Úgy tűnik, hogy a világjárvány, a tavaszi templom-stop és a 2020-as év egyéb megpróbáltatásai kezdik felnyitni az emberek szemét, lelkét. Jó látni ugyanis, hogy a hajnali szentmisék, a roráték egyre nagyobb tömegeket vonzanak templomaikba, hogy együtt töltsék napról-napra a várakozás örömteli hajnalait az Advent idején.
Amíg a világ ostoba emberi, sokszor ördögi problémákkal küzd, a kapzsiság és az istentelenség szellemében tobzódik, addig az isteni logika és akarat egészen más világot teremt hajnalról-hajnalra a hívő lelkekben. A megnyugvás és a szeretet világát, a gyermeki várakozás világát, hiszen néhány hét múlva Jézus születésnapját ünnepeljük. Azt a napot, amely az év legszebb napja. A szeretet ünnepi éjszakája.
Most az advent-hajnali roráték csodálatos hangulata tölti be a világ keresztény közösségeinek lelkét… mert a roráté várakozásában ott a remélt ajándék, a szeretet ajándéka, amelyet majd szenteste, az ünnepi misén meg is kapunk, a „Fel nagy örömre” és a „Mennyből az angyal” fenséges dallamaitól kísérve - egyenesen Istentől. Megkapjuk a Megváltót, apró szeretni való gyermek képében, új életet nyerve magunknak is ebben a szeretetben.
Most még azonban, csak arra hív a népének, hogy: „Ébredj ember mély álmodból, megszabadulsz rabságodból…” Mert a várakozás ideje az ébredés ideje is. Az Isten-felismerésé, a reményé. Ez az esztendő ezernyi bajt, bánatot és szomorúságot hozott, amely bajok, bánatok, szomorúságok feloldódnak az adventi várakozásban, s reménnyé, bizakodássá válnak, mert az isteni ígéret betelni látszik, a karácsony, a szeretet nagy ünnepe közeleg!
Politika, gazdaság, migráció,külső-belső ellenségek, embertelenségek, botor emberi magatartások, és az esendők botlásaiból generált botrányok nem érnek fel ahhoz a csodához, amelyet minden hajnalban megélünk a templom falai között… a rorátén.
Nagy öröm látni, hogy e hajnali misztériumokon egyre többen vesznek, veszünk részt, egyre többen áldoznak – Csíksomlyótól a budai ferencesekig. És ez, nem emberi érdem. Hanem az az isteni logika, az az isteni akarat, amelyet emberi ésszel fel sem foghatunk! Felismertük, hiányzik, megyünk, mert hív az Úr!
Megyünk a rorátéra, nézzük az internetes közvetítést és eggyé válik ebben a nagy várakozásban a keresztény világ, a magyar keresztények-keresztyének közössége, abban a szeretetben, amely szenteste kiteljesedik. Addig pedig, várakozzunk minél többen a hajnali miséken, és adjunk hálát Istennek mindenért… jóért és rosszért egyaránt. Hiszen a jó önmagában az, ami, a rossz megtapasztalása viszont később válik majd javunkra.
Ne féljünk hát a jövőtől, ne rettegjünk a mindennapoktól, a politikai méregkeverőktől… mert mi nem a kisstílű, élvhajhász, kapzsi emberi létben gondolkodunk! Nekünk a hit által megadatott, hogy magát a Teremtő Istent szólíthatjuk meg nap, mint nap. És ezekben az adventi napokban – ha akarjuk –, felismerjük és meghalljuk az Úr válaszát is… Csíksomlyótól – sok-sok templomon át – a budai ferencesekig…
Advent hajnalain újra Isten felé mozdul a Kárpát-haza!
Deo gratias!