Magam
is keresztény lennék, de nem tudok azzal az értelmiséggel azonosulni, amely
magát a KÉSZ rövidítéssel jelöli. Tényleg KÉSZ-ek, legalábbis értelmileg.
Ugyanis csak egy teljesen hülye képes arra, hogy azokba rugdosson, és azokra
köpködjön, akik enni adnak neki, akik védik, akik pátyolgatják. Hiszen, ha ma
egy magyarországi kereszténynek valakit bírálnia kell, az pont nem a keresztény
magyar kormány. A KÉSZ Bergoglio-fan elnöke már korábban is tett olyan
kijelentéseket, amelyektől borsózott a hátam, s amikor Bayer kollégának nyílt
levelet fogalmazott meg, annak tartalma és csúsztatásai sem nyerték el a
tetszésemet.
Most
azonban másról van szó. Háború van! Európát éppen keresztényellenes hadak
szállják meg, a nyugati civilizáció az utolsókat rúgja, s egyetlen állam van
csak Európa közepén, amely a keleti keresztényeket védi, templomait
visszaépíti, és saját nemzetét is igyekszik megóvni egyházastul, mindenestül
attól az életveszélytől, amely Európában mára mindennapossá vált, s amelynek
Jacques Hamel atya is áldozatául esett az akkor még Franciaországnak nevezett
iszlám államban. No, de mit is számít ez az igazságtudatos keresztény kretének
szövetségének? Semmit! Ők magabiztosan, könyvben „Újra nevén nevezzük” címmel
adják ki vádjaikat a kormány ellen, s e könyv tartalma nem különbözik egy-egy
DK-s vagy Momentumos tüntetésen elmondott bizonyítatlan és ostoba
vádaskodásoktól. Csakhogy azokat értjük. Ők ilyenek. Ám, hogy mi készteti a
keresztény értelmiségnek titulált társulatot arra, hogy Magyarország
biztonságát veszélyeztető NGO-k sorához csatlakozzék, az érthetetlen. Ugyanis,
ha problémákat észlelnek, ha számukra fontosnak tartott, és megemlítendő
ügyekben szólni kívántak volna, úgy azt a miniszterelnökhöz írt levélben
kellene megtenniük, nem pedig könyv alakban és nyilvánosan. Ugyanis a
miniszterelnök nem egy hülye kis senkiházi, akivel fölösleges lenne az
esetleges kritikákat megbeszélni. Ám, e ki tudja miért értelmiségnek és
ráadásul értelmezhetetlenül kereszténynek nevezett NGO pellengérre állítja a
kormányt, s teszi ezt úgy, mintha valami bátor és megvilágosodott tettet
hajtana végre. Pedig nem! Ez a társaság sem nem keresztény, sem nem értelmiségi.
Csupán van, hogy legyen. A keresztény embernek maga Krisztus adott útmutatást
arra az esetre, miként kell, hogy viselkedjék, ha testvére helytelenül
viselkedik, rosszat tesz vagy árt. „Ha
testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat
rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot.
Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem
hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.” (Mt 18,15-20)
E
feltételek közül a KÉSZ egyet sem teljesített. Nem ment oda, hogy
figyelmeztesse, hanem erőből jól odavágott a kormánynak. Ami pedig még
elítélendőbb, hogy megbotránkoztatta a katolikus emberek sokaságát, hiszen
minden bizonyíték nélkül rágalmaz, és úgy tesz, mint a proli házmester: nem
nevezi meg azokat, akikkel baja van, azaz, általánosságban vádaskodik, ami
inkább hasonlít a jeruzsálemi főpapok viselkedésére, mint Jézuséra, Akit egy ilyen
kereszténynek hazudott társaságnak követnie kellett volna. Mit is mond Jézus
azokról, akik megbotránkoztatják az embereket? ”Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek
bennem, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tenger mélyébe vetik.
Jaj a
világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek,
de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.” (Máté
18:6-7)
Magát
a könyvet pedig, a most útjára engedett Balog ex-miniszter ref. lelkész mutatta
be… az a Nt. Balog, akit nem a szava tartása és megbízhatósága miatt szeretünk…
Érdekesen
egybevág tehát, a „keresztény-liberalizmus” európai és hazai keresztények
elleni támadássorozata. Marx bíboros a bajor tartományi minisztert támadja,
mert ő, hivatalból elrendelte a kereszt kitételét minden állami intézményben, s
Marx szerint ez nagyon helytelen. Marx nem akkor hisztériázott, amikor
levétették a kereszteket, hanem most. Itthon néhány kretén értelmiségi
„hitoktatónő” magát tömjénezve vindikálja a jogot a keresztények egyedül
megváltó képviseletére, és mint ilyen meglehetősen furcsán nyilatkozik a
Szentírással homlokegyenest ellenkezően az egyházról, a liturgiáról, a
homoszexuálisok elfogadásáról, a genderizmusról és mindenről, ami szent… volt
eddig, noha Pál megtiltotta a nőknek a tanítást. „Azt nem engedem meg, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin
uralkodjék, hanem maradjon csöndben.” (1Timótheus 2:12)
Emellett
persze vannak Beerjeink is, és dívik a templomok belső tönkretétele a
liturgiára hivatkozva. Lassan színpaddá válik a Szentély, s már a papok
többsége is csak laza bólintással köszönti a Legméltóságosabb Oltáriszentséget,
amint elhalad a tabernákulum előtt. Az egyházi éneket felváltotta az egyes
kántorok olykor kibírhatatlan „magánszáma”, amikor is az introitusokat adják
elő, a közös áhítatot teremtő népének helyett… és sorolhatnám.
Lassan
a katolikus tömegek lemaradoznak a misékről, értetlenül szemlélik a fent
említett könyvek tartalmát és az effélék bemutatására vállalkozókat, s
hovatovább azt sem értik világosan, hogy valójában melyik felekezethez is
tartoznak. Kivált, amikor az orbi et urbi áldás előtt Róma argentin püspöke a
gyermekeket és nőket erőszakoló, tömegbe hajtó, boltokat kirabló afrikai és
muzulmán bevándorlókat Jézushoz hasonlítja…
A
katolikus ember végre rádöbben arra, hogy ki és mi a lényeg a vallásában… kire
kell figyelnie és kikkel kell úgy viselkednie, mint a vámosokkal és a
farizeusokkal…
Odafigyelni
egyedül Jézusra kell! Ám, egyre több olyan ember van, akiknek még a köszönését
sem szabad fogadni, mert ez is parancs… „Ha
valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a
házatokba, és ne köszöntsétek…” (ApCsel 19,9)
Stoffán
György