Makovecz-székesegyház vs. Erdő Péter bíboros

Csíkszereda - Makovecz-templom

Roppant érdekes a mai közélet. Valaki felvetette egy templom építésének lehetőségét, amely templomot történetesen Makovecz Imre álmodott meg, s a Makovecz név miatt általános de méltatlan templomépítő hisztéria kezdődik úgy, hogy közben a legmegátalkodottabb vádak és szidalmak zúdulnak a magyar katolikus egyház főpásztorára, Erdő Péter érsekre. Eme, aligha kereszténynek nevezhető magatartás, minden logikus megfontolást és szalonképes stílust mellőz, noha a keresztény ember kissé másképpen kellene, hogy gondolkodjék… No, de ezt hagyjuk, hiszen mindenki a maga lelkiismerete és intelligenciája szerint nyilatkozik meg.

Azonban világosan kellene látni, hogy egy templomépítés soha nem a tervező, a megálmodó szellemét kell, hogy idézze, hanem a hit hajlékaként, kell, hogy megépüljön. Épült már Makovecz templom ott, ahol erre templomként szükség volt, ahol nem a tervező neve volt a lényeg, hanem a hit és a vallásgyakorlás felvirágoztatása. Csíkszereda gyönyörű temploma hirdeti Isten parancsait, a magyarság létét, buzgalmát, a kiváló plébános, Darvas Kozma József vezetésével, és a lelkes plébániai közösséggel. A felvetett budapesti Makovecz-székesegyház felépítése azonban nem kötődik – sajnos – a hithez, hanem egyfajta hisztéria Makovecz mellett, mintha Makovecz Imre, bizonyos egyházi körökben nem volna megbecsült mestere hivatásának. Pedig ez, korántsem igaz. A mostani templomépítés fő indoka a turizmus, egy turistalátványosság felépítése. És, mert Erdő Péter bíboros-prímás és még sokak szerint lelkipásztori szempontból nincs rá szükség, ugyanis a templomba járó hívek száma nem indokolja, így kígyót-békát írnak, mondanak a magyar egyház főpásztorára, templomépítési rohamban szenvedő honfitársaink. Tudomásul kellene venni, hogy vannak szempontok, amelyek meghatározzák az egyház belső életét, a templomépítés szükségességét, amelynek elsődleges érve, ha a hívek közössége számára a meglévő templom kicsinek, elégtelennek bizonyul. Hiszen, minden templom ennek a feltételnek kellett, hogy megfeleljen évszázadok óta. És soha nem a tervező személye, hanem a hívek igénye határozta meg az új istenháza megépítését.

Hatvan székely gyermek elsőáldozása - Csíkszeredában

Ma inkább egy Szentháromság-szobrot kellene építenünk Budapest közepére, engesztelésül a járvány okán, nem pedig belelovalni magunkat egy olyan ügybe, amelynek eldöntéséhez semmi közünk mindaddig, amíg a bíboros meg nem hirdeti a templomépítésre adakozás megkezdését.

Ezernyi ostoba vagy okos érv és indok hangzik el, olvasható pro és kontra a legismertebb közösségi oldalon. A mai kornak megfelelően dühöngenek az érzelmek a Makovecz-templom kérdésében ahelyett, hogy inkább Istenhez fordulnánk azzal a kéréssel, hogy döntse el Ő: kell-e nekünk, a csak szép szavakban keresztény társadalomnak egy turistalátványosság, vagy elég a számos gót, barokk, román stílusú templomunk ahhoz, hogy vasárnaponként megtöltsük az istenházát és alázattal kérjük: Da pacem Domine!

Talán egyszer eljön az idő, amikor „pénz, paripa, fegyver” rendelkezésre áll majd, a Makovecz tervek és a sok dossziéban maradt Kós Károly terv megépítésére… Amikor megtelnek a templomok és nem lesz kérdés, hogy kell-e új istenháza. Ám, addig kerülni kellene az ártó, lelket romboló, gyalázkodó és méltatlan vitákat, vagdalózásokat, amelyeknek maga a mester, Makovecz Imre sem örülne. Mert Ő, magyar keresztényeknek híveknek álmodott templomot…  

Stoffán György