A
járvány sok tanulsággal gazdagítja az emberiséget. Már azokat, akik az elmúlt
hetvenöt évben meg tudtak maradni emberi mivoltuk és ítélőképességük
fundamentumán, és nem csábította el őket a jólét és a szabadosság, a pénz és a
hatalomvágy… Akheloosz és Melpomené lányainak megtévesztő éneke… amelyet ma már
nem ezek a gyönyörű, de ártalmas görög mitológiai alakok dalolnak, hanem egy
attól „sokkal ősibb” kultúra világhatalomra törő fizetett rikkancsai. E
rikoltozást halljuk a magyar parlament üléstermében is, ám ez a hang már nem
csábító. Egyesekben inkább rémületet, másokban szánalmat kelt.
Tanulság
tehát, ez a vírusos kényszeridőszak, mert mindenki megmutatja igazi valóját. Amíg
emberek ezrei dolgoznak éjt nappallá téve azon, hogy embertársaik életét
megmentsék, adott esetben saját életük feláldozásával, nos, addig ezek a
rikácsolók és szervezkedők a vírus oldalán állva igyekeznek még több halottat
és beteget teremteni, mert az ő teremtésük a rombolás. Micsoda ellentét… és ez
az ellentét kíséri végig azt a szemléletet, amely jellemzi a liberális és
szocialista eszméket, amelyek az emberi szabadságjogokra hivatkozva gyilkolják
halomra az emberi szabadságot, az értékeket, a jellemet, az erkölcsöt, a
teremtés logikáját, és magát az embert, az indivídumot.
Nemzeti
elkötelezettségről, haza iránti hűségről, hitről ne is beszéljünk az ő
esetükben, hiszen nap-nap után bizonyítják, hogy effélét nem ismernek, számukra
hátborzongató és eltörlendő mindaz, ami Európát kétezer, Magyarországot ezer
éven keresztül életben tartotta és tartja mindmáig.
Milyen
emberek azok, akik a világjárvány idején nem embertársaikra figyelnek, hanem
pénzért árulják saját ostobaságukat, embertelenségüket, hazájukat és az emberi
életek sokaságát, megfűszerezve e minősíthetetlen magatartást a rágalmakkal,
hazudozással, valamint – a mi speciálisan magyar esetünkben –, a jelenlegi
határokon kívül rekedt magyarokon való segítséget is bűnnek róják fel? Nincs
kifejezés ezeknek a magukat politikusnak képzelő, emberkinézetű képződményeknek
a megnevezésére, jellemzésére. Csupán szánalmat érezhetünk, bosszankodhatunk
miattuk.
Ki
is ezek? Utódok. Szellemi és sok esetben hús-vér utódok, akiknek szülei,
nagyszülei különböző országokban a kommunista diktatúra talpnyalói,
kiszolgálói, cselédei voltak. Akiknek a szülei, nagyszülei, egy gyilkos eszmét
vallottak magukénak pénzért vagy műveletlen, hazátlan proliként. Kit-kit
átvertek és hitték, amit ígér a diktatúra, mások kapzsiságuk és irigységük okán
álltak be a hazaáruló gyilkosok sorába… de Magyarország, később a szétszakított
magyar nép mindig kitermelte a kétmillió rongyot önmagából… A spiclik, a besúgók,
a hazaárulók, az idegen hatalmat pénzért szolgáló söpredék minden korban
odafröccsen a szépen terített nemzeti asztalra… Ma is, a járvány idején.
Ki-ki
közülük szánt szándékkal elgázol valakit, a másik a Parlamentben kap rohamot, a
harmadik levelet ír Brüsszelbe és hazudik reggeltől estig, a negyedik, aljas és
gusztustalan módon kormányellenes perre bíztatja az embereket… Az aljasság csúcsa
pedig az, amikor Magyarország miniszterelnökét tömeggyilkosozzák. Azok, akiknek
szülei, nagyszülei tömeggyilkosok voltak, akik belelövettek a megemlékező
tömegbe, akik negyven évig mindenben egy diktatúrát, egy idegen hatalmat
szolgáltak, akiknek a kezéhez magyar emberek százezreinek vére tapad, akiknek
szellemi és hús-vér elődeit terheli a felelősség Trianon miatt… s amikor
Trianont emlegetem, akkor egy máig tartó magyar holokausztról beszélek!
„Orbán
tömeggyilkos” – mondják, és nincs erre megfelelő válasz. „Orbán azért akart felhatalmazást,
mert többet akar lopni”… – ezt is mondják… és nincs semmire olyan válasz,
amilyen a felvetés volt. Igaz, akik ezeket a hazug állításokat szajkózzák,
önmagukat minősítik, ám ez a minősítés nem elég ódium. Igaz, akik ezeket mondják,
azokat a magyar társadalom 90 %-a megveti, de ez sem elegendő válasz.
Végső
soron mi, a többség vagyunk hibásak és felelősek mindezért. Mert még mindig
hagyjuk ezt a söpredéket, Európa legaljasabb és legembertelenebb, potenciális
gyilkos söpredékét szóhoz jutni. Azokat engedjük beszélni, akik lámpavasra
húznák a Fidesz szavazókat, és akik a Fideszesek családjait is szakmányban
fenyegetik.
El
kellene gondolkodni tehát, a járvány idején megmutatkozó, felszínre törő
magatartásokon és azok jogi megítélésén. Mert ahogyan operatív törzs dolgozik a
járványveszély elhárításán, úgy egy operatív bíróságnak is dolgoznia kellene
azon, ami a járvány idején törvénysértésként és a járvánnyal összefüggésben
megjelenik a politikai és társadalmi életben. Ha nem lesz végre megfelelő reakció
ezekre a söpredék által generált bűnügyekre, akkor ne is panaszkodjunk, ne is emlegessük,
csak szépen hajtsuk fejünket a bárd alá, vagy tetszés szerint dugjuk a lámpavasra erősített kötél hurokjába. Ugyanis, akkor ezt érdemeljük a saját, tehetetlen hülyeségünkért cserébe…
Stoffán
György