Az alábbi fájdalmas témával fordult lapunkhoz egy magániskola igazgatója:
- Vagy szándékosan, vagy a hozzá nem értés miatt akadályozzák, egy életvitelszerűen Erdélyben élő tanulójuk, egyéni munkarendjét engedélyező határozat kiállítását. Azt figyelték meg, hogy egyes hivatalnokoknak, hivatalnok-pedagógusoknak semmiféle tapasztalatuk nincsen az ilyen ügyekben, így a hétköznapi dolgokat sokoldalnyi beadványban kötelező indokolnia az iskolának. Mivel a pártállami rendszerben szocializálódott, röghöz kötött hivatalnokok, nem rendelkeznek információkkal a „mozgásban élő” családokkal kapcsolatban, pedig ez a kényszerű életforma a kárpát-medencei magyar társadalom jelentős részére jellemző.
A szabályok meggátolják ezeknek a gyerekeknek az optimális fejlődését, és mindannyiszor a „pedagógiára” hivatkoznak. Az, hogy létezik a hivatalon kívüli, az egyébként valódi élet, ahol reggel felkel a nap és este lenyugszik, az indifferens és felfoghatatlan a számukra. Jórészt binárisan működnek, igen-nem a válasz, ami megfeleltethető a corpus-értelem párosának, de maga a lélek elveszett. Az iskolákból kiöntötték magát az iskola tárgyát, a gyereket – a fürdővízzel együtt. Az állami intézmények azért rosszak, mert az állam e lélektelen hegemóniára törekszik. Egyrészt különböző informális eszközökkel, anyagi megfontolásból megszünteti a rugalmasságot biztosító magánintézményeket, másrészt saját intézményeikben az igazgatók kezéből kivette a vezetői hatalmat. Mindenről a KLIKK dönt. Így járt el a nevelőtestületek és a szülők tekintetében is. Ellenben, a felelősséget hárítja és rátolja az egyszemélyi felelősséggel megterhelt igazgatóra, aki a legtöbb esetben nem csinál semmit, mert „abból baj nem lehet” – akkor jó eséllyel valahogy kihúzza a nyugdíjig. Több esetben ez mutatkozott meg a Covid-fertőzött iskolák vezetőinek titkolózásában és hallgatásában is. Akkor sem mertek intézkedni, amikor a tanári kar nagyobbik fele megbetegedett. Az Oktatási Hivatal abszolút központi irányításra törekszik, ez viszont megszünteti az egészséges, valódi versenyhelyzetet és a demoralizált, adminisztrációval túlterhelt tanárok csak leadják az órát. Ennek egyenes következménye az, hogy az iskolákban az oktatás minősége ellaposodik, színvonaltalanná válik. Ha egy iskola „ki akar ugrani” ebből a kényszer-szürkeségből, akkor marad számára az az opció, hogy a gyerekekből passzíroz ki egyre nagyobb kognitív teljesítményt – amíg lehet. Ez azonban nem pedagógia! És ekkor jön a hivatal. Diszkriminatív és minden képzeletet felülmúlóan lélektelen eljárásban számon kér, hogy miért látják az oktatási intézményben pedagógiailag indokoltnak, hogy egy Romániában élő gyerek magyar anyanyelven akar Magyarországon tanulni. Valóban itt tartunk!
Érthetetlen, hogy a mindenható Hivatal, miért nem kérdezi meg azokat, akik valóban értenek hozzá? Szakmai féltékenységből? A jó programok – finoman szólva is – ellopásának reményében, amelyeket saját felhasználásban, saját anyagi javak megszerzésére lehet felhasználni? Ez rossz elképzelés, hiszen aki megalkotta sokéves, keserves tapasztalatok alapján a programokat, azt kihagyják belőle. Tehát, ilyen alapon, az alkotó hiányában, maga a program sem működik. Ez nem egy üzem és nem egy üzlet… – ez iskola! A lélek is kell hozzá!
A kormányzati szándékkal ellentétben, a helyi pedagógusnak álcázott bürokraták, tudatlanságukkal akadályozzák a híd kialakulását a leszakadt országrészekben élő magyarokkal.
Kit is akadályoznak ez esetben a magyarországi iskolában való tanulásában? Egy Erdélyben, Hargita megyében élő magyar állampolgársággal is rendelkező 7. osztályos tanulót, akinek felnőtt lánytestvére Magyarországon, egyetemen tanul olyan szakon, amelyet Erdélyben nem oktatnak. Ő aktívan, versenyszerűen sportol, amelyhez sok pénzügyi és nem utolsó sorban, személyes szülői segítségre van szüksége, egyetemi tanulmányai mellett. Emiatt a család ingázik erdélyi és magyarországi otthona között. Romániában nincs lehetőség egyéni munkarendben történő tankötelezettség teljesítésére, és a gyermek Magyarországon szeretné tankötelezettségét teljesíteni, magyar anyanyelvén szeretne tanulni.
Tehát, a gyerek külföldön is, és Magyarországon is él, de a Covid19 miatti határlezárások miatt jelenleg Romániában van, ahol az iskolák zárva vannak!
