Egyetemi
ifjúságunk egy része nem ismer erkölcsi normákat. Nem tudja immár mi a
tisztesség, a becsület, a hazaszeretet, az elvhűség, a nemzet és az
identitás. Bizonyára regényes kifejezések ezek, amelyeknél számukra
egy-egy párt iránti elköteleződésük többet ér, vagy tán érthetőbb, mint
ezek a kötelezettséggel járó, ostoba és avitt, érthetetlen kifejezések.
Eme
korosztály, s a tőlük néhány évvel fiatalabbak között is meglehetősen
sokan hangoztatják a Jobbikba vetett bizalmukat, a Vona hazudozásai okán
köreikben lejáratottnak vélt Fidesszel szemben. Számomra csalódás,
hiszen ez azt bizonyítja, hogy az egyetemi ifjúság egy része, s a náluk
fiatalabb középiskolások közül is jó páran éppen olyan elvakultak és
bigottak, mint a DK ÁVH-s és munkásőr nyuggerei, vagy az MSZP 3,60-as
kenyérre ácsingózó nosztalgiázói. Pedig a két korosztály között nagy a
különbség… bár ma már úgy tűnik, nem korfüggő a politikai és erkölcsi
vakság.
Legmegdöbbentőbb
az volt, amikor egy általam kedvelt ifjú "Nemzetvédelmis" barátom
igyekezett Vonát és a Jobbikot egyedüli megváltóként védeni egy ismert
közösségi oldalon. Ekkor döbbentem meg: Értelmes, jó, ráadásul sváb
(tehát lassan Vaterland nélkül maradó) családból származó, mindig
vitaképes és művelt ifjú embereket is mennyire el tud hülyíteni a
tapasztalatlanságból eredő hiszékenység, a jól előadott hazudozás, a
gyalázkodás és a nemzetvédelemként beállított hazaárulás.
Mert
mit is láttatott az átlagpolgárral a nevezett pártvezér és környezete?
Hányféle arcukat és politikai meggyőződésüket ismertük meg néhány röpke
esztendő alatt? Nem tűnik fel ezeknek a fiataloknak, hogy évek óta nincs
adventi keresztállítás, hogy a néppártosodás nem volt más, mint a
nemzeti célokat és érdekeket félredobva minden addigi ellenségnek
véresre pucolták az ülepét, hogy az egyházakat, valamint az elcsatolt
területek magyarságát ordenáré módon gyalázzák, s már az uniós
zászlóégetést felcserélték az Unió bevándorlási politikájával való mély
egyetértéssel?
S
az is „csak” politikai manőver volna, hogy eddigi nemzeti
politizálásukról kijelentették, hogy „az volt a nem igaz”? Az sem jut el
a szépreményű leendő magyar értelmiség agyáig, hogy eme nagy ívű
politizálás térnyerése esetén adócsalók és szemrebbenés nélkül hazudozók
kezére adják az országot, s ezzel saját jövőjüket, feleségüket,
gyermekeiket s tán még szüleiket is kiszolgáltatják az Európában ma már
anarchikus állapotokat előidéző jövevényeknek?
Úgy
tűnik a magyar fiatalok egy része, amely most a Jobbik által halálra
ítélt kormánykoalíció legfőbb kedvezményezettje megunta az ingyen vagy
nagy kedvezményekkel való tanulást. Megunta a biztonságot, testi
épségének garanciáit, épp úgy feladja önmagát, hazáját és jövőjét, mint
tette a művelt Nyugat elhülyített aranyifjúsága. Az amely mellől úgy
viszik el megerőszakolni a menyasszony, a barátnőt, a gyerekét vagy az
anyját – s egyes esetekben őt magát is – hogy védekezésre nem is
gondolhat, s ha gondol, akkor is képtelen rá, mert tápos maradt a nagy
jólét következtében, miközben szeretett befogadandóik kisportolt,
kiképzett katonák, vagy vadregényes tájakról érkező primitívek, akiknek
„kultúrája” szerint mindez természetes.
Nos,
kedves egyetemi és középiskolás ifjú magyarok! Nem Vonánál van a
bölcsek köve. Ti még nem tudjátok milyen a diktatúra, milyen az igazi
„rend”, a mindennapos halálos veszély, az állandó félelem. Ezért nem is
hiszitek el. Mi megéltük. Ti viszont csak addig éltek szabadon és
biztonságban… amíg nem Vona és liberális, szocialista, "befogadó" haverjai ülnek a kormányban... mert amennyiben elhiszitek a Jobbik hol szocialista, hol
liberális, hol csak simán hazaáruló ígéreteit, akkor megtapasztaljátok
azt, aminek mi az ezrelékét sem tapasztaltuk meg. Mert igaz, hogy
diktatúra volt, hogy félelem volt, hogy nemzetellenesség volt, de nem
volt sok millió harcos idegen, akiknek kell a ti szülőföldetek, a ti
házatok, a ti hazátok, asszonyaitok, lányaitok, pénzetek és
szabadságotok. Most ez lenne, ha a ti ostoba "igazságszeretetetek" és
vakságotok, tapasztalatlanságotok és hiszékenységetek győzne. S, ha
győz, megérdemlitek a sorsotokat. Mert nem az a hülye, aki saját
pénztárcája, hatalma, érdekében hazudik, hanem az, aki vakon elhiszi a
hazugságokat.
Nektek gyermekeim nem tanították meg a jelszót: „Cum Deo pro Patria et Libertate”.
Van még két nap. Fordítsátok le és válasszatok józanul és méltósággal
ennek és az e jelszót zászlajukra tűző hős elődöknek nemzetmegtartó
emlékére. Mert e jelszóban, és e jelszó iránti hűségben van a magyar
keresztény nemzet bölcsessége.
Nem Vona mindennap szétmálló bölcsnek hitt mészköve az érték, ha elhiszitek, ha nem… Adja Isten, hogy meg ne tapasztaljátok…
Stoffán György