2020. június 27., szombat

Az én „izmusom”


Minden politikai eszméhez hozzátartozik valamilyen ostoba és a politikai eszmét igazoló, és a személettel egyet nemértőket megbélyegző szlogen. Legtöbbnyire valamilyen izmusnak nevezik, és legtöbbször semmilyen alapja és értelme nincs. Épp olyan hazug és ostoba elnevezésekről és belemagyarázott értelmezésről van szó, mint amilyen maga az elnevezésekett kitaláló és terjesztő politikai szellemiség.

Ma, a világban a „rasszizmus” a mindenre ráhúzandó szlogen. Korábban már volt az antiszemitizmus, a kapitalizmus és ki tudja, még hányféle ostoba politikai indíttatású szlogen a hatalom ellenségeinek megsemmisítésére. És mindegyik elnevezést, ugyanaz: a világot vezető láthatatlan háttérhatalom találja ki, csaknem háromszáz esztendeje.

A mi jó magyar skizofrén vesszőparipánk, a „demokrácia” is hasonlóan ostoba, és mindenre gyógyírként használatos, de értelmezhetetlen kifejezés, ami önmagával is ellenkezik. Hiszen a világtörténelemből tudjuk, hogy rendet a nép még egyetlen országban sem tartott fenn, s ahol ezt megpróbálták, ott káosz és anarchia alakult ki az évek során. A demokrácia kifejezést a diktatúrák is kedvük szerint használták, ám volt annyi ráérzésül, hogy egy apró fosztóképzőt is tettek elé: „szocialista demokrácia”… Ma simán demokráciát emlegetünk, ahol megszűnt a jog, az emberiesség, a tisztesség, az erkölcs, a keresztény alapfogalmak, s a Btk.-t is csak jelképes és irányadó leiratként használják a bírói pulpituson. Mindezek helyébe egy ószövetségi logikán alapuló, kegyetlen és embertelen szövetségi rendszer alakult ki. Igazságszolgáltatásról ilyeténképpen sem itthon, sem a világ más tájain nem beszélhetünk. Ezt megszüntette az általános anarchia, a politikai hovatartozás és a magyarul „uram-bátyámnak” nevezett kapcsolatrendszer, amelynek az a lényege, hogy „ha te nem beszélsz rólam, én sem beszélek a te disznóságaidról”. Rend nincs, az Alaptörvény csupán hivatkozási alap, s a politikai mellébeszélés általánossá vált pro és kontra. Egyetlen kotta van, amiből kötelezően vagy szabadon választva játszhatnak a világ politikai elitjének nevezett, kiválasztott, de erkölcstelen, ember- és életellenes bűnözők … igaz, a kotta borítója és a szólamok pedáns rendben osztattak ki a világ vezetői között, Bergogliotól Trumpig.

Mindenkit mindenkivel összeugrasztanak, hogy a piszkos munkát majd a társadalom és a ráeresztett új társadalmi réteg intézze egymás között. Évezredes törvényeket változtatnak meg, évezredes törvényekre hivatkozva… Mindenütt lázítás és gyűlöletkeltés folyik, s törvényileg meghatározzák, kit lehet, és kit nem lehet utálni vagy szeretni. És ez is hamis, gyűlöletkeltő. Hiszen láthatjuk ma Európában, hogy miként működik a rendszerük.

A tömeg fellázítása gyerekjáték, hiszen a tömegnek sem intelligenciája, sem műveltsége, sem erkölcse, sem pszichológiája nincsen. Elegendő egy jelszó, és a tömeg egymást támogatva képes rombolni, ölni, pusztítani. Jogokat követel, miközben önmagától veszi el az „ember” elnevezés jogát. Állattá vedlik és esztelenként viselkedő értéktelen teremtmény válik belőle, mert ez a cél.

Nos, én ezt a tömeget utálom. Legyen annak bármilyen rasszhoz tartozó tagja. És nekem nem tilthatja meg senki, hogy utáljam a káoszt, az anarchiát megtervezőket, az anarchiát terjesztőket, az abban részvevőket. Mert az én rasszizmusom abban merül ki, hogy nem vagyok hajlandó még beszélgetni sem azokkal, és undorodom azoktól, akik a hazámat elárulják, akik a keresztény kultúrámat akarják megsemmisíteni. Akik üldözött nemzettársaimat gyűlölik, akik nem becsülik nemzetem nagyjait, akik „tudományosan” hazugságokat terjesztenek a magyar történelem helyett, akik ölnek, mert fehér az áldozat, és akik nem ítélik el a gyilkosokat, mert azok az elrendelttől eltérően más színűek, más vallásúak, más nemzet tagjai…  

Rasszista nem vagyok, de ha támadják a hazámat, a magyar kultúrát, a kereszténységet, az erkölcsöt, akkor mindegy, hogy ki a támadó… bármit megtennék ellene, mert a gyerekeim az unokáim és a szeretteim életét veszélyeztetik!

Nacionalista és irredenta vagyok, amikor Erdélyről, Felvidékről, Várvidékről, Délvidékről vagy Kárpátaljáról van szó, és indulatossá válok, amikor bárki, bármilyen indokkal lemond a Kárpát-hazáról, véglegesnek tekinti a jelen határokat. Ám, attól is ingerült leszek, ha ma politikai érdekből és szavazatszerzésből hülyeségeket beszélnek határmódosításról vagy terület-visszaszerzésről. Mert mindennek megvan a módja, rendje és ideje. 

Soha nem fogadom el, hogy az érzéseim, a hazaszeretetem és a vallásom ellen a világ háttérhatalmát kiszolgáló aljasok törvényileg, vagy a hagyományokra hivatkozva kényszerrel lépjenek föl. Mert akkor ellenem lépnek föl és az ellen viszont védekezni kényszerülök a védekező ember minden érzésével és gyűlöletével. Ám, én akkor sem fogok tudni úgy gyűlölni, ahogyan ezek a mai internacionalista demokraták és fajvédők, jó pénzért és előmenetelért gyűlölik a fehér, keresztény heteroszexuális magyar embereket… az országgal és annak hagyományival együtt… Sajnos, ez az én hiányosságom…

És szeretek a kertben grillezés közben egy társaságban, beszélgetni keresztény, arab és zsidó, oláh, rác és tót barátaimmal… azokkal, akik éppen úgy undorodnak a hatalmi gyűlöletkeltéstől és az embertelenségtől, ettől a sátáni liberalizmusba belerothadó világtól, mint én.

A rendet tehát minden józanul gondolkodó ember akaratának megfelelően, minden eszközzel helyre kell állítani mind itthon, mind Európában! Mert az emberi jogok és az emberi méltóság nem lehetnek a politika és a láthatatlan hatalom játszótere!

Stoffán György