A főbiztos és az ő forgatókönyvírói

Már esteledett. A főbiztos vendégeket várt. Egy lenin-renddel kitüntetett mestert és egy párttitkárt, aki  remek írói vénát kapott a Teremtőtől, azzal a megkötéssel, hogy a magyarokról soha nem ír semmit. Semmi jót. A főbiztos nem ismerte a magyar történelmet, mert sem a fodrászüzletben, sem a hollywoodi riherongyok között nem volt ideje efféle úri huncutságokra… meg aztán, olvasni sem tud. Viszont el kellett dönteni, hogy az új magyar történelmi filmre kivel osztozzon… de mit nem írok… azaz, el kellett dönteni ki kapja a magyar adófizetők 7 milliárdját. A tűz lobogott a kandallóban. Nemrégiben hoztak egy teherautónyi tüzelőt a Magyar Nemzeti Filmarchívumból… olyan régi karcos fekete-fehér szart, ami élvezhetetlen és mindenféle fasiszta volt rajtuk… semmi művészet.

A főbiztos kitöltötte a whiskyt, majd megsimogatta a mindig keze ügyében lévő ló koponyát, aminek a homlokára olykor még puszit is adott, és visszahuppant a fotelba. Azon gondolkodott, hogy ha már kenyéradói ilyen ostoba kéréssel álltak elő, akkor kiről készüljön magyar történelmi film. Először Rákosira gondolt, de elhessegette a dolgot, mert eszébe jutott, hogy volt valamilyen zendülés és utána már nem Rákosi volt a főnök… Továbbgondolkodott. Az általános iskolában tanítottak valami Mátyás királyról, meg egy koronáról, de nem tudta eldönteni, hogy az egy svájcisapka volt-e, vagy egy olyan dolog, ami a királyságot jelképezte. Úgyhogy hagyta is a témát. Eszébe jutott az is, hogy a rabló, gyilkos hordáról kellene filmet csinálni, amelyik felégette Európát úgy ezer éve… vagy Dózsa…? Dózse…? Dobzse...? - a franc se tudja - gondolta. Na, ez utóbbit eleve kizárta, mert nem tudta, hogy kell ejteni… meg leírni, meg kiről is van szó....

Csengettek. A főbiztos komornyikja Duma odarollerozott a kapuhoz, hogy kinyissa, de hogy-hogy nem, a vendégek már beálltak az udvarba. A főbiztos kitárt karokkal, széles mosollyal fogadta őket, s e mosoly közben még a szivar is kiesett a szájából. A hajlott hátú mester nyálas szakállát beletörölte a főbiztos arcába, mintegy cuppanós puszinak álcázva a dolgot, míg a „remekíró” csak odabiccentett a főbiztosnak, jelezve szellemi és erkölcsi fölényét. A főbiztos magához ölelte a lófejet, amely mindig a keze ügyében volt, és most egy nagy puszit is adott neki zavarában. 

A főbiztos bent a házban leporolta az érkezők kabátját, majd a pamlagot, amelyen hellyel kínálta őket, Duma pedig rollerozott a konyhába, hogy kávét, whiskyt és konyakot rendeljen az érkezőknek… ám, amikor behozta, csodálkozva látta, hogy a vendégek előtt már ott a whisky, a kávé és a konyak. Hoztak magukkal… akármit ugyanis nem isznak az ő köreikben.

Duma tett a tűzre egy újabb archív, de élvezhetetlen tekercs filmet, amelynek a dobozán „1938. Eucharisztikus kongresszus” felirat volt látható. Élvezettel hallgatták a tűz ropogását, és a remekíró párttitkár kihúzta a feneke alól a dossziét, amelyen nagybetűkkel ez állt: Nándorfehérvár.

A főbiztos guvadt szemekkel leste a dossziét, mert nem tudta mi lehet benne. A felirat pedig ismeretlen volt a számára. Ő csak Székesfehérvárról hallott, de még nem volt ott. Nem volt neki szimpatikus a hely, mert azt hallotta róla, hogy sok a fehér boldog ember. Ez meg nem trendi a mai művészvilágban…

A remekíró párttitkár fellapozta a dossziét, és a főbiztos elé dobta.: Hétmilliárd – mondta kissé elhúzott szájjal, jelezvén, hogy már kevesli is az általa megjelölt összeget…

Ok… ok… - hajtogatta a főbiztos, és halkan érdeklődni kezdett, hogy mi ez. A hajlott hátú mester kezdte a magyarázatot: - Na, hallgass ide te szerencsétlen seggnyaló. Nekünk adsz hétmilliárdot, és mi megkímélünk attól, hogy az üres fejeddel azon kelljen gondolkodnod, hogy milyen történelmi filmet csináltass. Mi megcsináljuk.

A főbiztos csak makogni tudott: - rendben-rendben… de mi ez a Nándorfehérvár? – kérdezte nagy bátorságot véve magán. Mire az öreg, hajlott hátú azt mondta: - Na, nü! Ezért csinálunk mi filmet tehelyetted te ostoba hollywoodi borbély. Az a Nándorfehérvár meg ezeknek a mesüge magyaroknak a meséje. Volt, ami volt nekik, de nem kell, hogy emlékezzenek rá. Amúgy is túl büszkék… Te meg utald a pénzt és fogd be a pofádat. Addig vagy itt, amíg utalsz… - köszönt el efféle kedveskedések közepette a hajlott hátú. A remekíró párttitkár pedig, már bent ült a kocsiban és elégedetten ölelte át kedvesét, a nála kicsit fiatalabb fiút… aki épp a diáktüntetéseket szervezte a kormány ellen.

A főbiztos homlokát törölgetve szorította magához a mindig kéznél lévő ló koponyát, miközben Duma rolleron hozta a mobiltelefont, hogy a főbiztos jelenthesse a nemzeti minisztériumnak: - Igen tartalmas, Oscar-jelölt film készül Nándorfehérvárról… és csak hétmilliárd…

Amikor beért a hajlott hátú és a remekíró párttitkár a hírtv-be, elújságolni a pályázati sikert, már hűtött pezsgő várta őket...

Stoffán György