Elsikkad, észrevehetetlen, nem jelentős hír, ha egy
katolikus – de nevezzük inkább kereszténynek – intézményt, templomot, szobrot
valamilyen atrocitás ér. Mai világunkban kisebb gondja is nagyobb annál mindenkinek…
hiszen itthon választási kampány van, az Unióban egyre nagyobb a káosz és
magyar- és keresztényellenesség, a háború pedig a nyakunkon egy új, és
vészterhesebb gazdasági válsággal egyetemben. A keresztény emberek is döbbenten
és kapaszkodó nélkül állnak ama drámai valóság előtt, amely szerint hitük és múltjuk
immár mit sem ér egyházi vezetőik számára, mert a liberális modernizmus, a
hitetlenség és a krisztusi parancsok elvetése kényelmesen és jól megfizetve összeegyeztethetők
a világi őrült irányvonallal, ideológiákkal. Róma püspöke pedig, minden
történelmi tényt és tapasztalatot félredobva – Krisztust semmibe véve – arról beszél,
hogy a különböző (nem keresztény!) vallások is Isten akarata szerint léteznek,
ezért az elfogadás az egyetlen járható út. Mondja ezt Bergoglio úr, a Vatikán evilági
államfője kétezer év küzdelmeinek ellenére, azok mély megvetésével. Tehát
szentjeink és vértanúink is csupán a múlt „mesebeli alakjaivá” változnak
hamarosan.
Tehát a világ, mindenestül a feje tetején áll, jog
és törvény nincs (ahol van, ott a regnáló őrültek törvényeit követi), az emberi
élet semmit nem számít, a múlt értékei kidobandó szemétként kezeltetnek, a
teremtés logikája, az isteni akarat pedig immár nem is említhető – büntetés terhe
mellett. Ez jellemzi ma a világot, mert egyetlen forgatókönyv szerint játszik
minden állam feje és kormánya. Ők a megfizetett Uniós vezetők, akik a népeket,
mint ostoba statisztákat igazgatják a világpolgárság, az új világvallás és a
nyomorúságos rabszolgasors felé.
Ebben a nyomorult káoszban rendezzük mi a
választásokat, amelyeknek az volna az értelme, hogy a településeket arra
rátermett és művelt, a közösségekért áldozatot is vállalni tudó emberek
vezessék. Ez volna az értelme, de valójában egészen másról szól immár minden
oldalon ez a közelgő választás. A kormányoldal és a nemzetben, kereszténységben
gondolkodó ember, védekező állásokból hirdeti a maga igazát, mert nem volt
képes megvédeni azt, amire életét tette föl, ami számára természetes, amit a
klasszikus értékek jellemeznek. Mert a liberális elmebaj hat a jobboldalon is,
amikor demokráciáról beszélnek a jobb oldali vezetők… megfelelési kényszer?
Vakság? Parancs? Ki tudja? A demokrácia emlegetése mára az anarchiát jelenti,
hiszen mindent szabad, ami az emberi jogok meglehetősen széles skáláján
található. Hazaárulás, rendbontás, nyilvános hazudozás oda-vissza,
feljelentősdi, és jogi útvesztők erkölcstelen használata. Ez a demokrácia. A liberális
baloldal pedig nemzetközi támogatással, kis létszáma ellenére is azt sugallja,
hogy ő a nyerő, az ő igaza mindenható és mindenekfelett áll. Miközben pedig
folyik az országon belüli háború, politikai bűnözők és niemandok eszeveszett
támadásokat hajtanak végre Magyarország ellen az Unióban is. Igen, ez a mi
saját hibánk is, mert lehet szépeket mondani, hasznosan cselekedni, de, ha
nincs rend és jog, igazság és erkölcs, akkor semmit nem ér az az erőbedobás,
amellyel a nemzetet és a kereszténységet igyekszünk védeni.
Ma egyik barátom egy képet tett ki a közösségi
oldalra. Megcsonkolt Mária-szobor képét. A szobor Madridban áll. Ha
belegondolunk, akkor ez a Mária-szobor, Krisztus anyjának csonkolt szobra, mindent
elmond mai világunkról. Hiszen Mária minden keresztény-keresztyén vallás
szerint Jézus anyja. (Más kérdés, hogy mely vallások helyeslik, vagy nem
helyeslik a szoborként való megjelenítést…) Máriát tisztelik a katolikusok és
protestánsok egyaránt. A szoborcsonkítás olyan cselekedet, amelyben minden
aljasság és minden embertelenség, kulturálatlanság és beteges hajlam benne foglaltatik.
A madridi Mária-szobor tükre annak, ami 2019-ben az egyházi és világi életben,
politikában történik. Benne vagyunk mi is, hiszen csak beszélünk a
kereszténységről, jobb esetben pénzzel támogatunk bizonyos egyházi
beruházásokat, de nem épül vissza a Regnum Marianum, noha a Liget-projekt remek
lehetőséget adott volna erre, és a fogadalmi kegyhely sem épül még a budai
hegyek gyönyörű tisztásán. Mi is mindennap csonkoljuk a fiatalság lelkében
Mária szobrát, mert nem tanítunk éneket, nem tanítunk művészetet, nem tanítunk
hitet és erkölcsöt… csupán gazdaságilag jó befektetés a gyermek. A lelke senkit
nem érdekel.
Nézem Mária megcsonkolt madridi szobrát, és nem tudok
megbékéli a jelen kor betegségeivel, liberális értékpusztításával, a teremtés
logikájának és törvényeinek semmibevételével… mert arra gondolok, hogy holnap
saját hibánkból vagy bűnünk miatt megtörténhet bármelyik keresztény-keresztyén
egyház épületével, emlékhelyével, kegyszobrával, kegyképével ugyanez.
Apró hír e szoborcsonkolás a százával felégetett
francia templomok elhallgatott igazságával szemben, de nézzük a képet együtt és
gondolkodjunk el azon, hová vezet a pitiáner, pénzhajhász, választási
hisztériás létünk… rend nélkül: Ide!
Stoffán György