„Megtört a jég, jaj de jó, ez az engedmény, jobb, mint
a semmi”…. hangzanak el az örömteli, jámbor vélemények arról a képmutató
és cinikus megoldásról, amelyet feltehetően a pápalátogatás idejére hozott
Gergely Péter, alias Petru Gherghel jászvásári püspök a csángó magyarok ügyében.
Eszerint a csángó magyaroknak havonta egyetlen alkalommal,
egyetlen bákói templomban engedélyezte a magyar nyelvű szentmisét, amellyel két
olyan papot bízott meg, akiknek a falujában évtizedekkel ezelőtt – a jászvásári
püspökség hathatós segítségével – kihalt a magyar nyelv.
Magyarul, miről is van szó, s örvendezhetünk-e ezen a
tipikus román, de cseppet sem keresztényi, még inkább nem Krisztust követő
megoldáson? Örömre semmi ok, hiszen a következő apróságokkal aligha számolt a
janicsár oláhvá vált püspök… Mint a közleményben foglaltatik, ez a nagyvonalú „engedély”
addig érvényes, amíg lesz elegendő hívő ezeken a bákói magyar miséken.
Nos, a részletekben bújik meg az ördög.
A Csángóföldön ma mintegy 90.000 magyar anyanyelvű
csángó él, akiknek a nagyobbik része idős, hatvan feletti ember. Ezek az
emberek nem azt kérték már II. János Pál magyarországi látogatásán, hogy
egyetlen, tőlük száz kilométerre eső városban lehessen havonta egyetlen vasárnap
szentmise, hanem azt, hogy saját falucskájuk templomába mehessenek, és ott
hallhassák magyarul Isten Igéjét. Hiszen a mai romániai életszínvonal nem
biztos, hogy lehetővé teszi, hogy a kollektív nyugdíjból vásárolt BMW-be
bevágódjon a nyugdíjas és elruccanjon Bákóba a magyar misére… az alábbi 95
településről. S, ha úgy is volna, kíváncsi lennék arra, hogy hogy fér be a Szent
Miklós katedrálisba 90.000 ember ha a 95 csángóföldi faluból minden magyar
misét hallgatni akaró testvérünk odasereglenék. …
A közlemény ugyanis – mint fent írtam – azt
hangsúlyozta, hogy ha elegendő hívő lesz Bákóban, akkor akár folytatódhat is ez
a nagylelkű püspöki engedély… de csak Bákóban…
A cinizmus és a kutyának vetett csont egyesül ebben a gyalázatban,
amelynek ma olyan sok magyarországi és erdélyi örül. Hiszen igazi „engedély”
csak Romániában kell efféle hitbéli ügyekhez. Mert aki a krisztusi áldozat
részese kívánna lenni saját nyelvén, azt nem volna szabad ebben akadályozni. Jézus
szerteküldte tanítványait, hogy hirdessék az Evangéliumot minden nyelven, és ehhez
a Szentlélek adott tudást… Egyedül az oláh katolikus püspökök érzik magukat a
Szentléleknél nagyobbnak, és Jézus parancsait felülbírálni jogosultnak. Hiszen
nem a paphiány az, ami gátolta a magyar pasztorációt a Csángóföldön, hanem az
aljas oláh politika, amely erőszakosan igyekezett még a templomokban is
oláhosítani, s hazudta azt, miszerint a csángók elmagyarosodott oláhok volnának…
Ez pedig nevetséges… de inkább siralmas állítás, ha például a madéfalvi
veszedelemkor Moldvába szököttekről beszélünk, vagy az évezrednél régebben ott
élő csángó testvérekre, akiknek ősei magyarul köszöntötték Árpád vezér seregeit
is…
Nem ajándék, nem nagylelkű felajánlás, nem valamiféle
külön engedély ez, hanem a csángók és az erdélyiek arcul köpése püspökileg.
Mert egy keresztény, Krisztust követő pap nem a származást, a nyelvet nézi,
hanem az embert, aki anyanyelvén tanult meg imádkozni és azt az imát saját
faluja templomában mondaná el szívesen vasárnapról-vasárnapra.
Most a pápalátogatás előtt, a szokásos román
mentalitás szerint engednek cseppet a gyeplőn, s odadobják a csontot az „éhes kutyának”,
hogy érezze, törődnek vele is. Igazából azonban csak egy cinikus arculcsapás,
egy keresztényietlen szemberöhögés, népbutító ócska cirkusz ez az engedély… amely
felülbírálja a Szentlelket, Jézust és a keresztény elveket. Jobb lett volna, ha
minden marad úgy, ahogy eddig… s azt még mi sem tudjuk, hogyan fenyegeti a
helybéli román katolikus pap híveit arra az esetre, ha mégis elmennének Bákóba,
akkor egyszer… a hónap kijelölt vasárnapján… S amíg a félromán pap elmakogja majd
magyarul a misét ott Bákóban, addig a csángók többsége saját falujában továbbra
is oláhul kénytelen misét hallgatni. Mert Jászvásáron így határoztak.
Azonban, mi magyarok és csángók bízzunk Mindannyiunk
somlyói Édesanyjában, a Segítő Szűz Máriában… Mert Hozzá mindig mehetünk… s Ő
magyarul is megérti könyörgésünket, s Őt nem tudja egyetlen püspök, de még a
pápa úr sem elfordítani hűséges népétől…
Stoffán György