Ha egy önkormányzat
kiteszi a szivárványos zászlót, hát kiteszi. Ezzel csupán azt fejezi ki, hogy milyen
értékrendet vall magáénak, kikkel szimpatizál és milyen erkölcsi normák szerint él. Ergo: önmagát minősíti. A szivárványos zászló (egyelőre) nem tiltott
önkényuralmi jelkép, nincs rajta veres csillag vagy Hakenkreuz.
Az egész cirkusz, amit
ekörül a kiscsoportos zászló körül gerjesztenek egyes, korábban már levitézlett politikai szereplők, mindössze a gyűlölködés egyik olyan formája, mint amilyenekkel a
történelem során már ezerszer találkoztunk és soha nem hoztak semmilyen pozitív
eredményt. Csak veszteségeink voltak azáltal, ha bedőltünk a terjesztőknek. Ez is hisztériakeltés, gyűlöletkeltés, amelyben a nemzeti oldalnak
véletlenül sem kellene részt vennie. Sem úgy, hogy letépjük ezt, a nem a mi
szellemiségünket jelképező zászlót, sem úgy, hogy hergeljük a népeket és a „bátor” letépkedéssel
saját, megtépázott politikai érdekeinket igyekszünk továbbépítgetni. A
gyűlöletkeltésnek semmi értelme.
Ha kint van, hát kint van.
Ha megunják, majd leszedik… vagy ne adj Isten, ha ebben az istenverte nagy találmányban, a demokráciában a választók elérik azt a minimális szellemi szintet, hogy olyanokra
szavaznak, akik nem teszik ki ezt a zászlót a székely zászló helyére, akkor nem lesz kint. Mert ugyebár nem a Mi
hazánk elnöke választotta meg a fővárosi főpolgármestert, hanem Budapest
népének és a "hozzájuk látogató idegeneknek" a többsége. Akkor pedig tépkedjék ők
ezt a zászlót. Ha akarják. De láthatólag
nem akarják…A budapestieknek ez jó. Mint maga a Geri.
E kereszténynek
nevezett országban inkább Nagyboldogasszony napján, vagy Szent Istvánkor kellene
együtt fohászkodni azért, hogy hazánkat mentse meg a Fennvaló az efféle ostoba
gyűlölködéstől, a szeretetlenségtől, az erkölcstelenségtől, a
hisztériakeltéstől. És imádkozni kellene azért is, hogy se a politikai haszonszerzés,
se a kormányellenesség és az idegen hatalmak kiszolgálása ne írhassa felül a
haza iránti hűséget, elkötelezettséget és a hitet. Mert lelki töltekezés nélkül minden, a mostani zászló-hiszti is csak üres majomkodás, feltűnési vágy. Politikai ködösítés, amely nem az
értelemre, hanem az érzelmekre hat… negatívan…
A nemzeti lelki programok
bizonyára többet érnének az éjszakai zászlótépkedésnél. S azt az örömet sem adnánk
meg a zászlók kifüggesztőinek, hogy a rendőrség azokat vegzálhassa, akik letépkedik
a színes nemzetközileg támogatott rongyokat. Mert ez, oda-vissza infantilis,
óvodás módszer… A zászlótépkedés épp olyan értelmetlen és primitív dolog, mint
ennek a zászlónak az erőszakos és megbotránkoztató kitétele. Egyforma
színvonaltalanság, amely csak árt… Meg kell várni, amíg ez a beteges
világméretű téboly feleméssze önmagát. Mert felemészti önmagát. Ha viszont így hisztériázunk
miatta, akkor minket is felemészt, mert gyűlöletet szül! Ha pedig belekeveredünk a gyűlöletspirálba, akkor elveszítjük a jobboldal, a nemzeti oldal méltóságát... azt, amitől nemzeti elkötelezettek, keresztények és mint ilyenek, jobboldaliak vagyunk...