A választási kampányoktól
alapvetően is hányingerem van, hiszen nem szól másról az egész, mint néhány száz
egoista, kapzsi hatalomvágyról és az addigi vagy azután várható jó fizetés megtartásáról,
megszerzéséről. A hivatástudat, vagy kötelességtudat, amely a választók valós
képviseletéről szólna, teljesen háttérbe szorul, hiszen akik már ki tudja,
hányadszor indulnak a biztosnak tűnő bársonyszékből, azok már nem látnak le a „pórnép”
szintjére, akik pedig megszerezni akarják a bársonyszék által biztosított
jövedelmet, azok csak azzal törődnek, hogy mindent és mindenkit támadva,
hazudozva és hazug ígéreteket hangoztatva eljussanak a győzelemig. És ez
vonatkozik minden párt és szervezet jelöltjeire. Visszatérni látszik a „jó
káder” korszak, ami azt jelenti, hogy legyen bármennyire hülye vagy felelőtlen,
büntetett előéletű vagy eljárás alá vont, ha jó és hűséges seggnyaló, akkor
lehet polgármester, helyi képviselő, országgyűlési képviselő… bármi.
Ha elemezni kellene
a mai kor választott tisztségviselőinek szellemi, lelki és emberi magatartását,
beállítottságát, akkor fájdalmas, kiábrándító eredményre jutnánk.
A hazai ellenzék
választási kampánya minden emberi gyengeséget, primitívséget, butaságot,
rosszindulatot, gyűlöletet és így, a magától értetődő alkalmatlanságot rejti
magában… illetve nem rejti mindezt véka alá. Nehezen vagy egyáltalán nem
felfogható az a hazugságáradat, vádaskodás és rágalomhadjárat, amellyel
győzelmet remél a balliberális, hazaáruló politikai konglomerátum, amelynek egyetlen
baja az, hogy nem tudnak hozzáférni ahhoz a pénzhez, amelyből gazdálkodnak az
önkormányzatok és a kormány. Őket tehát könnyű volt megvennie a világhatalom
aljasainak, akik Európát, a kereszténységet és minden ezekkel együtt járó értéket
meg akarnak semmisíteni a világban… eszeveszett módon, hiszen mindez a saját
pusztulásukat is jelenti… de ez már egy másik cikk volna.
A választási kampányidőszak
tehát, az az időszak, amelytől a még megmaradt és normálisan gondolkodó ember szinte
végig hányingerrel küszködik, hiszen egy hazug világ, hazug és hülye jelöltjei
viaskodnak, a maguk emberi aljasságának minden fegyverét bevetve – egymás és a
választók ellen.
Mi lehetne a megoldás,
amely mindezt egyetlen tollvonással szüntethetné meg?
Nem, nem az
erkölcsre nevelés, hiszen a majmot sem lehet megtanítani az emberi
gondolkodásra. A narancsot és a banánt kell elvenni. Magyarán: Ha a képviselő-,
és polgármester-jelölteknek nem volna tiszteletdíjnak nevezett vagyonnyi
fizetése, és szigorú elszámolás mellett csak a hivatali kiadásaikat térítené az
állam… ha minden, kapzsiságból eredő korrupciós cselekményt gyors bírói ítélettel,
hosszú áristommal honorálna a jog, ha
saját pénzből kéne a nyugati „testvérvárosokat” látogatni, nem a hülye választók
adójából, ha az összevont településeknek nem kellene eltartaniuk havi félmillióért
egy mit sem ténykedő polgármestert, etc… akkor nem állna sorba sok alacsony
IQ-jú, műveletlen, kapzsi és ostoba ember a hatalomért. Nem hazudozná tele az
étert balga, TV-s beszélgetős műsorokban ezernyi félbolond, rosszindulatú
cezaromániás, s talán a botor választó is okosabb lenne annál, hogy elhiggye az
ámító ígéreteket ötévenként…
Igaz, mai
világunknak csak egy cseppnyi, de mégis undorító szegmense a választási
kampányidőszak. Mert ez következmény csupán, amely következményeket generál, végül
összeomlik. Ugyanis, erkölcsi tartás, szavahihetőség és egyenes, gerinces,
kötelességtudatos jelöltek kellenek. Kellenének. Ám, ma csak a politikai felhangok,
a gyalázkodás, és a legocsmányabb emberi tulajdonságokra épített kampány folyik.
Jogi, erkölcsi, vallási, lelkiismereti háttér és kontroll nélkül. Mindenütt!
Ezért undorító az egész…