Számos család örömmel fogadta azt a lehetőséget, amelyet kormányunk biztosított a gyermeket vállaló fiatal családok számára. Magyarország olyan családtámogatási programmal büszkélkedhet, amely példamutató lehetne minden olyan ország számára, ahol a gyermekvállalási kedv lanyha, és a lakosságszám csökkenő tendenciát mutat. Van azonban egy szűk réteg, amely méltatlanul kiszorul minden lehetőségből, mert bár a kormány szándéka világos és nagyra becsülendő, a bankok feltételei nem fedik ezt a szándékot.
A szűk réteg pont az, amelyik a jövő értelmiségét képviseli. Az egyetemisták. Konkrét esetekről van tudomásunk, amikor a fiatal, gyermekeket vállaló házaspár nem kaphatta meg a babaváró támogatást, mert a frissen végzett diplomás anyuka, aki két gyermeket szült, gyeden vagy gyesen van, az apuka pedig a mesterit vagy a doktori iskolát végzi. Ez esetben pedig nincs határozatlan idejű munkaszerződése, aminek okán a bank nem biztosítja azt, amit a kormány biztosítani szeretne. (Persze csalással, rokon ismerős által adott munkahelyi igazolással meg lehetne oldani, de az nem tisztességes…) A probléma azért is súlyos, mert nem újgazdag milliárdos csemetékről hallottan és láttam bizonyítékokat ezekre az esetekre, hanem nemzeti gondolkodású, keresztény családok (egyházi iskolákban végzettek) panaszait adom közre.
A jövő értelmiségének egy része tehát, nem jut azokhoz a lehetőségekhez, amelyek nem képezett, vagy alacsonyabb képzettségű családokat joggal megilletnek.
Javaslom a Kormánynak, név szerint Novák Katalin államtitkár asszonynak és a Miniszterelnök Úrnak, hogy ne hagyjuk az út szélén azokat, akik tanulmányaik miatt ilyen helyzetben vannak, lelkiismeretesek, gyermekeket nevelnek, fiatalok, tele vannak energiával, dolgoznak is az egyetem mellett, de fillérezniük kell, ha a több gyermeknek megfelelő lakást, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb életkörülményeket szeretnének. És ne csináljunk esetleg nem szavazókat vagy máshová szavazókat azért, mert a törvényalkotó súlyosan figyelmetlen volt azokkal együtt, akik aláírták, jóváhagyták a törvényt. Jobbá tenni mindig lehet és mindig érdemes is, hiszen nem nagy erőfeszítés, a fent leírt helyzetű fiatal, egyetemre járó, gyermekes családoknak egy olyan pénzügyi konstrukciót összeállítani, amely biztosítja a jövőt, és mint a diákhitelt, ha gyermekeik vannak, később ráérnek visszafizetni. Hiszen a fenti esetben mindkét gyermek jövetelekor időben benyújtották az igényüket… de semmilyen támogatáshoz nem jutottak. És jelzem: nem egyetlen esetről beszélünk a számos, joggal elégedett család mellett, egy remek, de ebben méltatlan és hiányos családtámogatási politika kapcsán.
Stoffán György