A kérelem első elutasítását az alábbi jogszabályokra hivatkozva kapta meg az iskola igazgatója: „2011. évi CXC. tv. 45.§ (5) - A tankötelezettség iskolába járással teljesíthető. Ha a tanuló egyéni adottsága, sajátos helyzete indokolja, és a tanuló fejlődése, tanulmányainak eredményes folytatása és befejezése szempontjából előnyös, a tankötelezettség teljesítése céljából határozott időre egyéni munkarend kérelmezhető. A szülő, nagykorú tanuló esetén a tanuló, a kérelmet a tanévet megelőző június 15-éig nyújthatja be a felmentést engedélyező szervhez. Ezen időpontot követően csak abban az esetben nyújtható be kérelem, ha a tankötelezettség iskolába járással történő teljesítését megakadályozó körülmény merül fel. Jogszabályban meghatározott esetben az egyéni munkarendet biztosítani kell.
„(6) A felmentést engedélyező szerv dönt arról, hogy a tanuló a tankötelezettségének egyéni munkarend keretében tehet eleget. Az eljárás során a felmentést engedélyező szerv megkeresheti a gyámhatóságot, a gyermekjóléti szolgálatot, az iskolaigazgatót, gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő tanuló esetén a gyermekvédelmi gyámot.
91. § (1) (3) A külföldi tanulmányok alatt a tanuló magyarországi tanulói jogviszonya szünetel, kivéve, ha tanulmányait egyéni munkarenddel rendelkezőként Magyarországon folytatja.”
Az ügyintéző botor végzésében ez áll:
A Hivatal szerint nem sajátos az a helyzet, hogy a gyermek Erdélyben él, az iskola pedig Magyarországon van… November vége felé járunk és a Hivatal még mindig nehezíti az erdélyi magyar gyermek zavartalan tanulását, s bár a határozatot visszavonták Székesfehérváron, egy levélben az alábbi ostoba és teljesen érthetetlen, kilencpontos kérdőívet küldték meg az intézményvezetőnek:
Ebben a kérdőívben az 1-es pont a legérdekesebb. Ugyanis arról kérdezik az intézményvezetőt, amit maga a Hivatal akadályoz!
Az intézmény vezetője lapunknak elküldte a válaszait:
"2. azon a jogcímen, hogy le van zárva a határ, és a hivatalnak még mindig nem sikerült határozatot hoznia!!!!
3. Miért döntöttem így? Azért, mert van egy gyerek, aki magyarul szeretne tanulni, magyar állampolgárságú is, de külföldön él, szeretne magyar iskolában, az anyanyelvén magyar tananyagot tanulni, és én ebben szeretném segíteni. Szerintetek pedagógiailag elég indok?
4. pont: Maglódon akkor van, ha jön vizsgázni, vagy a család Magyarországon tartózkodik. Ezt világosan leírta a szülő.
7. pont: Az iskola nem hatóság! A gyerek lakcímkártyáján külföldi állandó lakhely szerepel, és a KIR-ben is ez van. És leírták százszor, hogy jórészt Erdélyben vannak, mert a szülőknek az az otthona, csak kétlaki életet folytatnak, mint ahogy ma Európában sok ezer család ingázik, mikor éppen nincs lezárva a határ.
8. pont: Ez szerinte nem sajátos helyzet. Felháborodott telefonos érdeklődésemre azt mondta az ügyintéző, hogy „járjon Erdélyben iskolába.” De ott most nem üzemelnek az iskolák!!!! Tehát, nem tud tanulni, tehát, már megint ott tartunk, hogy pedagógiailag igenis indokolt, hogy nálunk teljesítse egyéni munkarendben (ez az itteni megnevezés szerint magántanuló státusz) a tankötelezettségét, és még mellette, ingáznak is. Ergo: joga van idejárni. Az ügyintéző szerint – aki feltehetőleg DK-s vagy Momentumos lehet –, ez akkor sem sajátos helyzet."
Hasonló az EU-s és a hazai törvényhozók miatt nagy problémák adódnak a határon túlról áttelepült kiskorúakat illetően is, akik státuszváltásának köszönhetően, Magyarországon élő magyar állampolgárrá lettek, de a magyar hatóság nem biztosítja számukra a tanulóbiztosítást, tehát diszkriminálja a Magyarországon élő kiskorú magyar állampolgárt… egy ostoba EU-s törvény értelmében, amely a munkáltatók által kitöltendő E104-es nyomtatványt követeli a kiskorútól.
Valami tehát nagyon rosszul működik ebben az országban, és ez a valami, magyarellenes diszkriminációra enged következtetni. És amíg a legtöbb megyében zökkenőmentes és emberi az ügyintézés, addig vannak megyék és közhivatalok, ahol ezek szerint nem veszik tudomásul a kormány és a miniszterelnök elképzeléseit a nemzeti összetartozást illetően… Száz év után a belső Trianon is működik – gyerekekkel szemben is! Mert az egyéb problémák mellett, a magyar állampolgárság megadása utáni törvényi alkalmazásokat senki nem dolgozta ki, hanem odadobták a magyar állampolgárokká vált határon túli magyarokat, az EU ostoba és minden ízében nemzetállamok létét és a nemzeti összetartozást ellenző törvénykezésének. És ez nem hiba, hanem bűn!
Nemzeti Napló