A népszavazások törvényessége a rendszerváltásnak nevezett korszak bekövetkezte óta, mindig attól
függött, hogy hazaáruló kormánya van-e egy országnak vagy a nemzeti érdekeket
szolgálja-e a regnáló testület. A demokrácia szó a szocialista kormányzás alatt
ugyanis fedőnév volt csupán arra, hogy minden olyan aljasságot el lehessen
követni a nemzet ellen, amelyre a ma egyre inkább meg és kiismert világhatalom
parancsot adott, e léte kezdete óta hazaárulásra, nemzet-, és keresztényellenességre predesztinált hatalmi erőknek.
„Magyarországot 1997 júliusában
hívták meg a védelmi szervezet tagjai közé. Az Országgyűlés ez ügyben országos ügydöntő
népszavazást írt ki.
Az esemény előtt a parlament
megváltoztatta a szavazás szabályait (voltaképpen
két népszavazásra, amelyeket a világhatalom rendelt el – a szerk).
Eszerint
tehát, a jegyzékben szereplők 25%-ának egybehangzó válasza kellett az
érvényességhez. Szükség is volt erre, hiszen az urnák előtt a jogosultaknak
kevesebb, mint a fele jelent meg (49%). A szavazás a NATO-csatlakozást
támogatók döntő győzelmét hozta, a szavazók 85%-a a belépésre voksolt.
Magyarország a népszavazás után másfél évvel, 1999. márciusában vált
NATO-taggá.
Így a 2003. április 12-én Magyarország Európai Unióhoz való
csatlakozása ügyében megtartott országos népszavazás a
maga 45,62 részvételi százalékával eredményes volt” – mint ezt a
Wikipédia oldalán olvashatjuk.
Megállapítható tehát, hogy az Alkotmányban
foglaltak szerint mindkét népszavazás érvénytelen lett volna, ha a szocialista
többségű parlament nem teljesíti a világhatalmi liberális parancsot, amellyel az
alkotmányosságot és a demokráciát semmibe véve, a nép felhatalmazása nélkül módosította
a nép akaratát kifejező népszavazás feltételeit.
A 2004. december 5-iki esemény, amely a magyarok
kettős állampolgárságának intézményét lett volna hivatva szentesíteni, sajnos mindenképpen
érvénytelen lett volna az alacsony részvétel miatt. Azonban, meg kell jegyezni,
hogy a szocialisták és a liberálisok magyar gyalázó, ocsmány kampánya ellenére is
voksolók 51,57%-a, egybehangzó igennel fejezte ki a határon túli magyarság
melletti kiállását.
Komáromi László tanulmányában ezt írja: – (…) legnagyobb horderejű változás, az 50%+1-es
részvételi kvórum újra bevezetése kapcsán Gulyás Gergely, az
Alkotmány-előkészítő bizottság alelnöke egy rádióinterjúban utalt arra, hogy a
25%-os jóváhagyási kvórum bevezetésére 1997-ben pusztán a küszöbön álló
NATO-népszavazás sikere érdekében került sor, ugyanakkor úgy vélte, hogy ha a
választópolgárok a népképviselet hatalmát, amely a közvetlen hatalomgyakorláshoz
képest elsődleges, népszavazás keretében visszaveszik, akkor indokolt, hogy
legalább minden második jogosult vegyen részt a szavazáson. (...)
(A népszavazásra vonatkozó szabályozás
változásai az Alaptörvényben és az új népszavazási törvényben – Komáromi László,
MTA)
Nem szakavatottként, és nem alkotmányjogászként
tehát, felmerül bennem, az egyszerű állampolgárban, a felelősséggel tartozó jobboldali
katolikus íróban, hogy a demokrácia ilyen módon való szocialista és SZDSZ-es
megerőszakolása valóban tükrözheti-e a nép akaratát az Unióba való belépést illetően,
vagy csak egy parancsot teljesítő, keresztényellenes, a népet semmibe vevő,
aljas parlamenti döntés volt-e, amely jogilag akár érvénytelen is lehet, de a nemzetre
mindenképpen káros döntés. Ugyanis, ennek alapján kell elviselnünk nap mint nap
az Európai Unió folyamatos ellenségeskedését, belügyeinkbe való fogadatlan
prókátorként elkövetett durva beavatkozását, és az ellenzék hazaárulását. Ideje
volna átgondolni a történteket, és törvényesen, az Alkotmányosságot megtartva,
a népszavazás megismétlésével vagy elvetni, vagy megerősíteni Uniós
tagságunkat.
Stoffán György