Már ezerszer megfogadtam, hogy nem írok a kampányról, az ellenzékieknek nevezett, mély-primitív hazudozókról, mert rangon alulinak tartom ezt a mentalitást. Mégis van az a személy, jelenség, csoport, pártocska, ami nem engedi a hallgatás és az oda nem figyelés fogadalmának megtartását. Ilyen az a bohóc is, aki Jakab méltó spanjaként igyekszik vérig sérteni azt a hárommillió magyar embert, akiknek megfelel, az Orbán-kormány munkája, akik – mint a többi hatmillió –, jobban él, kevesebbet fizet a rezsiért, és úgy fogadja el Isten ajándékát, a gyermeket, hogy közben nem azon kell gondolkodnia, mit főzzön, mit tegyen tízóraira, mivel és hogyan fűtsön. Mint volt ez a kommunista-liberális kormányok idején.
Egy, a jólét és a pénzszerzés érdekében még a hazáját is elhagyó házalóról csak Magyarországon képzelhető el, hogy magát miniszterelnök-jelölt-jelölt ként emlegesse. A proli házaló stílust lehet nem levetkőzni, mint azt látjuk e hazatért hólyag-hazánkfiának magatartásából és megnyilatkozásaiból. Ám, még a kocsmában is pofánverik azt, aki állandóan sértegeti a többi vendéget. Mivel az önbíráskodást büntetik, így nem folyamodhatom ehhez a jól bevált népi megoldáshoz (bár reménykedem, hogy valaki csak-csak megteszi), így inkább papírra vetem a véleményemet… pedig, hát jobban megnyugodnék a hagyományőrzés ősi megnyilvánulásától. Ugyanis: Amit ez a szellemi és lelki roncs megenged magának a vidéki emberek (és általában a magyar emberek) gyalázásával, az tűrhetetlen. S nem azért mondom ezt, mert magam is vidéken élek, hanem, mert ismerem az általam nagyra becsült vidéki embert, a vidéki ember bölcsességét, józan ítélőképességét és véleményét is arról, ami ma Budapesten, vagy éppen a Márki által tönkretett alföldi városkában történik.
A vidéki ember jól látja, hogy ki van az ő pártján és ki akar mindenképpen csak négy évig lopni, amiért most, a kampányban a legembertelenebb és erkölcstelenebb módon küzd. A vidéki ember soha nem számított senkire a saját tudásán, tapasztalatán, háziorvosán és a falu papján kívül. A politikusokat messze elkerülte, mert tudja, hogy a politika tömény, aljas hazugság, amely a már említett anyagi javak megszerzéséért, nem pedig a vidéki ember boldogulásáért folyik. A vidéki ember jól látja, hogy ki hazudik szemrebbenés nélkül és ki áll oda elé, megmondani az igazságot, szemtől szembe. A vidéki ember, mint a vadászkutya a vadat, megérzi ki a jellemtelen liberális, kommunista senkiházi, és ki a nemzetért munkálkodó közszereplő. A vidéki ember saját jellemének megfelelően választ képviselőt, polgármestert. Ám, itt sem lehet általánosítani, hiszen a vidéki ember az őszinteséget feltételezi, és a jót várja el. Ezért lehetséges, hogy számos vidéki városban és kisebb településeken rossz lóra tett. Átverték, megvezették, ám ennek súlyos ára lesz a következő választásokon.
A vidéki ember döntéseit megkönnyíti, amint hallja, érti – már a kampányban is –, hogy a sz@revő liberális vagy kommunista milliomos, aki fűt-fát ígér, csak a saját érdekeit képviseli, és már a kampány ideje alatt fenyegetőzik, és beteges képzelgéssel már-már ott is érzi magát a bársonyszék kellős közepében… és megpróbál úgy is viselkedni. Ez persze, mint látjuk a házaló hólyag esetében is, nem jó omen.
Márki-Zay, Gyurcsány, Jakab-Hűséges Peti vagy a Bolgár Rettenet, a vidéki ember számára csak hidegrázást és gyomorfordulatokat idéznek elő, viszont alig van néhány vidéki ember, aki rábízná gyerekei jövőjét, anyagi biztonságát, vagy éppen az országot ezekre a milliárdos, hazudozó politikai niemandokra. Persze, azért van ilyen vidéki ember… Ez, naphosszat ott ül a kocsmában, munkát még napszámosként sem vállal, panaszkodik a kormány nyugdíjpolitikájára és várja, hogy valaki leváltsa a Zorbántot, hogy majd egy év múlva, az új kormányt szidhassa ugyanabban a kocsmában, ugyanúgy önkéntes munkanélküliként ücsörögve, ugyanannyi pia mellett. Ezeket a népnyelv „semmirevalónak, naplopónak, senkiházinak” nevezi, mert még emlékeznek az öregek, hogy ugyanezek kerültek hatalomra akkor, amikor a háborút követően megtörtént a kommunista hatalomátvétel, a szovjet megszállás. Igaz, ugyanezek korábban nyilasok voltak… Mert egy söpredékünk van… Pesten és vidéken egyaránt.
A vidéki ember tehát, nem vak, nem hülye, nem süket, és tesz arról – még ha korábban tévedett is –, hogy aki az életminőségét rombolni akarja, aki ostobázza, aki folyamatosan hazudozik a szemébe, azt villámgyorsan kiüsse a bársonyszékből, vagy elhajtsa még annak a közeléből is, mint Szent György napján a marhákat.
A néphagyomány okán jó szívvel javaslom a kanadai hólyagnak, hogy kerülje a vidéki kocsmákat… mert nem mindenki elégszik meg szerényen azzal, hogy leírja a véleményét. Van, aki be is mutatja olykor, hogy a vidéki ember képes megvédeni magát a házaló útonállókkal szemben is! Akár kanadai, akár bolgár állampolgárságú útonállókról beszélünk…
Stoffán
György