Kikre is szavazhatnék, ha elmennék? 1: a Fideszre, 2: a Jobbikra, 3: az SZDSZ-re és az MDF-re, 4: az MSZP-re???
Én azonban zsigerhől az EU ellen vagyok, hiszen az EU egy szűk politikai, pénzügyi csoport érdekeit szolgálja meglehetősen körmönfont eszközökkel. A nemzetek függetlenségét és kultúráját elveszi, gazdaságát kiszolgáltatottá, társadalmát jogfosztottá teszi. Amolyan II. József-féle beteljesülés. Ő ugyanis azt mondta, hogy a magyart először koldussá, majd katolikussá, végül németté kell tenni. Ma a magyart - és minden más uniós ország népét! - az EU először koldussá, majd vallástalanná teszi, végül elnemzetietleníti. És ebből én - köszönöm szépen - nem kérek. Tehát nem szavazásom első és alapvető indoka, hogy ellene vagyok az uniónak, így nem kívánom magam senki által képviseltetni Brüsszelben. Másodszor az a bajom, hogy nem kérte senki a támogatásomat, azaz nem jöttek ama céduláért, amelyért kopogtatni kellett volna az ajtómon, hogy: „Na, te barom magyar polgár, bízol-e bennünk?" És ha nem kérik, akkor nem adom, mert ez olyan, mintha én ragaszkodnék hozzájuk, noha valójában ők lennének az én szolgáim – ha demokrácia volna, ha volna demokrácia. Ami pedig a legszebb ebben a(z elmaradt) cédulagyűjtésben, hogy faluszám maradt garmadával a polgárok stelázsiján vagy konyhaasztalán a cédula, de a pártok már leadták azokat. Tessék mondani: honnan gyűjtötték össze? Kitől? Ám ez is érdektelen az én esetemben.
Amikor barátaim megtudták, milyen aljas dologra készülök, nevezetesen hogy nem megyek választani, megróttak. ”Kell tartozni valahová, valamely párthoz!” – mondták. Ez a megközelítés azonban nem hat meg. Ugyanis én tartozom valahová születésem óta. Az emberi faj egyik egyede vagyok, akit a keresztény egységre neveltek, tehát, már ab ovo két csoportosuláshoz is tartozom. Igaz, renitens dolog ez, hiszen neveltetésem által ellenzem az abortuszt, ellenzem a melegek házasságát, nem értek egyet a világpolgársággal a nemzethez való ragaszkodással szemben, és bár nem tagadom, de a holokauszt sem érdekel (már bocsánat a kifejezésért), mert minden népnek megvolt a maga holokausztja – így a magyarnak is. Nem lépek be tehát egyetlen pártba sem, amely – ha csak közvetve is – a fent fölsorolt „aberrációkat" támogatja. Ha uniós tagságot akar bármelyik párt is, akkor pedig alapvetően támogatja ezeket, így nekem nincs helyem e pártokban.
Hová is tartozom tehát? A magyar nemzethez, a Keresztény Katolikus Anyaszentegyházhoz, és a világ minden keresztény közösségéhez, akik Jézus tanítását hirdetik. A koptoktól az ortodoxokon keresztül a reformátusokig. És ez nekem elég.
Nem vagyok hajlandó szolgálni és kiszolgálni szavazatommal – egy megszervezett európai cirkuszban – egy olyan világhatalomra törekvő pénzügyi maffiát, amely hol vallási köntösben, hol gazdasági szakértőként, hol pedig nemzeti zászlóval betekerve a világ társadalmait szolgai sorba kívánja dönteni, s el akarja feledtetni a magyarral, hogy magyar, a románnal, hogy román, a némettel, hogy német... etc.
Ma már látjuk, hogy hazugság volt minden olyan állítás, amely az uniós tagságot tartotta a nemzetek közötti ellentétek és nacionalizmusok orvosságának, a béke megteremtőjének. Főleg ebben a mi kis régiónkban. Nem szavazok olyan pártra, mely a hatalmi viszonyokhoz igazodva hol ellenzi a kettős állampolgárságot, hol meg azt ígéri, hogy első intézkedése annak megadása lesz... nem szavazok olyan pártra, amely feltétel és ismeretek nélkül megszavazott a magyar parlamentben egy olyan uniós szerződést, amely említésre méltónak sem tartja a kereszténységet - mint Európa egyik (erkölcsi alapkövét letevő) szervezeti és lelki támaszát. És nem szavazok olyan pártra, mely az abortuszt megengedő hallgatással ismeri el alapvető emberi jognak.
De olyan pártra sem szavazok, mely az unió ellen van, ám mégis uniós tagságot áhít egy „mélykeresztény" asszony bevetésével, akinek férje egyébként kommunista és zsidó. Ez a felállás számomra elfogadhatatlan, mert visszaemlékezve forróvérű ifjúságomra, még abban az időben is nemet tudtam mondani különböző bombázóknak, ha kiderült, hogy olyan „fajtához” tartozik, akit genetikailag nem tudtam elfogadni. Mit várhat tehát egy fent említett családi háttérrel rendelkező „nagyságos asszonytól” a nemzet az EU-ban, abban az unióban, amelyet az őt indító párt nemkívánatosnak tart a magyarság számára? Nos, ez alapból orvosi eset... ennek a pártnak a pszichiátrián a helye, hiszen tudathasadása kóros és közveszélyes.
