A hazai ellenzék ismét hörög. Habzó szájjal követelik, hogy a Házelnök Úr mondjon le valami olyasmiért, amit nem is mondott, illetve nem azt mondta, amit ezek kiértettek belőle. Voltaképpen önmagukat tartják nemzetbiztonsági kockázatnak, és ebben az egy dologban tökéletesen egyet is lehet érteni velük. Hiszen mindenki, aki idegen vagy a magyarság számára végzetes szellemiséget támogat, az kockáztatja a nemzet biztonságát. A gyurcsányista liberális-kommunista, milliárdos és haszonleső ellenzék pedig, ezt teszi. Ergo: kockáztatja a nemzet létét, függetlenségét, szuverenitását – már amit annak nevezünk. Kövér László, ha ezt mondta volna, akkor sem mondott volna valótlant. A mai magyarellenes ellenzék meglehetősen sok sérült lelkű, pénzéhes, politikai hatalom iránt áhítozó és a nemzeti vagyonra kacsintgató niemandból – senkiháziból – áll. Mindegy nekik, hogy a járványtagadással, oltásellenességgel akár meg is gyilkolhatják követőiket. A hatalomért és a pénzért bármire képesek. Jól ismerjük azokak, akik a kommunista csecseken nőttek fel, akár hazai pályán, akár az idegen megszállás alatt lévő magyar területek kommunista pártjaiban. Van, aki tagadja ezt az erősen kétséges, de ellenőrizhetetlen múltat ez utóbbiak közül, de van olyan is, aki büszke rá… és nyíltan odaállt a liberális-kommunista magyarellenesek közé. Persze ez érthető, hiszen aki azzal a szándékkal (vagy utasítással) jön át Magyarországra, hogy politikusi pályán mozogna, pénzt szeretne kipréselni politikai beosztás alapján vagy civilszervezeti vezetőként, annak mindegy, hogy kit támad itt Magyarországon… hiszen saját szülőföldjét és földijeit már elárulta, miért ne tenné ugyanezt Magyarországgal jó pénzért, Magyarországon?
Mert mit is tarthatunk a nemzet biztonságát illetően veszélyesnek, kockázatosnak?
Ha
például körülnézünk az egykor irigyelt Nyugat-Európában, a bedeszkázott
göttingeni kisvendéglőt, fehér ember számára nem ajánlott zónákat, mecseteket
látunk… akik ezt szeretnék Magyarországon is, azok veszélyt jelentenek a nemzetre.
Tehát, kockáztatják a magyar fiatalok életét, jövőjét, létét. Akik a most
meglévő jólétet vissza akarják szorítani, eltörölve minden szociális és családvédő
intézkedést, megszüntetve a rezsicsökkenést, azok mind a magyar nép ellenségei.
Akik a járvány elleni oltások ellen hangoskodnak, lebeszélik követőiket és azok
emiatt akár meg is halhatnak, azok nem csupán felelőtlenek, de potenciális
gyilkosok is. Tehát, akik emberi életeket tesznek kockára beoltva vagy oltás
nélkül azért, hogy több szavazót, szimpatizánst szerezzenek, azokra a közéletben
nincs szükség, azokat el kell távolítani. Kivált, ha nem is magyar állampolgárként
teszik.
A magyar célok és a magyar érdekek, az emberi élet szentsége felülírhatatlan, és nincs mentség arra, ha a magyarság ellen bárki tesz, tenni akar. Kövér László tehát, józanul és érthetően mondta, amit mondott, s az erre kapott ellenzéki, liberális és kommunista reakciók igazolták mondatait, még akkor is, ha a Házelnök nem azt mondta, amit ezek kihallottak belőle.
Ezeknek a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő politikai niemandoknak a követői is áldozatok lesznek. Azt azonban meg kell akadályozni azt, hogy az egész ország, az egész magyar nemzet áldozattá váljon. Hiszen akik ma ellenségként lépnek föl a magyarság ellen, maguk is elszenvedőkké válnának, ha a hatalom a kezükbe kerülne. Hiszen nekik is vannak gyerekeik, idős szüleik, s nem lesznek örökké milliókat kereső képviselők, civil szervezetvezetők, s ők is végezhetik az árokparton… ami nem szerencsés.
Mi
a teendő? Talán volna megoldás akkor, ha a törvényeket végre érvényesítené a hatalom,
ha kiutasítanák azokat, akik idegen állam polgáraiként lázítanak a magyar
nemzet, az Alaptörvény, a magyarországi rend ellen. Tegyék ott, és azoknak a
törvényeknek az árnyékában, ahol születtek.
A belső ellenséget a választó tömegek értékelik majd. Igaz, rájuk is érvényes volna a törvény, de ez ma alig észrevehető. Akik nem tartatják be a törvényeket, és nem intézkednek, azok is cinkossá, nemzetbiztonsági kockázattá degradálódnak.
Amíg
nem volt internet, közösségi oldal, addig is voltak félbolondok, ostobák,
műveletlenek, de a legszélesebb közönségük legfeljebb a kocsma, a munkahely és
a saját családjuk volt. Ma mindenki minden botorságát leírhatja és közzé teheti,
a hasonszőrű, gyűlölködő, kapzsi és irigy követők pedig, azonnal, mint a szipoly
rájuk ragadnak. Így terjednek az álhírek, s így esik szét a társadalom is, hiszen
nem csak a közösségi oldalak „szaktudósai”, hanem a politikai niemandok is nagy
nyilvánosságot kaphatnak ezáltal. S akik ma a Fideszt, és szokás szerint a Miniszterelnököt
kárhoztatják, azért mert gyűlölködés és megosztottság van az országban, nézzenek
magukba! Mi, jobboldaliak soha, senki ellen nem gyűlölködtünk, s amit teszünk, tettünk,
azt az egész nemzet és az összlakosság érdekében tesszük, szemben az ellenséges
ellenzékkel, akik a közösségi oldalakon és saját médiájukban a gyűlöletet és az
arcátlan hazudozást tartják követendőnek. Így és ezért válnak valós nemzetbiztonsági
kockázattá. Ha mondta Kövér László, ha nem mondta Kövér László. Ők valóban nemzetbiztonsági
kockázat, amiért egyszer felelniük kell és felelni is fognak. Mert lehet feszegetni
a húrt, lehet a nemzet ellen „uniós” erőket kérni, lehet hazát árulni, és megalázni
az abban élőket… de a történelem ezerszer bizonyította: minden bűnben ott rejtőzik
a megtorlás, a büntetés is. És ezek nagyon nagy bűnök a nemzet ellen!
Stoffán György