyar és magyar kultúrájú székelyekre. Minden más elképzelés a réges-régi román asszimilációs törekvéseket szolgálja. És ezt nem nehéz megérteni…
– Ki tudna még segíteni
ennek a megértésében, hogyan lehet visszaállítani a békét?
– Az egyházak kicsit késnek. Sokkal jobban kellene hangoztatni, körlevélben megfogalmazni a jelen problémát… igaz, már néhányan a papok és lelkészek közül felhívták a figyelmet ennek az alpontozásnak a veszélyeire, ami hangsúlyozom, nem más, mint a román asszimilációs politika egyik tőről metszett megnyilvánulása… Tehát, mindenki, aki megértette mekkora veszélybe sodorja népünket az alpontozás, vallja magát magyarnak!
– Köszönöm a beszélgetést…
Stoffán
György