És miért szavaznék olyan pártra, mely végtelen kommunistaellenességében mégis Európa legaljasabb és leghazugabb - az uniót is eláruló - pártját támogatta és támogatja, s olyan bűnözőkkel van tele, akik többnyire ma már vizsgálati fogságban élvezik a bűnüldöző szervek vendégszeretetét? Arra a pártra meg végképp nem szavazok, amelyik 1919-től egyformán, de egyre inkább igyekszik hazaárulás mind magasabb fokára lépni, s mindegy neki, hogy a baráti Szovjetuniónak vagy (…) a barátibb, majomképű gyapotszedőnek adja el az országot. (A két utóbbi persze ugyanazt jelentené).
A felsorolt pártok tehát számomra elfogadhatatlanok, hazudozásaik felháborítanak, s kivétel nélkül mindet hazaárulással vádolom az elmúlt húsz év történései alapján. Az új pártokat pedig - némi bizonyítékkal a birtokomban - a jelenlegi hatalom kisszolgálóiként tartom számra. Ha pedig most elmennék szavazni, akkor annak semmi értelme nem volna, de önmagamat szembe kéne köpnöm.
Itthon maradok, és abban a tudatban élvezem a júniusi napsugarakat, hogy én - egy a sok közül - megint nem hagytam magam meghülyíteni a hazaáruló pártok és a horribilis eurós fizetésért harcoló képviselőjelöltek sokaságától. A cirkusz soha nem érdekelt, főleg ha az oroszlán szájába a saját családtagjaim fejét kellene betennem produkcióként. A politikai Győzike-showból tehát idén is kimaradok, mint ahogy kimaradok ezután is minden választásból mindaddig, amíg az EU megszűnik, és a nemzetállamok ismét saját törvényeik szerint élhetnek saját hazájukban, békében a velük élő nemzetekkel... szeretetben egymással. Mert mit tesz az unió? Mihelyt egy világpolgár osztja az észt egy államfőnek nemzetiségi ügyekben, azonnal elkezdődik a kisebbségek elleni össztűz, feléled a nacionalizmus, és az addig békés, a kisebbségekkel jó viszonyt tartó államtő pillanatok alatt vérszomjas nemzeti politikussá válik, minden kisebbség ellen szítva a gyűlöletet. Ha ezt a tényt a magyarországi viszonyokra vetítem, akkor a legnemzetibbnek látszó pártok is hiteltelenné válnak. Hiszen feltűnnek azok a jegyek, amelyek megbízóik körmönfontságát bizonyítják. Mert miért is szükségesek a radikális pártok és a kisebbségellenesség felélesztése? Azért, hogy a nemzeti jelleget támadni lehessen, a nemzetben gondolkodókat le lehessen járatni. És persze nem utolsósorban azért is fontos ez, hogy a nép közösségekbe - csordákba - verődjön, s ne jusson eszébe senkinek az ellenőrizhetetlen és sajátos bosszúállás, rendcsinálás ötlete. Mert ha három nemzeti gondolkodású összeáll Magyarországon, és az állam ellen szervezkedik, akkor a háromból egy biztosan spicli. A magányos farkast viszont sokkal nehezebb - olykor lehetetlen - lefülelni.
Nos, ezért találták ki az európai egyetemes cirkuszt, azaz az uniós képviselőválasztást és a pártok „harcát" az előre leosztott kártyák s a végeredmény már ma létező biztos tudatában. Én ebből az ostoba és gyalázatos cirkuszból maradok ki, saját elhatározásomból. És kívülről nézem - mint állatkertben a ketrecben élő majmokat - azokat, akik hisznek ennek a ma Európát és a világot uraló hordának. És örvendek, hogy egyelőre nem kötelező e becstelen - ősi nemzeteket eltörlő és emberiségellenes -, falusi sportpályán felállított sátorra emlékeztető ócska cirkusz...
Mert ha az EU vezetése nem a bankoknak öntené vödörszám a pénzt, hanem a legatyásodott családokat segítené, akkor hinnék nekik. Ám ma, az ember csupán addig számít az uniónak és (az unióban) a versengő pártoknak, míg leadja voksait – önmaga ellen, a világhatalom (világkormány) ilyeténképpen való támogatására. Aztán egy „sertésinfluenzával” végeznek a világon élő fölösleggel... Ma már „új influenza” a neve, mert a zsidó államnak nem tetszett az elnevezés - hiszen a sertés, az ő vallásuk szerint tisztátalan állat... akárcsak a kiirtandó keresztény és nemzetét szerető ember! És nyertek, mert még az emberi kéz alkotta vegyi fegyvert, a baktériumot is ők neveztetik el, saját tetszésük szerint. Joguk van hozzá, hisz alkalmasint saját gyártmány...
Szép új világ (Aldous Huxley-val szólván) - nekik! Es ehhez asszisztálnak a június 7-én megválasztandó uniós képviselők!
STOFFÁN GYÖRGY
KAPU, 2009. 05./73-74. oldal